Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

felolvasta a két pártárnyalat egyesülésének a tervezetét, adminisztratív alapon. A moderátor a többek közt ezeket mondotta: „Hálával tartozunk az Oratoire-egyháznak, mert annak kezdeményezésére a dualizmus nemsokára véget ér. A hat tagból álló bizottság az egyházak egye­sülésére irányuló munkát derekasan elvégezte". Ezen az ülésen azután egyhangúlag kimondották az egyesülést. Ez a nap a franczia hugenották történetében nevezetes marad, melynek emlékére a zsinat tagjai mindnyájan beírták nevöket az Oratoire-egyház aranykönyvébe. A protestánsok szocziális kongresszusa. Június 12., 13- és 14-dikén a franczia protestánsok a párisiPentemont­templomban kongresszust tartottak. A templomot ebből az alkalomból gyönyörűen feldíszítették. A szentegyházat zsúfolásig megtöltötték a megjelentek, kiknek soraiban lelkészek és nők is nagy számban szerepeltek. Ez volt a franczia protestánsok tizenötödik kongresszusa, melyen szocziális kérdésekkel foglalkoztak. Három kérdésre töre­kedtek a kongresszus tagjai megfelelni: 1. Hogyan lehetne a munka nélkül levő munkásokon segíteni? 2. Hogyan lehetne az ifjú korban elkövetett bűnvádi esetek számát csökkenteni ? 3. Hogyan lehetne leghathatósabban a társadalmi nyomoron segíteni? A kérdésekhez hozzá­szólottak: Matter István, a munkásházak fővezetője; Lazard Miksa, a munkanélküliek segítségére alakult társaság főtitkára; Donnedieu, a montpellier-i egyetem jogikarának egyik jeles tanára és Comte Lajos, st-éti­ennei lelkész. Donnedieu tanár a laikus iskolák, a há­zassági válás ós a törvénytelen gyermekek jogi helyze­tére vonatkozó égető kérdéseket fejtegette. Comte lel­kész a föld mívesek helyzetéről beszélt és a\ földmívelés fontosságát emelte ki. A mi a fiatal korban elkövetett kriminálitásokat illeti, a kongresszus azt hangsúlyozta, hogy ennek csökkentésére leghivatottabb a jó családi nevelés, mert a törvény és annak megtorló intézkedései nem bizonyulnak elegendőnek. Lairolle képviselő a mun­kások nyugdíj-törvényéről beszélt. A kongresszust Laroche lelkész prédikácziója zárta be a Penlemont-templomban. „Közeledjetek a néphez — kiáltott fel a lelkes és ékes­szóló szónok—és a nép is közeledik tihozzátok !" „Gon­dosan kerüljük azt a látszatot, mintha mi le akarnánk ereszkedni a néphez. Azt éreztessük a néppel, hogy mi is hozzájuk tartozunk, velük egyek vagyunk. Őket test­véreinknek tekintjük. Krisztus egyházában nincsenek fölé­rendelt és alárendelt egyének, csak testvérek." Meg kell még említeni, hogy a diakónus-intézményről is sok szó esett a kongresszuson. Martin József bellevillei lelkész a diakonusok anyagi és erkölcsi helyzetéről, Lods jogi doktor a diakonusok helyzetéről beszélt jogi szempontból. Boeck tanár azt fejtegette, miként lehetne ezt az intéz­ményt még jobban fejleszteni. Néhány hölgy a keresz­tyén nők társadalmi feladatairól és szerepéről értekezett. Doumergue Emil, a montauban-i theológiai fakultás dé­kánja a diakonátus történetéről és annak az államhoz való viszonyáról tartott érdekes felolvasást. Nagybritannia. Az ír presbiteri egyház nagygyűlése. Az ír presbi­teri egyház legutóbbi nagygyűlését (General Assembly) Belfast városában június 3-án tartotta. A gyűlésen Mac­millan János lelkész, a lelépő moderátor elnökölt, a ki a budapesti presbiteri világgyűlésen is részt vett az ír egyház képviseletében. Macmillan nagy beszédet tartott, melyben bejelentette eddigi tisztéről való leköszönését. Beszédében megemlékezett a legutóbbi presbiteri világ­gyűlésről is, melyet Csehországban és Magyarországban tartottak. „Bécsből — rnondá a szónok — Magyarországba mentünk. A magyar határtól kezdve az állam költségén utaztunk és mintegy 1340 mértföldet tettünk meg az országban. Érintkezésbe jöttünk a magyar református egyház híveivel és meglátogattuk theológiai akadémiái­kat. El voltunk ragadtatva, hogy több, mint két millió reformátust találtunk e honban. Mindenütt a legnagyobb vendégszeretettel fogadtak bennünket. A theológiai aka­démiákon a tanárok a theológusok jelenlétében felolva­sásokat tartottak, főképen Budapesten. Meggyőződtünk arról, hogy ez a testvéregyház mindinkább tudatára jut nagy életerejének és hivatásának és így nem messze van már az az idő, mikor ez az egyház Középeurópa evangelizácziójának leghatalmasabb tényezője lesz. (Taps.) A magyar nép már a múltban is rendkívüli szolgálatot tett a czivilizáczió ügyének, mikor a török hatalom foly­tonos támadásait diadalmasan visszaverte. A magyar református egyházra még mindig fontos szerep vár. A skót egyesült szabad egyháznak sok éveken keresztül az volt a szokása, hogy pénzbeli segítséggel lehetővé tette egyes magyar református theológusoknak tanulmányuk folyta­tását Edinburghban, legalább egy éven keresztül. Ezek a theológusok most odahaza az evangelizáczió, az egy­házi szolgálat és mértékletességi intézmények vezető férfiai. Egy év Edinburghban rájuk nézve valóságos ál­dás, mert ott megismerkednek a skót egyházi élettel és annak tevékenységével. Engem már többször meg­kértek, hogy egyengessem az útat fiatal embereik szá­mára Belfast-ba, mert a mi életmódunk jobban megfelelne nekik, mint a skótoké és azok az egyének, a kik velünk érintkeztek, sokat profitiroztak tőlünk. A magyar egyház felajánlja a költségek felét, a másik felét tőlünk kéri négy vagy hat növendék számára. Ha valaki önök közül vállalja a felelősséget, hogy egy vagy több növendéket meghívjunk egy évre a mi college-ünkbe, én minden fel­világosítást megadok ezer örömmel. Nagyon örülök annak, hogy dr. Leitch, a kontinentális misszió vezetője, azon a nézeten van, hogy, ha a misszió anyagi tehetségei meg­engedik, a fentemlített czélra kötelességünk áldozni. Hi­szem, hogy adakozókban nem lesz hiány." Livingstone-emlékünnep. Skócziában nagyban ké­szülődnek Livingstone Dávid születésének százéves év­fordulójára, a ki 1813 márczius 19-én született Blantyre­ban. Az emléknapon az akadémia ülést fog tartani, melyen tudósok, geográfusok fognak megemlékezni a

Next

/
Thumbnails
Contents