Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

biztosabb fundamentum és a szeretetről, mely összetartó és építő erejével kicsinyeket naggyá tesz s a melynek hiánya még a nagy, erős intézményeket is züllésre juttatju, A szeretettel egy pár száz lelkes gyülekezet szebb látvány és biztosabb az ezerekből álló sokadalomnál — melyet a visszavonás visz szégyenbe, romlásba! Olyan jól esett hallgatnunk ezt a szeretett vezért, a kinek feje körül ott látta lelkünk a fényt, mely világi és egyházi mezőkről egyaránt küldi feléje megbecsülésének és fokról fokra való feljebbjuttatásának világító, melegítő sugarait, a melyek forrása nem ide alant van; rendelkező keze mindenható atyai kéz. Legyen áldva az a kéz; lebegjen az új gondnok felett, óva, áldva, segélve. Esperesünk jelentése évről évre kiemelkedő pont. Talán nem is vennék zokon szentegyházunk lelkei, ha egyházi lapjaink minden esperesünk jelentését közrebocsátanák. Igaz történetek, adatok azok. A százezernyi sereg hullámzásának, harczának, győzedelmének évi históriáját kicsoda ne olvasná szívesen és nyereséggel?! Esperesünk jelentése érintette azt az országos és nekünk örvendetes eseményt, mely a kunszentmiklósi parókhiában, a mi ékes koronájú püspökünk különös megtisztelésében augusztus első hetében ékesen és szép renddel lefolyt s a melyről nem maradt el a legelső magyar ember: a király sem. Mintha csak azt üzente volna: láttam ón már régóta fejeden, éltedben dr. Baksay Sándor, azt a ragyogást, mit a királyok királya adományozott néked. Lehetetlen volt azt észre nem venni a messze földről is . . . eljöttem, hogy tisztességet tegyek néked, te áldott ember! Bizony külön öröm ez nékünk szentegyház-szerte ! És kérjük a bölcsőtől sírig gondviselő Atyát: mutassa hozzá elfogyhatlan kegyelmét ezek után is, mint a hogy ez időkig cselekedte! Ezután következett a néhai dr. Parragh Béla ügyész, tanácsbiránk feletti emlékbeszéd. Varjas Gábor lelkésztársunk rajzolta a harczot, mely kettőbe törte ez életet — és ajánlhatta^-hűségét, a mellyel 30 év alatt egyetlen egyszer sem maradt el gyűléseinkről, a jmunka tereiről. Legyen neki szebb az örökkévalóság a földi tereknél I Majd jöttek az egyházak az ő mindennapi dolkaikkal, gondnokok számadásaikkal, pénztárak, gyámintézeteink ezreik- és százezreikkel, melyek mind azt igazolták, hogy sasszemek és erős kezek ülnek, vigyáznak számszékünk tagjaiban. Gyönknek és Duna-Földvárnak már-már országos hírre vergődő birkózása is elénk került konventünk határozata folytán. Újra azt feleltük, még határozottabb hangon, hogy Gyönknek adunk segélyt a lehetőségig, Dunaföldvárnak ellenben semmit ... Az ő tulajdon világi megyéjük is szintén Gyönk számára adja az ő 100 ezerét, Dunaföldvártól ellenben visszavonná azt ... Ezzel a végakkorddal hisszük eldöntöttnek a csatát — Gyönk javára. Missziói jelentésünk is előadta a misszió nehéz helyzetét, a lassú növekedést, a magára hagyatást, a jajszót. Vele éreztünk. Kerületünk tavalyi jóindulatának valóra váltását újra kérjük, -- várjuk I Konventünk lássa meg" és méltányolja már egyszer azt a lehetetlen állapotot, hogy oly erős, ellenséges áradat közepette, mint Dombovár, a Dunántúl legnagyobb és legfejlődőbb központja, valamint Siófok, ez a főváros közelében fekvő fürdő, elvárhatja, hogy ne hagyják azt a lelkipásztort, vagy a pásztor nélküli nyájat olyan igen egymagára. Következtek az egyházak, iskolák folyamodványaikkal, egyesek az ő zörgetéseikkel. Ingatlant veszünk, ingatlant adunk, díjleveleket változtatunk, bajokat orvosolunk itt a megyén ... A kerületi dolgok és nagyobb ügyek elvégzéséhez, — felsőbb fórumunkra Turi Károly főjegyző és dr. Kálmán J. ügyész, tanácsbiró megválasztása, — kápláni helyek megjelölése, végül a lutheránus egyház vendéglátásáért köszönet jegyzőkönyvezése után este bezárhattuk a nagy napot . . . Hát nem elég sok gazdálkodás-e minden egyetlen napra?! Azonban a fehér asztal fölötti események körül is van egy emlékezésre méltó cselekedetünk. Mészáros János tanácsbiránk tósztja folytán abban történt megállapodás, hogyha mi, kálvinisták, felényit szónokolnánk és kétannyit dolgoznánk: egészen más arczulata lenne egyházi és köztársadalmi állapotainknak! 0 ezennel bátorkodik egy ily beszédes munkához meghívni a fehér asztal vendégeit: adakozzunk a Kálvineumra. Megkezdi a segélynyújtást 100 koronával, a mely egyszerre felemelkedett 395 koronára . . . * Augusztus 30-ára maradt 8 pontjával a bírósági tárgysorozat. Ez a legtöbb esetben szomorú munkatér. Elszomorítanak az okvetlenkedő alakok, — az előkészítetlen aktacsomók, —- a békételen lelkek, a szocziálista hajlamú elöljárók. Egy huzamban reggeli 9 órától 2 óráig tartott a huzavonák eligazítása. Az időszaki tanácsba az elnökség mellé megválasztattak: Somogyi Kálmán, Mészáros János és Turi Károly tanácsbirák. Imádsággal háláltuk meg Istenünknek jóságát, segítő kegyelmét ... És szívből kívántunk minden intézményünk vezetéséhez, igazgatásához oly tűrő és bölcs lelkű vezéreket, jobb- és balfelől olyan kitartó és lelkes táborkart, mint adatott Külső-Somogynak is Isten kegyelméből ! Somogykiliti. Kájel József. A felsőbaranyai ref. egyházmegye gyűlései. Augusztus 26-án Harkányban tartotta meg az egyházmegyei lelkész egyesület ez évi gyűlését. Széles Sándor gyűdi lelkész imája után Nagy Imre esperes, lelkészegyesületi elnök nyitotta meg a gyűlést. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása kapcsán újra megvitatás alá került a lelkészi korpótlék kérdése. Tavalyi közgyűlésén, az E. T. I. t.-cz. 114. § a) pontjában előírt lelkészi alapfizetés mellőzésével, csupán az öt ízbeli 400—400 koronás korpótlók mellett határozott a felső-