Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
Ötvenötödik évfolyam. 3-ik szám, Budapest, 1912. január 21. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 II, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TAÜTAIJOÍVI.. AZ Elet Könyvéből: Jézus a XX. században. V. J. — Vessercztim: A debreczeni egyetem és a konvent. * — Iskolaügy : Pedagógia és politika. Kováts Alajos. — Tárcza: Rövid tanulmányi kalauz hittauhallgatók részére. Dr. Tschackert Pál—Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld: Zsigmondv Jenő beiktatása. Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyar országi útjáról. Három millió hívőből álló egyház. II. Hanna R. K.—Kolosváry Lajosné. Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld : Svájca, Nagybritannia, Norvégia és Amerika. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyliáz. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adakozás. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jézus a XX. században. „És monda nekik Jézus: Kövessetek engem!" Márk. 1.1 7 . Érvényes-e a Simonhoz és Andráshoz intézett felhívás a XX. században is? Ezzel a végtelenül fontos kérdéssel kell foglalkoznia a mai élet minden komoly emberének ! Sokan a történelem segítségével alkotják meg tagadó válaszukat. Jézus Heródes, Kajafás és Pilátus kortársa s épen azért nem lehet a mi kortársunk is. Keleti sémita, tizenkilencz századdal ezelőtt. Vallási rajongásban él, mint népe igazi gyermeke. Nincs állandó foglalkozása; mesterségét ott hagyta s mint vándortanítót tanítványai és tisztelői tartják el. Nincs családi otthona, mely életének középpontját képezné. Házasság és saját családi kör nélkül él. Az államnak közművelődési értékét nem becsüli, mert nem becsülheti, mint nemzete hű fia, az elnyomó római birodalmat s annak helyi képviseletét. Legfeljebb az azzal szemben való köteles engedelmességet hangsúlyozza, mint a békés élet föltételét. Nagyarányú társadalmi élet, szövevényes közművelődés nem tárul eléje. Közgazdaság, közoktatás és közrend részint kezdetleges, részint az idegen római fenliatóság kezében van. Ezekkel mint külön értékű társadalmi közjavakkal nem foglalkozik. Irodalom, tudomány és művészet nincs kifejlődve. Az irodalom főleg szentiratokra, a tudomány azok magyarázatára szorítkozik. A művészet nem játszik szerepet Izráelben. A pogány művészetet pedig vallásilag és erkölcsileg veszedelmesnek és tisztátalannak tartják. Jézus maga nem ir, csak egyszer a porba. Az irodalomból csak a szentiratokkal foglalkozik. A közéletnek óriási fontosságú tényezője, a sajtó teljességgel hiányzik. Jézusnak általános és közelebbről vallási műveltségében nagy szerepet játszik a gonosz szellemekben és az ördögben való hit. A világmindenség nagy törvényszerűségének a gondolata teljesen ismeretlen Izrael földén. A világgal szabad tetszése szerint rendelkező mindenható Istenben hisznek. Jézus is nagy optimizmussal vagy legalább is ideálizmussal a mindenkire gondot viselő Atyában hisz, mintha nem látná a világ s az élet sok visszásságát, szenvedését és talányát. Messiásnak hiszi magát, a ki a közeli világvég alkalmával a felhőkön visszajön és a régi világ romjai fölött felépíti az istenországot. A ki ennyire a tizenkilencz századdal ezelőtt való kornak és egy népnek a gyermeke, hogy kövessük azt mi, a huszadik század gyermekei, a kik egészen más világban élünk, mint ő? Kérdezik ennek a felfogásnak a hívei. Schopenhauer, Wagner és a buddhizmus barátai azt mondják, hogy a világkerülő Jézus az igazi, ő méltó társa Buddhának, a művelődés- és életellenes keresztyénség a Jézus keresztyénsége s ezért kell őt követnünk a művelődés és az élet megvetésében. Nietzsche és követői pedig épen ellenkezőleg ezt az életmegvető Jézust, a nagy Nem-mondót vetik meg. Ők Igent mondanak, ragaszkodnak az élethez s ebben akarnak fensőbb emberek lenni. A művelődés és a társadalmi reform lelkes hívei szintén elfordulnak a művelődésellenesnek és életmégvetőnek képzelt Jézustól. Tolsztoj és követői megfordítva a mai állami és társadalmi élettől, sőt az egész közművelődéstől fordulnak el és Jézusban látják a felebaráti szeretet legnagyobb tanítómesterét s ezzel az embertestvéri szeretettel akarják megoldani az élet nagy talányait. Már most kikhez csatlakozzunk? A művelődés imádóihoz vagy megvetőihez? És ezek közül is a Jézust nagyrabecsülőkhöz vagy lenézőkhöz? A történelem szemüvegén nézőkkel szemben vannak emberek, a kik a jelen kornak, a mi korunknak, a
