Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

tal szemben még mindig törvényileg való szabályozásra vár. S ha a felelős igazságügyminiszter se változtathat saját hatáskörében az egyes biróságok hatáskörén, újabb bíróságot nem szervezhet, kogyan tehetné ezt saját hatáskörében a felelősséggel sem tartozó konvent? Ha úgy fognók is fel a konventet, mint az egyetemes ref. egyház képviselőjét a többi egyházakkal és az államhatalommal szemben, vagyis ha olyan szerep illetné is meg, mint az uralkodót, ki az államot képviseli az idegen államok irányában: akkor se lehetne korlátlan joga, a minthogy az uralkodóé sem az. Pl. ha arról volna szó, hogy egy barátságos állammal folytatandó közös akczió folyamán fölmerülő ellentétek elintézésére közös bíróságra lenne szükség, ilyen irányú nemzetközi szerződésnek teljes érvényű megkötésére semmi esetben sem lenne jogosult az uralkodó. Az a szerződés csak akkor válnék érvényessé, ha a törvényhozó hatalom a szerződést törvénybe foglalná, illetve törvény alakjában nyilvánítaná hozzájárulását. Hasonló a kérdéses választott bíróság ügye is. Ebben is tanácskozhatnak a konvent kiküldöttei a másik egyház képviselőivel, megállapodásaikat magukévá teheti mind a konvent, mind az ev. egyetemes gyűlés, de érvényessé, törvényes erejűvé, csak akkor válnak ezek a „megállapodások", ha mindkét egyház zsinata törvénybe iktatja. E nélkül semmiesetre sem ! Más kérdés azonban az, hogy van-e egyáltalán szükség ilyen választott bíróságra? Erről majd a végleges „tervezet" nyilvánosságra jutása után szólunk. Dr. K. I. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. (Folytatás.) 15. Az egyháztörténet külön diszcziplinái. E külön egyháztörténeti diszcziplinákat mindig az egész egyháztörténettel való összefüggésükben kell felfognunk. Köztük legelső a misszió története s ezzel kapcsolatosan a missziói földrajz. Bár a keresztyénség elterjedését az egyetemes egyháztörténet s a gyakorlati theológia tárgyalja, mégis a keresztyén misszió fontosságánál és újabbkori sajátos módjánál fogva elmulasztathatatlan, hogy külön előadásokat ne tartsanak róla. Az újabb missziói tudománynak megalkotója történetben és elméletben egyaránt Warneck Gusztáv. A külmisszió leánya a belmisszió. Ennek igyekvése az, hogy a saját köreinkben enyhítse a szellemi s egyúttal a vele együttjáró anyagi ínséget. A belmisszió a legszélesebb kiterjedésű keresztyén szeretetmunkásság. Szükségességének tudatára Németország keresztyén körei az 1848. forradalmi év óta ébredtek. Úttörője Wichern volt(+ 1881). Az erkölcstörténetet, vagyis a keresztyén élet történetét eddigelé csak monográfiákban tárgyalták. A nemzeti és a helyi (községi) egyháztörténet iránt újabban igen élénk az érdeklődés. A nemzeti egyháztörténet ismerete nélkül idegen volna a lelkész és a vallástanító annak a nemzetnek kebelében, a melyben működik. Ha gyökeret akar verni, ismernie kell a talajt, a melyen áll. És a hazai érdeknek is megvan a maga joga arra, hogy számba vegyük. A nemzeti egyháztörténet, ha az egyetemes egyháztörténettel összefüggésben tárgyalják, nem veszhet bele elenyésző apróságokba, de nagyon is lehet az egyetemes egyháztörténetre megvilágító és tisztító hatása. A községi egyháztörténet a gyülekezet életét rendkívül megtermékenyítheti, akár tárgyilagosan, források alapján dolgozzák fel, akár építő elbeszélésekben adják elő. Az alkotmánytörténet, vagyis az egyházi közösség jogi alakzatainak történetét az egyházjog külön tárgyalja. A kultusztörténet, vagyis a templomi istentisztelet története a gyakorlati theológiához tartozik. (Tárgyilag véve az egyháztörténet kiegészítő segédtudományaihoz tartozik még a diplomatika, világ-, művelődés-, művészet- ós bölcselettörténet, a földrajz, a statisztika és a kronológia.) 16. A történeti theológia függeléke: az általános vallástörténet. A theológiára nézve történeti segédtudományként jő számba az egyetemes vallástörténet. Mióta az assziriai ásatások a régi Keletnek vallási viszonyaira új fényt derítettek, a vallástörténet iránt való érdeklődés olyannyira az első sorban áll, hogy a keresztyénség keletkezésének felfogását is nagyon bevonták már a vallástörténeti tárgyalás keretébe. (V. ö. Tröltsch úgynevezett vallástörténeti módszerét.) De a mint az izraelita vallás fejlődésére vonatkozólag a (Delitzsch: „Bábel u. Bíbel"-féle) tudományos mozgalom már jóval higgadtabb, mert hiszen minden keleti befolyás mellett is el kell ismernünk Izráel vallásának önállóságát (a babiloniai-asszir vallásban ugyanis hiányzik az erkölcsi monotheista istenfogalom s amaz áldozat eszméje, a mely az embernek Istennel való közösségét adja vissza, nemkülönben hiányzik a vallásos prófétaság, úgy másrészt lehetetlen az is, hogy a keresztyénség lényege környezetének vallásaiból (zsidóság, parzizmus, buddhizmus, hellenizmus) vezetődjék le. Hanem természetesen annak a kutatása, hogy nem keresztyén képzetek mennyiben befolyásolták a keresztyénséget, múlhatatlanul szükséges, és ennyiben theológusnak is kell — vallástörténeti tanulmányokkal foglalkoznia, de e tanulmányok mindig csak periferikus természetűek lehetnek. Tanulmányozásának főtárgya állandóan maga a keresztyénség sajátos lényege. Épen azért legjobb, ha vallástörténeti tanulmányainkat