Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-15 / 37. szám

unióra. Jól ismerem két, sőt három hazai prot. vallásfelekezeteink külön karizmatikus képességeit és feladatait, a melyeket történetellenes alapon nivellálni nem akartam, s aztán ebben is mesteremet, Luther követem : „Lasset die Geister auf einander platzen" és aztán „Ihr habt einen anderen Geist, denn wir\ Az egyháztársadalmi, irodalmi, sőt, ha kell, kormányzati uniót azonban ma is vallom, s abban a tekintetben többet tanulhatnánk a történelemből, a klerikálizmus szövevényes hálóiból és tót nemzetiségeink mozgolódásaiból. Evekkel azelőtt gyakrabban vezérczikkeztem lapunkban, mint akkoriban egyetlen uniós orgánumban a kérdésről. Ma, sajnos, a luth. Sztehlo buzgólkodása daczára, az unió eszméje lekerült a napirendről. Mint hajdan Erasmusnak és Melanchthonnak, úgy mind a mai napig nekem is az írás, az oktatás és a nevelés az egyedüli gyönyörűségem. Legújabban a tiszai ev. egyházkerület egy hatalmas és a jövőre messze kiható feladat elé állított az eperjesi Theol. Otthonban. Itt ismertem meg az ifjúságot a maga igaz valójában. A nagy apostol és Goethe Faustjának pszichológiájához híven két lelke van annak, úgy azonban — és ez a tragikum —, hogy a legjobbik theológus ifjúban is a rosszabbik lélek erősebb a jobbiknál. .Ez teszi nehézzé, de egyúttal gyönyörűségessé a lelkészképzés művét. Mily messze vagyunk még ma is a valódi keresztyén theológus-ideál megvalósításától! A keresztyén ember Pál és Luther-féle szabadsága oly nehezen hatja át akaratéletünket. Azért .vagyok ma lelkes híve az akadémiai ifjúság internátusos nevelésének. Irodalmi munkásságomban — e lapok hasábjain is — gyakrabban megsebeztek. A Prot. írod. Társaság megalakulása óta a belső protestáns ellentétek is érintettek. A debreczeniek és az unitáriusok Masznyík mellett engem is foglalkoztattak. De azért föl a legújabb időkig magam is olykor-olykor gyomláltam, sőt irtottam a hazai prot. egyházirodalom mezején. Ennek folyománya, minden egyenességem mellett, kezdettől fogva sok félreértés, mellőzés, sőt kartársi intrika volt. Elégtételem, hogy ilyen esetekben is a következmények rendszerint engem igazoltak. Nem kenyerem ma sem a hivalkodás s nagy családom gondja kissé érzékennyé tette lényemet és egész életfelfogásomat a viszonyok és emberek megítélése tekintetében. Azért szeretem a Magas-Tátrát és a turisztikát. Ott nincsen gondja az embernek s nincsenek is ellenségei. Dobsinai patmoszom mellett a nyári és a téli Tátra diákjaimmal rendezett túristáskodásomnak legkedveltebb helye. Ott szereti meg az ember igazán a fiatal embert. De nem folytatom tovább e személyes élettapasztalati szemelvényeket. Nem gyűjtögetem 30 évnek virágait és töviseit. Ezekben is nagy vala hozzám az Istennek kegyelme! Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. A tolnai ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai református egyházmegye augusztus 29-én Szekszárdon, a vármegye székházának nagytermében tartotta meg folyó évi rendes közgyűlését Kátai Endre esperes és Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. Az esperes imája után az egyházmegyei gondnok tartotta meg nagy figyelemmel hallgatott elnöki megnyitóját, a melyben felölelte egyházmegyei és egyházkerületi életünknek a mult évi egyházmegyei közgyűlés óta lefolyt nevezetesebb mozzanatait. Az isteni kegyelmet áldva emlékezett meg arról a nagy csendben tartott, de annál melegebb ünneplésről, a melyben része volt Kunszentmiklóson a mi Istentől megáldott, királytól kitüntetett, 80 éves püspökünknek. Megemlékezett egyházmegyénknek legfelsőbb kitüntetésben részesült nesztoráról: Döczy József váraljai lelkészről is. a ki szintén egy érdemekben gazdag élettel szolgált arra, hogy feléje forduljon a királyi elismerés. Örömmel értesültünk arról is, hogy theológiai akadémiánk új, díszes otthonába költözött, nemcsak, hanem ott is kiállta az első erőpróbát, a mennyiben a drágább ellátási viszonyok daczára is jóval több hallgató jelentkezett az eddig szokottnál. Csak fokozta örömünket az az értesítés, hogy az internátusba más pályára készülő főiskolai hallgatók is szép számmal jelentkeztek. A theológusoknak ezekkel való érintkezése a nevelést illetőleg bizonyára csak előnyös lesz. Nem ilyen intézményről álmodoztunk mi akkor, mikor a megfakult öreg alma mater kopott grádicsait koptattuk s mikor az irányító köröknek hozzánk is kiszivárgó terveitől kecsegtetve, a zegzúgos sötét folyosókon kibontakozott lelki szemeink előtt a Kálvineum kolosszális épülettömbje, a mely méltóképen reprezentálja a magyarországi református anyaszentegyházat. De ha már az nem sikerülhetett, őszinte szívvel örülünk ennek is és őszinte szívvel mondunk köszönetet Darányi Ignácz főgondnok úrnak, a kinek oroszlánrésze van az új otthon megszerzésében. Az örvendetes tudósítások után szomorúak is következtek. Jobb hazába költözött kiérdemült esperesünk, boldog emlékezetű Dömők Péter; elhagyja egyházmegyénket Szabó Károly alsónyéki lelkész, egyházmegyénk lelkészi főjegyzője, nagyharsányi lelkésszé választtatván. A tartalmas gondnoki megnyitót követő sablonos pontok után esperes tartotta meg nagy gonddal kidolgozott esperesi jelentését. Figyelme mindenre kiterjed, bíztat, irányít, vezet, fedd és megdicsér érdem szerint. Egyházi életünk helyes mederben folyik. Papságunk hivatásának magaslatán áll. Réményét fejezi ki az iránt, hogy a sok ígérgetés után végre megkapja lelkészi karunk a szükséges anyagi támogatást. Megemlékezik veszteségeinkről is. Az elveszítettek közt különösen arról, a kit a gondnoki megnyitó a dolog természetéből kifolyó-