Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

„Isten áldd meg a magyart ..." Beszédet tartott dr. Matheivs ... és az edinburgi Szent-András templom lelkésze Christie, azután a magyar énekkar elénekelte az angol nemzeti himnuszt, a melyet a karmester 30 éven át tanított az egymást követő nemzedékeknek. Ezután a férfi-kar elénekelt egy himnuszt, melyet a magyar gályarabok énekeltek hajdan, kik 1674—75-ben Nápolyban szenvedtek. Barátaink egy-két napig tartó kirándulást rendeztek a Magas-Tátrába. Másnap korán reggel elhagyva Komáromot, 10 órai vasúti utazás után Csorbára és onnan fogaskerekű vasúttal a Csorba-tóhoz érkeztünk, a mely 4430 lábnyira fekszik a tenger színe felett. A vendéglő ablakaiból kinézve, gyönyörű kép tárult elénk. A Magas-Tátra szakadozott magas csúcsaitól körülvett gyönyörű tó. Fekete fenyők keretében e holdvilágos estén csendes vizében a csillagok fénye tükröződött vissza. Másnap reggel az egész társaság kocsin Tátra-Füredre indult ... A szép hidegvíz-gyógyfürdő szintén a kormány tulajdona. Ebéd után fogaskerekű vasúttal elindultunk, hogy megtekintsük az erdők között zuhogó három vízesést és a Tátra legmagasabb csúcsait egy olyan pontról, a honnan 40 mértföld terült el szemeink előtt, a falvakkal beszórt és a Kárpátoktól bekerített széles völgy. Majd kocsin felkerestük Tátra-Lomniczot, divatos nyári és téli üdülőhelyével, hol az éjszakát töltöttük.. . Sárospatakon a presbiteri szövetség tagjait a főiskola dísztermében fogadták, melyet zsúfolásig megtöltöttek a tanárok, tanulók és a városi közönség . . . Ébéd után . . . megtekintettük a 400 éves épületet s a könyvtárt, a mely az első lengyel biblián kívül Luther, Melanchton és Kálvin könyveit őrzi, valamint a XV. századból származó szép latin bibliát. Este nagy hallgatóság előtt vallásos estélyt tartottunk . . . Másnap reggel megtekintettük a régi várat, mely hajdan a magyar királyok, majd Rákóczi és a kegyes Lorántffy Zsuzsánna lakóhelye volt. Jelenlegi tulajdonosa . . . megengedte, hogy megnézzük a vadászjelvónyekkel díszített termeket s az erődítvény szűk folyosóin át, a toronyból gyönyörködjünk a remek kilátásban. Újra a főiskolán ebédeltünk . . . s délután folytattuk útunkat Szatmár felé . . . Szatmáron a fogadás valósággal királyi volt. A vonat érkezésekor oly zsúfolt volt a pályaudvar, hogy alig tudtunk keresztülhatolni a tömegen . . . Kocsikba szálltunk, a melyek közül hármat négy ló húzott s a közönség sorfala közt a szállóba hajtattunk. Vacsora után magyar zenészek közreműködésével a vendéglő nagy termében vallásos estély keretében többen beszéltek . . . Hallottunk kurucz nótákat, melyeknek mélabús hangjai... sokat szenvedett és távol idegenbe menekült magyar protestánsokról regélnek. Másnap reggel az istentiszteleten mintegy 1600 főből álló hallgatóság előtt dr. Kováts imája után dr. Wells érdekes lelkes beszédben magyarázta a Miatyánkot . . . Délben érkeztünk Debreczenbe, hol Degenfeld József gróf, világi főgondnok fogadott. Az ifjúság elénekelte nemzeti himnuszunkat . . . Három órakor ifjúsági gyűlés volt, melyen CsiJcy Lajos theol. tanár, dr. Drummond és Hunter írországi lelkész tartottak előadást . . . Tea után értekezletet tartottunk a fiatalsággal, melyen Ferenczy Gyula rektor megnyitója után CsiJcy L., ki az edinburgi theológiát látogatta, ismertette a főiskola jelen állapotát. Ebből kitűnik, hogy három fakultáson, a theológián, a jogi és filozófiai karon 55 tanár, 1052 hallgatónak tart előadást. 142 theológiai hallgatójuk van, több, mint a mennyi lelkészre szükség van. Az értekezlet folyamán felkeltettük az érdeklődést a külmisszió iránt s szívesen fogadták a javaslatot, hogy az ifjúság alkosson . . . missziói társaságot. Az értekezlet egyik legérdekesebb jelensége az ifjúsági énekkar működése volt. Ilyen ifjúsági énekkar 100 év óta létezik, s az előadás nagy gyakorlatot és iskolázottságot árul el. A város által adott ebédeken sok felköszöntő hangzott el . . . Ebéd alatt egyik walesi delegátus elénekelte a nemzeti himnuszt, majd a küldöttség skót tagjai adták elő az „Auld Lang Sine"-t. Nemzeti himnuszunkat gyakran adták elő nagy lelkesedéssel. Ford. Kolozsváry Lajosné. Levél Erdélyből. Az elnémult harangok vidékéről emeljük fel esdő szavunkat s bizonyos tartózkodással ugyan, hogy elutasíttatunk, de azért jó reménységgel fordulunk tihozzátok dunamelléki lelkipásztorok s ti általatok kálvinhitű atyánkfiaihoz, kiknek szíve a krisztusi és nemzeti eseményekért hőn buzog. A „magyar vallás "-nak templomot, a magyar nemzeti eszmének csillagos őrtornyot s az 1848-ban fölizgatott népszenvedély ártatlan halottainak emléket akarunk Erdély hazarészünk egykor vezér, ma nemzetiségi tekintetben egyik legveszedelmesebb vármegyéjében, Alsófehérben — Kisenyeden. Idegen népek által lakott nagy területen magyarságunknak egyetlen mentsvára, templomunk omladozóban. Javíthatatlansága miatt sürgősen újnak építéséről kellene gondoskodnunk; akaratunk van a jóra, de tehetségünk gyarló és fogyatékos annak keresztülvitelére, ha aranyunk és ezüstünk volna egy lépést sem tennénk, önmagunk állítanánk sziklavárat, de egyházközségünk híveinek megapadt száma s saját földhözragadottságunk miatt minden eszközt meg kell ragadnunk életünk s létünk biztosítására, hogy maroknyi magyarságunkat ez exponált helyen: Alsófehér- és Szeben-megye határvidékén megtarthassuk, ápolhassuk. E hajdan járási székhelyen népes, virágzó egyházközség volt, de jöttek a viharok s az 1848 diki szomorú idők zugó árként seperték el a magyarságot s némították el bizonyos időre harangjaink hívó szavait. Fájdalmunkat hadd mondja el a „Vértanuk könyve0

: „A tömegesebb gyilkolások sorát megnyitá Kisenyed lakósainak sorsa. Október 14-én körülvették a Nagyszebentől csekély távolságra (37 km.) fekvő városkát . .