Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
kérdésre felelt meg, vájjon Jézus Krisztus kozmikus Megváltó-e. Azaz : ha más csillagokban is élnek emberek, vájjon ezeknek is Jézus-e a Megváltójuk, vagy ezek számára más a Megváltó ? Mezger erre a kérdésre ezt a feleletet adta: Jézus a Nap, a mely körül minden kering. 0 felé gravitál minden emberi erő. Voltak és vannak más fénylő csillagok is a pogány világban, de a legnagyobb, a legragyogóbb csillag Jézus Krisztus. Mikor Ő feltűnt az égen, a többi csillagok mind elhomályosultak. Jézus megmarad annak, a mi tegnap volt és ma van, megmarad mindörökké. Mezger után Hoeberlin, schaffhausen-i lelkész szólalt fel, a ki a keresztyén vallás abszolút értékét a többi vallásokkal szemben azokból az eredményekből vezette le, melyeket a keresztyénség már eddig is elért az emberek lelki világában és a társadalomban. Mühlháusser lelkész, a bázeli misszióház főnöke, arról beszélt, hogy a misszionárius micsoda alapon küszöböli ki a pogányok közt az ott talált pogány vallást. Szerinte azon az alapon, hogy a misszionárius kimutatja az ember bűnös voltát; kimutatja azt, hogy a bűn eltépte az összekötő szálakat az Isten és az ember közt; kimutatja, hogy a kibékülést Isten és az ember közt Jézus Krisztus végezte el. Ha a misszionárius mindezekről nincsen teljesen meggyőződve, munkája eredménytelen marad, mert a lelkiismeret nagy kérdéseire nem tud megnyugtató választ adni. Szent meggyőződése az előadónak, hogy Krisztusé a jövő. Rousseau rokonsága. Genf városa Rousseau-ünnepélyt készül rendezni, mint már megírtuk. Ebből az alkalomból Ritter Jenő tanár könyvet adott ki, melyben Rousseau rokonságáról beszél. Kimutatja, hogy jelenleg mintegy kétszáz család több, mint ezer taggal él Genfben, a kik közelebbi vagy távolabbi rokonságban vannak Genf városa nagy szülöttjével. Rousseau rokonai közül a múltban sokan vergődtek kiváló hírnévre. Voltak közöttük kiváló írók, pl. Madame de Staél. Voltak kiváló írók, filozófusok. Voltak jeles katonák, tábornokok. Voltak magasrangú hivatalnokok, festőművészek. Voltak végre sokan olyanok is, a kik a papi pályán tűntek ki. A mostan élők közt különösen kiemelkednek: Rousseau Alfréd báró, Naville Ede, Dufour Theofil, Picot Szilárd és Humbert Nándor, a ki a franczia szépművészeti akadémia tagja. A mozgófényképek és az ifjúság. A svájczi államtanács június 18-diki ülésében a bálok és a nyilvános színházi előadásokra vonatkozó 1877-diki törvények 7-dik czikkelyéhez a következő toldást függesztette: A mozgófényképek tulajdonosainak és az ehhez hasonló természetű nyilvános színielőadások igazgatóinak ezennel megtiltatik, hogy előadásaikra 16 évnél fiatalabb egyéneket beengedjenek, kivéve, ha szüleik kíséretében jelennek meg. Ezen rendelet nem vonatkozhatik azokra az előadásokra, melyeket egyenesen a fiatalság számára rendeznek, de ebben az esetben szükséges, hogy az előadandó dolgok előzetesen a közoktatásügyi bizottságnak bemutattassanak, mely bizottságnak feladata a szigorú ellenőrzés. Az előadások csak ennek engedélye esetén történhetnek meg. Francsiaország. Vilma királynő és a franczia biblia. Mint megírtuk, Vilma, Hollandia királynője Párisban tett látogatása alkalmával részt vett a $l-i?spn£-templomban tartott protestáns istentiszteleten. Az istentisztelet alkalmával rögtön felütötte a biblia azt a részét, mely a prédikáló Lacheret lelkész beszédének alapját képezte. A biblia a legújabbi. franczia zsinati bizottság fordítása. Egy példányt a franczia reformátusok díszes kötésben a királynőnek ajándékoztak a következő felírással: Őfelségének, Hollandia királynőjének ajánlja a franczia biblia-társaság, 1912. június 1." A „ Christianisme au XX. Siécle" czímű lap megjegyzi, hogy a királynő kitűnően ismeri a bibliát. Méltó örököse a Coligny-hagyományoknak. Az evangéliumi élet kiváló jelensége, a ki a protestánsoknak leglelkesebb pártfogója. Az istentiszteletek számának csökkentése. A párisi „Le Protestantí l czímű lap egyik munkatársa arról czikkezett, hogy az istentiszteletek számát redukálni kell. Elég volna egy hónapban csak két vasárnapon nyilvános összejövetelt tartani. Okfejtése a következő: Az egyház hívei azt követelik a hitszónoktól, hogy az inkább poéta legyen, mint prédikátor. A hívek nem szeretnek ma már száraz okoskodásokat, bizonyítgatásokat hallgatni; nem szeretik a régi bibliai dolgokra vonatkozó magyarázatokat; nem szeretik hallgatni, ha a szónok az ő hibáikat ostorozza. Ok azt szeretik, ha megindítják kedélyüket, ha őket messze fel a magasba ragadják, hol repülhetnek. A mai istentisztelet rendesen száraz és unalmas, a hallgatóság hátát nem borzongatja meg. Ámde a lelkész is csak gyarló ember, nem képes minden vasárnap ihlettel beszélni, nem képes szárnyakat ölteni, hogy az Isten felé repüljön elérhetetlen magasságokba. Ha erőltetetten beszél, ha szárnyaira ólomsúly nehezedik, csak kifárasztja hallgatóit. Mit kellene tehát cselekedni ? Nézetem szerint az volna a legjobb, ha a hetenként való istentiszteletet beszüntetnénk. Igen sok családban a családtagok csak felváltva mennek a vasárnapi istentiszteletre. A lelkészek száma se igen nagy és kielégítő. A hivők nagyon megelégedhetnének azzal, ha minden két hétben csak egyszer mennének a templomba. A ritkább benyomások nagyobb hatással volnának a lelkekre. A lelkész is jobban előkészülhetne beszédére és az ihlet is jobban megragadná hosszabb időközökben. Különben is az ember ura a szabhatnak is. A szabbat a nép szolgálatában áll. Az istentiszteletnek alkalmazkodni kell a modern élethez. Legyen már egyszer vége az örökös és fárasztó homilétikai beszédeknek. Milyen jól esnék a szabad vasárnapon inkább kirándulást rendezni a természetbe és a vidékre, hogy a lelket új benyomásokkal frissítsük fel. — így okoskodik a nevezett lap liberális munkatársa. Dr. T. I.
