Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

maga mellé munkatársul, hogy a teremtés folyamata megszakítást ne szenvedjen. Alapjában leghomályosabb, de legerőteljesebb érzelme a szeretetnek, valóságos természeti erő, mely a műveltség magasabb fokán öntudatossá válik s a megnemesült emberi élet legszebb tulajdonává lesz. A baráti szeretetet az élet legőszintébb érzelmének mondják. Tényleg: tiszta, magas fokán ez nem ismeri a gyűlölséget s önmagában és szeretete tárgyában találja a legnagyobb boldogságot. Az önzést nem ismeri, mert hiszen az igazi barát mit irigyelne barátjától, a kihez nem az érdek fűzi, hanem az érdektelen szeretet? Talán nagyobb mint a szülők szeretete, mert az önzést még természeti vonatkozásban sem foglalja magában; mindenesetre nagyobb, mint a gyermekek szeretete, mert az érdeket nem ismeri; sőt a szerelemnél is feljebb való, mert mindennemű vágyat figyelmen kívül hagy; a baráti szeretet mindennél nagyobb s ép ezért mindennél — ritkább. S mindenek fölött áll a hazaszeretet, a mely a tapasztalat számtalan példája által a nemzet életének törvénye. A hazát szeretni más, mint szülőt, gyermeket, leányt, barátot szeretni, az magában foglalja mindezt. A szeretet elmondott eseteinek összessége hazaszeretet, a mely immár nemcsak törvény, hanem törvényszerű kötelesség! A mink van, a mi által élünk s a miért élünk, mindaz szeretet. Oh legyen közöttünk valósággal az élet törvénye a szeretet, a melyet mindennap érezünk és tapasztalunk, vagy legalább utána — vágyakozunk! BELFÖLD. Munkaidő és vasárnap. — Vidéki felszólalás — A most folyó szorgos nyári munka és a vasárnapnak túlságos mellőzése indít e sorok megírására. Igaz, hogy nagy dologidő van, drága világ van, nehéz a megélhetés s az embernek szorgalmatoskodni kell, hogy boldogulhasson, magát és övéit eltarthassa. De mégis sok az, a mit a mai kor embere művel. Ember is, állat is, alig áll meg, alig piheni ki magát, csaknem szünet nélkül munkában van. Ez kifárasztja, megerőlteti a testi erőt, a helyett, hogy fölfrissítené a hétnek hat napi munkájára. így míg az ember egyrészről maga ellen vétkezik, másrészről vétek ez Isten ellen, az ellen, a ki a munkának hat napra rendelésekor, a hetedik napot megszentelte, nyugalomnak napjává tette. Hol van az a nyugalom napja a mai korban? A telhetetlen ember megfeledkezve a maga testi erejének javáról, a Mindenhatóról, a szellemi táplálókra, az Isten igéjének hallgatására, a lelki épülésre rendelt hetedik napon Isten parancsát figyelmen kivül hagyva, töri magát az anyagi javak megszerzésében. Lázas, magát és jószágát hajtó munkájában elfeledkezik hálát adni annak, a kinek jóvoltából nyerte az életet, a testnek mindennapi eledelét, mindenét, a testi erőt és jó egészséget. Bizony vétek az, hogy így van. Pedig — fájdalom ! — így van. De hát az emberek sokszor maguk sem tudják, mi jó nekik, mi válik javukra, annyira belemerülnek az élet küzdelmeibe. Altalános törvényes intézkedésnek kell kötelezni a föld népét nemcsak az ipari ós kereskedelmi munkaszünetre, hanem a gazdasági élet, a földmívelés terén is. Itt épen olyan szükséges az, mint, szokták mondani: a mindennapi kenyér. Általános vasárnapi munkaszünetre van szükség! Ez iránt kell mozgalmat indítani a társadalom gondolkozó, lelkes tagjainak, az egyes egyházak és városok elöljáróinak, a vezetésükre, a gondjaikra bízott nép javára. Megyék, törvényhatóságok karöltve járuljanak ez iránt javaslataikkal a kormány és a törvényhozás elé ! Az egész országban eltörlendők a vasárnapra eső országos vásárok. Ne legyen kénytelen megszegni a munkaszünetet, sem az iparos és kereskedő, sem a fölclmívelő magának és jószágának munkába fogásával. Legyenek az országos vásárok olyan napon, hogy a vasárnap ezáltal ne foglaltassék le sem előtte, sem utána. Községi, városi, megyei és állami hivatalok is szüneteljenek e napon, hogy a hivatalnokok ne legyenek akadályozva az istentisztelet gyakorlásában, sőt jó példaadásukkal járjanak elől. Mindenféle nagyobb munka szüneteljen vasárnap hajnaltól annak alkonyatáig télen úgy, mint nyáron. Legyen az a nap embernek ós állatnak igazi pihenője, a léleknek nyugalma. Legyen így Istennek szentelve ! Egyesek és testületek munkáljanak e czélra. Tegyen meg ki-ki minden lehetőt, hogy így legyen ! Az ország 1910. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) A népesség mind nagyobb fokú keveredése különösen a bánya- és ipartelepek növekedése és a városi lakosság szaporodása révén hozza magával azt, hogy a vegyesházasságok száma állandó növekedésben van, de nem oly arányban, mint azt a politikus urak gondolták és várták. Harmincz év alatt a vegyesházasságok száma majdnem megkétszereződött, aránya pedig 7'25%-ról (1881—85) 12'06%-ra (1910) emelkedett. Nézetünk szerint ez az emelkedés épen az említett okoknál fogva, az új egyházpolitikai törvények nélkül is, termószetszeleg bekövetkezett volna. Úgy, hogy e czímen e törvényekre hímet varrni nem lehet. Lényeges különbség van azonban a vegyesházasságok gyakorisága tekintetében az anyaország és a társországok között, a mennyiben az anyaországban majdnem hatszor nagyobb a vegyesházasságok aránya, bár az arányszám növekedése Horvát-