Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-21 / 3. szám

gyar evang. egyházszervezet egységére és kifejtette, hogy a bányai egyházkerület mai örvendetes eseménye kell, hogy örömmel töltse el az egész egyházat. A legszivélyesebben üdvözli Zsigmondy Jenőt az egyházegyetem nevében. Teszi ezt nemcsak hivatali kötelességből, hanem mint magánember is, mert a lefolyt négy évtized alatt alig volt olyan munkatársa, a kivel oly zavartalanul, annyi kölcsönös megértéssel és vonzalommal együtt munkálkodott volna, mint Zsigmondyval. Méltatta az ünnepeltnek kiváló nagy érdemeit és megemlitette, hogy az új felügyelő ritka mértékben ismeri az egyház ügyeit. Az egyetemes felügyelőnek nagy tetszéssel kisért beszéde után Laszkáry Gyula dunáninneni egyházkerületi felügyelő a társkerületek nevében üdvözölte Zsigmondyt. A magyarországi református egyház és az öt református egyházkerület nevében dr. Antal Gábor püspök, konventi elnök, tartott szép üdvözlő beszédet. Hangoztatta a protestantizmusnak és a magyarságnak szoros kapcsolatát. E szempontok figyelembe vételével üdvözli a testvéregyház új vezérét és különös örömmel tölti el az a körülmény, hogy Zsilinszky Mihály, a ma beiktatott felügyelőnek elődje, a hazai protestantizmusnak továbbra is oszlopa marad. A következő szónok Zsilinszky Mihály volt, a ki nagy tetszés mellett hivatkozott arra, hogy visszavonulása egyáltalában nem jelenti az egyházi munkától való visszavonulást. A ref. egyháznak ez alkalommal is kimutatott testvéri részvétele a protestantizmus diadala mellett bizonyít. Dr. Zsigmondy Jenő meghatottan köszönte meg az üdvözléseket, míg Veres József főesperes felolvasta a beérkezett üdvözlő táviratokat és leveleket, köztük Teutsch Frigyes erdélyrészi evangélikus püspökét és Ferencz József unitárius püspökét. A beiktatási ünnepély végeztével a kerületi közgyűlés tárgyalta a felállítandó evangélikus theológiai fakultás ügyét. A közgyűlés fentartja korábbi határozatát, mely szerint követeli a viszonosság elve alapján a budapesti tudományegyetemen az evangélikus fakultást, azonban addig is kéri az egyetemes egyház közbenjárását az iránt, hogy a debreczeni református theológiai fakultással párhuzamosan, a pozsonyi evangélikus egyetemes theológiai akadémia ruháztassék fel az egyetemi fakultás jellegével. (Prot. 8. I.) Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. II. Három millió hivöböl álló egyház. írta : Hanna R. K. whiteabbey-i lelkész a „Belfast News Letter ben és a „Northern Whig"-ben. (Folytatás és vége.) A skótországi, írországi, walesi, angolországi és kanadai presbiteri kiküldöttek most fejezték be valóban királyi utazásukat. Magyarországban 1300 mértföldön keresztül etettek, itattak . . . bennünket. Minden osztály és minden felekezet szövetkezett, hogy élvezetessé tegye útunkat. Például Szatmáron egy alapot létesítettek erre a czélra, melyhez nemcsak a református egyház tagjai, hanem a róm. katholikusok és a zsidók is olyan bőkezűen adakoztak, hogy nagyobb összeg maradt . . . Kolozsváron és Budapesten a városok lakomát rendeztek tiszteletünkre, habár mind a két helyen a róm. katholikusok vannak túlsúlyban. Hasonlattal élve, talán azt mondhatnók: így lenne, ha a belfaszti polgármester lakomát rendezne a városházán az Észak-Olaszországból az írországi róni. katholikusok látogatására érkezett papoknak. Való igaz, hogy a kontinensen — akár vallási közönbösségből, akár más okokból — a vallási türelmetlenség vagy vakbuzgóság teljesen megszűnt. * A kisebb városokba való érkezésünk az egész város lakosságának az érdeklődését fölkeltette és több helyt annyira tele voltak az állomások, hogy a rendőrségnek nehezen sikerült utat nyitni számunkra a tömegen keresztül. Webster, a budapesti zsidók közt működő skót miszszió lelkésze, mondta, hogy nem egyszer hallotta a nézőközönség soraiból ezt a megjegyzést: „Hiszen ezek olyanok, mint mi" . . . Egész büszkévé tett egyik magyar, ki azt mondta, hogy ha megtanulnám a nyelvüket, meghívnának lelkésznek, miután külsőm után ítélve magyarnak is tarthatnának . . . Utunk elejétől annak végéig meggyőződtünk arról, hogy a magyarok szívélyes, nyílt, őszinte és áldozatkész emberek. Jól öltöznek, szépen énekelnek és bizonyára jól is beszélnek. Igaz, hogy nyelvük nagy akadálya az érintkezésnek, bár sokan beszélnek angolul és tolmács nélkül is könnyen megértettük őket. Hétfőn, szeptember 18-án Kolozsvár és Budapest között átutaztunk a dunamenti nagy síkságon. Ez a lapály több száz mértföldre terjed és földje nyolez lábnyi mélységben zsíros, fekete föld. A termést nagy részben már betakarították . . . Ezen a nagy Alföldön nő a világ legjobb rozsa és Budapest tele van malmokkal. Értesültünk arról, hogy nagyon sok magyar liszt kerül Angliába és Londonban a liszt ára olcsóbb, mint a magyar fővárosban. Igaz-e, vagy sem, de megegyezik tapasztalainkkal, hogy Budapest a legdrágább városok^ egyike . . . A gyűlések Budapesten folytak le a Kálvin-Szövetség vezetése mellett . . . Minden gyűlésen két elnök elnökölt, egy angol és egy magyar ... A felolvasások keretében a brit egyház tagjai az otthoni viszonyokat és a magyarok az őket foglalkoztató problémákat adták elő. A gyűlések sikerét némileg csökkentette a fordítás, mindazonáltal mindkét részről nagyon hasznos informácziók cseréltettek ki. A mennyiben ezek a reportok megjelennek, kétségünk nincs az iránt, hogy a gyűlésezések eredménye hasznos lesz mindkét részre. Nagy érdekességű volt az a felolvasás, a melyet György Endre volt földmívelésiigyi miniszter tartott a * Bárcsak így lenne ! Szerk.