Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-23 / 25. szám

Ostromoljuk a római katholiczizmusnak kettős (szerzetesi és világi) erkölcstanát. Ostromoljuk a modern társadalmi életnek kettős (férfi és női) erkölcstanát. Ostromoljuk, mint a minap a Debr. Prot. Lap, a Kiss József költő kettős (két vagy több irányú lapba ellentétes irányú czikkeket író) újságírói erkölcstanát. De mindenekfelett ostromoljuk a protestáns kettős erkölcstan pusztító rémét. Es Ferenczy és az ő egyházi jelese is bizonyára ostromolják az öntudatlanul védett kettős erkölcs és erkölcstan magashatványú modern jezsuitizmusát és farizeizmusát?! Mert ez ellen szól ez az írás ós nem a szabadkőmívesség ellen! És nem az egyházi inkviziczió, hanem a jézusi keresztyénség mellett! TÁRCZA. Egy német theológiai regény. A „ Hungerpastor". Napjainkban a regény- és elbeszélő-irodalom nem csak a mulattató szórakoztatás eszköze, hanem az összeütköző erkölcsi és társadalmi erők arzenálja is és hű tükre azoknak a belső válságoknak és rázkódásoknak, melyeknek a társadalom új rétegezései szolgáltak kiinduló pontul. Az olvasó közönség nagy része meríti ma már az élet, a bölcselet, a művészet és tudomány nagy aktuális problémáiról való ismereteit kizárólag a regényből. Mind jobban és többen kezdenek érdeklődéssel fordulni az egyház és iskola feladatai, a jövő nemzedék lelki szükségletei felé s ezek sorába tartozik Wilhelm Raabe is, a kinek nagy feltűnést keltett moralizáló regénye. a „Hungerpastor", a lelkipásztori élet krisztusi szegénységét, egy tiszta öntudattal befutott pálya csendes' boldogságát helyezi frappáns ellentétbe a világ tülekedő zajában elnyert kétes sikerek mulandó értékeivel. Csakhogy Wilhelm Raabe még tovább megy ezen a téren és alakjai lélektani megalapozásában a fajellentétek választóvonalait, a protestáns-keresztyén és a szemita világnézet ethikai eszményeit is szembe állítja egymással, két, egymást teljesen kizáró életfilozófia keretében s ez teszi regényeit kiválóan érdekessé és korszerűvé. A Hungerpastor két ellentétes világnézet, az idealizmus és materializmus párhuzamba állításával akarja illusztrálni két fejlődő fiatal lélekben a keresztyén és zsidó erkölcsi és óletprinczipiumok közti duálizmus által megnyilatkozó űrt. Az idealista a regényben Hans Umvirsch, a materialista Moses Freudenstein. Amaz egy szegény keresztyén csizmadia fia, míg emez egy gazdag izraelita kereskedő szülötte. A két fiatal ember egymással tőszomszédságban lakik, együtt jár iskolába, a hol a pajtásai által sokszor ingerelt Freudensteinnak nagylelkűen kél pártjára Hans. Szoros barátság érlelődik kettőjük közt, mely nem lazul meg abban a kis egyetemi városkában sem, hol tanulmányaikat mindketten folytatják. Hans apja ugyanis szegény ördög létére félre tudott annyit rakni, hogy fiának theológussá való kiképzését lehetővé tegye. Es Hans egész lelkével neki fekszik tanulmányainak, míg Mózes nem annyira életczélból, mint kedvtelésből filozófiával foglalkozik. Az első évek különbségei azonban idővel mindjobban kimélyülnek lelkükben és gondolkodásukban. Hans csupa szív és kedély. Mózes csupa ész és számítás. Hans egy nagy gyerek, Mózes soha sem volt fiatal; hat éves korában egy „sima, alkalmazkodó természet", egy született szkeptikus, kit az ambiczió láza sarkantyúz. Látnivaló, hogy Mózesnek több ütőkártya van kezében a szerencse megfogásához. Könnyű elgondolni, hogy gyorsabban s biztosabban czélhoz is ér. De vájjon boldogabb lesz-e azért ? Nehéz lenne megmondani. Az életboldogság nem mindig a pozitiv sikerekben áll, hanem az életczélban, melyet magunk elé tűztünk. Legalább Hans Unwirsch így értelmezi az életet: „Gyakran megesett — vallja be, hogy nem tudtam elérni, a mit akartam. Most is megtörténik az velem. De az emberi lélek olyan különös, liogy- szívünk végtelen boldogságot érezhet csupán vágyaiban is, szegény Freudenstein Mózes! 0 sohasem vágyódott. Semmit sem tett egyebet e világon, mint számított." íme ez első kizökkenése két fiatal léleknek abból az egyenes vonalból, melyben mindketten elindultak. Hans Unwirscbnél a szeretet, az odaadás, a tudni vágyás képezi az élet legfőbb értékét. Mert a „Hunger" fogalma a regény czímében nem csupán fizikai éhséget jelent, hanem jelent minden nemesebb aspirácziót, sóvárgó lelkesedést a jóért s igazért s ebben Raabe fölébe emeli Hans Unwirsch erkölcsös élet-eszményeit a Moses Freudensteinéik, a mint azt a fiatal theológus öreg édesanyja halálos ágyán elmondott utolsó szavai tanúsítják : „Igen, szegény gyermekem, mindig is úgy vélekedtem gyenge eszemmel, hogy a világ semmi jót sem adhatott volna, ha nem ismerte volna az éhséget. De éhség alatt nemcsak azt a szükséget értem, hogy együnk, igyunk és kellemes életet folytassunk. Ez alatt sok minden egyebet értek még. Atyádat ilyen éhség emésztette, ez a magasabb rendű éhség, a melyet te is örököltél tőle. Sok hiányzott akkor, hogy apád mindig elégedett legyen magával és a világgal; de nem az irigység sugalta gondolatait; nem irigyelte azokat, a kik szép lakásokban laknak s hintón járnak. Nem ; elógületlenségének forrása csupán az volt, hogy oly sok dologhoz nem értett, a mit szeretett volna tudni. Ilyen a férfiak szomja, s ha másfelől nem feledkeznek meg teljesen azokról, kik őket szeretik, akkor azt lehet mondani, hogy derék emberek. Es nem sokat határoz, hogy sikert aratnak-e vagy nem ... A nők sóvárgása más tárgyakra irányul. A mi a nőknek különösen szívén fekszik, ez a szeretet. Ha a" férfi szíve az igazságért vérzik, a női szív a szeretetért kell, hogy vérezzék. Ebben kell, hogy örömét találja. Oh, gyerme-