Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-07 / 27. szám

tatás körébe, ennek fogalma szerint, nem tartozik. Ennélfogva a templomra, annak felszerelésére rendelt hagyományt közoktatási czélra rendeltnek tekinteni nem lehet. A panaszban megjelölt bírósági ítélet a jelen ügy elbírálására befolyással annál kevésbbé lehet, mert a bíróságnak újabb állandó gyakorlata, az 1902. évi XIX. számú döntvény indokainak nyomán, a templom czéljaira rendelt hagyományt közoktatási czélra rendeltnek nem fogadja el. * • A néptanítóknak és állami hivatalnokoknak biztosított községi adómentesség szorosan magyarázandó; a kereskedelmi, felső leányiskolái és zeneiskolai tanárokra és tanítókra ki nem terjeszthető. 2906/1910. K. szám. 0 Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási biróság M. szabad királyi város felsőbb kereskedelmi, felsőbb leányiskolája és zeneiskolája tantestületének a tantestület tagjainak községi adómentessége iránt folyamatba tett ügyét, melyben M. szabad királyi város közigazgatási bizottsága, valamint annak pótadófelszólamlási küldöttsége 1910. évi január hó 11. napján 5. sz. alatt határozott, a nevezett tantestületek igazgatói által beadott panasz folytán 1911. évi április hó 26. napján tartott nyilvános ülésében az 1896. évi XXVI. törvényczikk 34. szakasza alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A magyar királyi közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Az 1890:1. törvényczikken alapuló útadó, a törvényhatósági joggal felruházott városokban községi adó minősítésével bírván, az az alól való mentességet nemcsak az 1890:1. törvényczikk 25. . §-ában felsoroltak, hanem azok is igényelhetik, a kik az 1886 : XXII. törvényczikk 138. §-ánál fogva fizetéseiktől, illetőleg nyugdíjaiktól községi adót nem fizetnek és így a többi között a törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok és néptanítók. A M. törvényhatósági joggal felruházott város által fenntartott felső kereskedelmi-, felső leány- és zeneiskolai tanárok és tanítók azonban sem tisztviselőknek vagy hivatalnokoknak, sem néptanítóknak nem minősíthetők és így a törvénynek kivételes, tehát szoros magyarázatot igénylő amaz intézkedését rájuk kiterjeszteni és annak alapján őket sem a községi, sem az útadótól mentesíteni nem lehet. Törvényszerűen járt el tehát M. szabad királyi város közigazgatási bizottsága, midőn a nevezett városi intézetek tanárai részéről a mentesítésre nézve előterjesztett kérelmet elutasította. A panasznak tehát helyt adni annál kevésbbé lehetett, mert maga a közigazgatási bizottság a községi adó kérdésében az 1876: VI. törvényczikk 58. §-ának d) pontja alapján, az útadó kérdésében pedig annak az 1883: XV. törvényczikk 12. §-a szerint választott küldöttsége törvényszerűen határozott. KÜLFÖLD. Svájcz. Rousseau imája. Rousseau kora divatos istentagadásának nem hódolt. Volt annyi erkölcsi bátorsága, hogy az atheizmussal szemben nyíltan hirdette Isten létezését, a lélek halhatatlanságát és a kötelességérzet vallását. Mindig hangoztatta a biblia nagyszerűségét és Jézus Krisztus személye iránt bámulattal viseltetett. Keresztyén felfogása nem volt ugyan mindenben evangéliumi, melynek igaz lényegébe, a Krisztus megváltói munkájába nem tekintett be kellő elmélyedéssel. Minél korosabb lett, annál vallásosabb lett élete folyása, vagy legalább is felfogása a világról. „Oh én Istenem, milyen boldogság Tebenned hinni!" — mondotta, mikor kilépett egyik templomból, hova lelke nyugalmának helyreállítására ment be. A párisi érseknek a következőt írta: „Keresztyén vagyok, őszinte lélekkel keresztyén, az evangélium tanítása szerint. Keresztyén vagyok, de nem a papok tanítványa, hanem a Jézus Krisztusé." Egy napon, mikor már elközeledni látta élete végét, így imádkozott: „Mindenható, örökké való Istenem ! Szívem feléd emelkedik a hódolat és az igaz imádás szárnyain. Lelkemet egészen eltölti a Te végtelen méltóságod érzete. Érzem a Te rettentő hatalmadat és megfoghatatlan nagyságodat. Megalázom magam színed előtt a legmélységesebb tisztelettel és a legtiszteletteljesebb porbahnllással. Oh, fenséges jóltevőm 1 a Te jóságod épen olyan végtelen, mint Te magad. Te vagy a nagy természet királya, de egyszersmind atyja vagy az embereknek. Lelkiismeretem vádját hallom, hogy mennyire vétkes vagyok. Érzem, hogy a világ örömei és gyönyörűségei, melyek szenvedélyeimnek hízelegtek, csalékony álmok voltak csupán. Oh, hányszor elhagytam az igaz bölcseség ösvényeit, melyek a keserűség vizeire vezettek. Most fájlalom csak igazán, hogy életemet nem végeztem a Te tetszésed szerint. Visszaéltem azzal a szabadsággal, melyet nékem ajándékoztál azért, hogy az örök boldogság részesévé legyek ... Én jó Istenem, fogadd el igaz bűnbánatom kifejezését! Szégyenlem életem folyását; ha időt engedsz még a javulásra, mindent elkövetek, hogy az erény és a bölcseség útain járjak . . . Felséges Uram, ezentúl teljesen a Te szolgálatodra élek. Engedelmeskedem törvényeidnek és híven teljesíteni emberi kötelességeimet. Áldd meg, Uram, ezen erős elhatározásaimat. Tudom én azt tapasztalatból, hogy a Te isteni kegyelmed nélkül minden emberi terv kudarezot vall. Azt is tudom én, Uram, Istenem, hogy-Te a töredelmes és alázatos szív könyörgéseit kegyesen meghallgatod." A külmisszióról. A svájczi lelkészegyesület legutóbbi közgyűlésén Frohnmeyer, a bázeli misszió-ház egyik felügyelője, igen érdekes előadást tartott a külmisszióról. Az előadó mostanában tért vissza hosszú iudiai útjából. Sorra meglátogatta a misszió-telepeket ós érdekes tapasztalatokat szerzett. A modern műveltség — mondotta Frohnmeyer — ma már az egész világot átkarolja és