Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

Nem lehet égetőbb köny a síró szemben, Mint mikor az öreg, gondos szülő látja, Hogy a verejtékkel egybegyűjtött vagyont Nem őrzi, nem védi késő unokája. Izzasztó verejték nélkül kapott vagyon, Ha bele születtél s nem edződtél érte, Utódra ritkán száll: a rád szállt vallásnak Nincsen meg — fájdalom — előtted értéke. Hallod-e az anya keservét, bánatát? Szavát megérteni érez-e még szíved? A szent örökségért hozzá igaz hittel Forró könyét szárítsd, keservét enyhítsed I Enyhítsed, mert néma bánata sorvasztja. Nem az ég felé tör, hanyatlik gyermeke, Eszméért nem hevül, hiúságnak gyújt fényt, Anyjához nem köti hite, szeretete. Mintha a vallás is avult ruha volna: Leveti a régit s még régibbet vesz fel, Jogát a vallásban könnyelműn feladja S családja mint oldott kéve hullik széjjel. Ámde ha jönni fog — látni megdöbbentő! Egy kor s már nem lesz mit az utódra hagyni, Áldás helyett átok az utódod ajkán, Hogy az ősi vagyont nem hagytad rászállni. Tetthez nyúlni soha a jóban nem késő, Mulasztást pótolni a félerő nálad, Istennél a másik: bízzál Kálvin népe! Az isteni erő megáldja munkádat. BELFÖLD. Néhány szó az új Énekeskönyvről. í— Felolvastatott a vértesaljai ref. tanítóegyesületi közgyűlésen. — A természet örök törvényei szerint a földön minden változásnak van alávetve. A mi ma még használhatónak látszik, holnap már elavult, a mit újjal kell pótolni. Nemzedékek tűnnek el a föld színéről, hogy újabb, talán műveltebb s a tökéletesség magasabb fokain álló utódok­nak adjanak helyet. Őseink hajdan kocsival utaztak s ha a harmadik vármegyébe mentek, az utazás hosszú ideig tartván, először végrendeletet tettek; ha ezek ma feltámadnának, bizonnyal elbámulnának a gőz- ós villamos kocsikon, melyeken az ország egyik szélétől a másikig lehet egy nap alatt utazni. A régi gazdasági eszközöket felváltották újak, melyekkel rengeteg időt és erőt lehet megtakarítani s ezeket naponként újabb és újabb találmányú, még czélszerűbb eszközökkel igyekeznek helyettesíteni. Ugyan ilyen tapasztalatokat szerezhetünk az iroda­lom terén is. Ha megnézzük a 100 évvel ezelőtt élt s akkor elismert hírnevű íróink munkáit s összehasonlítjuk a mai kor irodalmi fejlettségével, beláthatjuk, hogy mennyire fejlődött nyelvünk szépsége s milyen nagy különbség van a régi, bár feltétlenül elismerést érdemlő, buzgó iróink s korunk írói között. Ha a jelenleg még használatban levő Enekesköny­vünket, mely királyi engedéllyel 1812. év óta van hasz­nálatban, figyelmelmesen megvizsgáljuk, tapasztalni fog­juk, hogy különösen a Zsoltárok között mennyi az olyan ének, mely a mai kor színvonalán egyáltalában nem áll s bár benne vannak Énekeskönyvünkben, énekeink szá­mát csak szaporítják, de sem a múltban, sem a jelenben énekelni senki sem szokta s így csak a könyv árát drágították. Kevés kivétellel a többi énekek sem állnak a mai kor irodalma színvonalán s így nem lehet csudálni, hogy egyházi körökben már több, mint négy évtizeddel ez előtt megindult a mozgalom, hogy egy új s megfele­lőbb énekeskönyv készíttessék. A mozgalom eleinte csak kisebb körben s lassan terjedt, a míg végre a közkívánalomnak engedve, az egyetemes konvent elhatározta a megújítást. Költői tehetséggel megáldott egyének munkálódtak az új énekeskönyv szerkesztésén. A régieket átdolgoz­ták s újabb énekeket írtak, melyek összegyűjtve s ki­nyomatva körülbelül 8—9 évvel ezelőtt kerültek bírálat alá. A biráló-bizottság ezek közül kiválogatta a legjob­bakat, megjelent végre a próba-kiadás, mely minden egyháznak megküldetvén, most előttünk fekszik s szemé­lyesen ismerhetjük annak szépségeit és talán hiányait is. Sem költő, sem zeneszakértő nem vagyok s így ne várjon a tisztelt közgyűlés tőlem rendszeres bírálatot. Különben nehéz is volna ott bírálatot mondani, hol annyi jeles tehetségű és képzettségű egyén munkálkodott oly nagy buzgósággal az új énekeskönyv létrehozata­lán. Én csak egyszerűen azon benyomásokat mondom el, melyet ezen Énekeskönyv beható vizsgálat után rám tett. Mielőtt azonban ezeket elmondanám, némi egybe­hasonlítást kell tennem a régi, illetőleg még most is használatban levő és az új énekeskönyv között. A jelenleg használatban levő énekeskönyv mindenki előtt ismeretes. Van benne 150 zsoltár és 238 különféle alkalmakra írt dicséret, továbbá van benne (125 zsoltár és 40 darab dicséret-dallam. Ezek közül minekünk, taní­tóknak a dunamelléki egyházkerületi tanterv szerint tanítanunk kell 74 zsoltárt — és 27 dicséret-dallamot. Az új énekeskönyvben pedig fel van véve 51 régi zsoltár és 22 régi dicséret-dallam s új dallam 20, melyhez jön még a temetési énekes-könyvből átvitt két dallam, ú. m. „Oh áldandó Szentháromság" és „Ez az élet füst és pára", továbbá Kölcsey-Erkel Himnusza, így tehát az új énekeskönyvben összesen 96 dallam foglaltatik, melyekből csak 20 új s így e tekintetben ránk, tanítókra nagy teher nem fog hárulni, sőt ha tekintetbe vesszük, hogy eddig 101 dallamot kellett

Next

/
Thumbnails
Contents