Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-08 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A mennyei kenyér. K. S. — Vezerczikk: Református iskolapolitika. II. Sebestyén J. — Könyvismertetés: Kálvin „Instutio"-jának egy új kiadása. V. S. — Belföld: A külsősomogyi ref. egyházmegye közgyűlése és értekezlete. Kájel József. — A felsőbaranyai ref. egyházmegye gyűlései. Tóth Kálmán. — Külföld: Svájcz, Németország, Ázsia. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Szerkesztői üzenet. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A mennyei kenyér. „Én vagyok az életnek ama kenyere ; a ki én hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik." János 6.8

. A zsidók már ismerték a mennyei kenyeret s Jézussal szemben, a ki erősen hangsúlyozza: Én vagyok az Istennek ama kenyere, a ki leszállott mennyből és életet ad e világnak — büszkén mondják: „A mi apáink a mannát ették a pusztában, a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök." De az a kenyér csak a test táplálására szolgált, hogy a pusztai vándorlás gyötrelmei között éhen ne vesszenek. Isten azonban gondoskodott igaz mennyei kenyérről is, elbocsátván a Fiút, hogy 0 legyen tápláló, megelevenítő eledele szenvedve éhező népének. Nem testi eledel tehát a Fiú, hanem lelki. Vagyis a Krisztus lelkét leheljük, szívjuk magunkba a Benne vetett hit útján, a mikor gondolatvilágunk elszakad e földtől, hogy az odafent valókat keresse. Érzelmeink forrása: a szív megtisztul, hogy öröm, béke és szeretet lakozzanak benne; hogy éljünk többé nem mi, hanem éljen mibennünk a Jézus Krisztus. Csak hit, erős, tántoríthatatlan hit kössön össze az élet fejedelmével s újjászületünk és az új ember eledele többé nem csupán a földi kenyér, hanem ama mennyei, t. i. a Krisztus lesz, a ki táplálja lelkünket a bűnbocsánat és halhatatlanság reményével s a szeretet átalakító, újjászülő erejével. „Az az én eledelem, hogy teljesítsem a mennyei Atya akaratát." Ez a mi eledelünk is? Úgy igyekszünk Isten akaratát betölteni, a mint testünket kenyérrel táplálni? Isten mindig a jót akarja diadalra vinni, — ezt akarjuk mi is? Hiszen ép ellenkezőleg cselekszünk. Bűnös életünkkel sokszor szégyenére vagyunk Atyánknak, mint tékozló fiú az ő apjának. A hálátlanság és lázadás Isten ellen, az irigység és önzés embertársainkkal szemben, ezek hajtanak életünkben. Ki segít, hogy bűneinktől s a megérdemelt büntetéstől megszabaduljunk ? A jó Pásztor, a ki keblére ölel és megvigasztal: Kelj fel! Eredj el ós többé ne vétkezzél. Rakjuk lábaihoz bűneinket, s Ö elbocsát a bűnbocsánat reményével. Panasz kél ajkadról, hogy az élet pusztaságán elhagyatva, egyedül bolyongasz, hogy a halál letépte kebledről szeretteidet, s nincs semmid, mint a sír, melyre könyeid hullatod ? Csak figyelj, nyisd fel szemeidet és a sír fölött látni fogod Krisztust, mint az élet fejedelmét, ki hatalmas szavaival kibékít, felemel: „Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki bennem hiszen, ha meghal is, él az." Míg a földiekbe vetett reményed oly sokszor megcsal, elhervad, Krisztus a halálban valóra váltja reményedet, magához emeli lelkedet s áldástosztó kezével homlokodra tűzi az örök élet romolhatatlan koronáját. Erezted-e már, hogy Krisztus lelke megérintette s betöltötte lelkedet, a mikor csak arra gondoltál, hogy Vele járj, s szenvedő, nyomorgó testvéreiddel megoszd az 0 áldását, — hogy a sírónak könyjeit letöröld, s az 0 nevében megvigasztald; a kereszt hordozóját segítsd, az éhezőnek kenyeret, a szomjazónak italt, a mezítelennek ruhát adj, hogy el ne pusztuljanak ? Ha igen, úgy tudd meg, hogy mindenkor Krisztus táplálta és tartotta jól a te lelkedet is, s te igyekeztél szétosztani ama mennyei kenyeret, hogy Vele és általa élj, ki szeretetből adta magát érted és mindnyájunkért. így lesznek a lelki szegények: a sírók, az alázatások, az irgalmasok, az igazságért háborúságot szenvedők gazdagok a mennyei kenyérben, betöltve a mennyei Atya akaratát, követve Jézust, hogy a szeretet áldásai ragyogjanak lépéseik nyomán. Az élet pusztaságán mennyien bolyonganak, különösen ma, Krisztus, ama mennyei kenyér nélkül, nem akarva ismerni Ot;

ki azért jött, hogy tápláljon és örökéletre vezéreljen.