Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

felolvasta a két pártárnyalat egyesülésének a tervezetét, adminisztratív alapon. A moderátor a többek közt ezeket mondotta: „Hálával tartozunk az Oratoire-egyháznak, mert annak kezdeményezésére a dualizmus nemsokára véget ér. A hat tagból álló bizottság az egyházak egyesülésére irányuló munkát derekasan elvégezte". Ezen az ülésen azután egyhangúlag kimondották az egyesülést. Ez a nap a franczia hugenották történetében nevezetes marad, melynek emlékére a zsinat tagjai mindnyájan beírták nevöket az Oratoire-egyház aranykönyvébe. A protestánsok szocziális kongresszusa. Június 12., 13- és 14-dikén a franczia protestánsok a párisiPentemonttemplomban kongresszust tartottak. A templomot ebből az alkalomból gyönyörűen feldíszítették. A szentegyházat zsúfolásig megtöltötték a megjelentek, kiknek soraiban lelkészek és nők is nagy számban szerepeltek. Ez volt a franczia protestánsok tizenötödik kongresszusa, melyen szocziális kérdésekkel foglalkoztak. Három kérdésre törekedtek a kongresszus tagjai megfelelni: 1. Hogyan lehetne a munka nélkül levő munkásokon segíteni? 2. Hogyan lehetne az ifjú korban elkövetett bűnvádi esetek számát csökkenteni ? 3. Hogyan lehetne leghathatósabban a társadalmi nyomoron segíteni? A kérdésekhez hozzászólottak: Matter István, a munkásházak fővezetője; Lazard Miksa, a munkanélküliek segítségére alakult társaság főtitkára; Donnedieu, a montpellier-i egyetem jogikarának egyik jeles tanára és Comte Lajos, st-étiennei lelkész. Donnedieu tanár a laikus iskolák, a házassági válás ós a törvénytelen gyermekek jogi helyzetére vonatkozó égető kérdéseket fejtegette. Comte lelkész a föld mívesek helyzetéről beszélt és a\ földmívelés fontosságát emelte ki. A mi a fiatal korban elkövetett kriminálitásokat illeti, a kongresszus azt hangsúlyozta, hogy ennek csökkentésére leghivatottabb a jó családi nevelés, mert a törvény és annak megtorló intézkedései nem bizonyulnak elegendőnek. Lairolle képviselő a munkások nyugdíj-törvényéről beszélt. A kongresszust Laroche lelkész prédikácziója zárta be a Penlemont-templomban. „Közeledjetek a néphez — kiáltott fel a lelkes és ékesszóló szónok—és a nép is közeledik tihozzátok !" „Gondosan kerüljük azt a látszatot, mintha mi le akarnánk ereszkedni a néphez. Azt éreztessük a néppel, hogy mi is hozzájuk tartozunk, velük egyek vagyunk. Őket testvéreinknek tekintjük. Krisztus egyházában nincsenek fölérendelt és alárendelt egyének, csak testvérek." Meg kell még említeni, hogy a diakónus-intézményről is sok szó esett a kongresszuson. Martin József bellevillei lelkész a diakonusok anyagi és erkölcsi helyzetéről, Lods jogi doktor a diakonusok helyzetéről beszélt jogi szempontból. Boeck tanár azt fejtegette, miként lehetne ezt az intézményt még jobban fejleszteni. Néhány hölgy a keresztyén nők társadalmi feladatairól és szerepéről értekezett. Doumergue Emil, a montauban-i theológiai fakultás dékánja a diakonátus történetéről és annak az államhoz való viszonyáról tartott érdekes felolvasást. Nagybritannia. Az ír presbiteri egyház nagygyűlése. Az ír presbiteri egyház legutóbbi nagygyűlését (General Assembly) Belfast városában június 3-án tartotta. A gyűlésen Macmillan János lelkész, a lelépő moderátor elnökölt, a ki a budapesti presbiteri világgyűlésen is részt vett az ír egyház képviseletében. Macmillan nagy beszédet tartott, melyben bejelentette eddigi tisztéről való leköszönését. Beszédében megemlékezett a legutóbbi presbiteri világgyűlésről is, melyet Csehországban és Magyarországban tartottak. „Bécsből — rnondá a szónok — Magyarországba mentünk. A magyar határtól kezdve az állam költségén utaztunk és mintegy 1340 mértföldet tettünk meg az országban. Érintkezésbe jöttünk a magyar református egyház híveivel és meglátogattuk theológiai akadémiáikat. El voltunk ragadtatva, hogy több, mint két millió reformátust találtunk e honban. Mindenütt a legnagyobb vendégszeretettel fogadtak bennünket. A theológiai akadémiákon a tanárok a theológusok jelenlétében felolvasásokat tartottak, főképen Budapesten. Meggyőződtünk arról, hogy ez a testvéregyház mindinkább tudatára jut nagy életerejének és hivatásának és így nem messze van már az az idő, mikor ez az egyház Középeurópa evangelizácziójának leghatalmasabb tényezője lesz. (Taps.) A magyar nép már a múltban is rendkívüli szolgálatot tett a czivilizáczió ügyének, mikor a török hatalom folytonos támadásait diadalmasan visszaverte. A magyar református egyházra még mindig fontos szerep vár. A skót egyesült szabad egyháznak sok éveken keresztül az volt a szokása, hogy pénzbeli segítséggel lehetővé tette egyes magyar református theológusoknak tanulmányuk folytatását Edinburghban, legalább egy éven keresztül. Ezek a theológusok most odahaza az evangelizáczió, az egyházi szolgálat és mértékletességi intézmények vezető férfiai. Egy év Edinburghban rájuk nézve valóságos áldás, mert ott megismerkednek a skót egyházi élettel és annak tevékenységével. Engem már többször megkértek, hogy egyengessem az útat fiatal embereik számára Belfast-ba, mert a mi életmódunk jobban megfelelne nekik, mint a skótoké és azok az egyének, a kik velünk érintkeztek, sokat profitiroztak tőlünk. A magyar egyház felajánlja a költségek felét, a másik felét tőlünk kéri négy vagy hat növendék számára. Ha valaki önök közül vállalja a felelősséget, hogy egy vagy több növendéket meghívjunk egy évre a mi college-ünkbe, én minden felvilágosítást megadok ezer örömmel. Nagyon örülök annak, hogy dr. Leitch, a kontinentális misszió vezetője, azon a nézeten van, hogy, ha a misszió anyagi tehetségei megengedik, a fentemlített czélra kötelességünk áldozni. Hiszem, hogy adakozókban nem lesz hiány." Livingstone-emlékünnep. Skócziában nagyban készülődnek Livingstone Dávid születésének százéves évfordulójára, a ki 1813 márczius 19-én született Blantyreban. Az emléknapon az akadémia ülést fog tartani, melyen tudósok, geográfusok fognak megemlékezni a