Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-28 / 17. szám

kezdett felszabadítás nyomán a mai lelkiismereti szabadságot. Bizonyos, liogy a protestántizmus lényegét nem a lelkiismereti szabadság alkotja. Ez csak létfeltétele, éltető levegője, módszeres elve. Bizonyos, liogy az egyházi és theológiai liberálizmus sem azonos a protestántizmussal, még kevésbbé az egész keresztyénséggel. Ez csak a szabadkutatás, a lelkiismereti szabadság elvének jelentős, de egyoldalú alkalmazása. Ha meg dogmatikus liberálizmussá lesz, ellentétbe jutott önmagával is, a protestántizmussal is, a keresztyénség lényegével is. Liberális dogmák a szó valódi értelmében épen úgy nincsenek, mint orthodox dogmák. A keresztyénség lényege, a protestántizmus szelleme, a szabadkutatás természete és az örökös reformálás elve lehetetlenné teszik. A mai egyházi élet bírálata, a keresztyénség történetének vizsgálata, a hitvallások történelmi megértése, a biblia történeti kutatása teljesen lehetetlenné teszik egy feltétlenül igaz és kötelező dogmarendszer fentartását és hatalmi érvényesítését. A hitvallásnak történelmi és pedagógiai értéke van, de nem örökérvényű hitszabály. A reformátorok szava és szelleme tiltakozik ez ellen. A biblia nem a természetfölötti kijelentés tévedhetetlen tanrendszere és örök egyházi törvénykönyve, hanem a keresztyénség kezdetének klasszikus okmánytára és a legbecsesebb vallási és erkölcsi építőkönyv. Mint ilyen, páratlan értékű történelmi forrás és a keresztyén életnek páratlan értékű képzőeszköze. A keresztyénség határtalanul nagyobb, mint emez egyik alkotása. A keresztyénség több, mint biblia és hitvallás; több, mint őskeresztyénség, római és görög katholiczizmus és protestántizmus; több, mint reformátori protestántizmus, protestáns raczionálizmus és pietizmus, protestáns liberálizmus és modern protestántizmus. A keresztyénség Jézus szerint való élet, melyet Isten minden keresztyén emberben sajátos módon támaszt. Ezzel a személyes jézusi élettel szemben biblia, hitvallás, egyház és theológia csak eszközi jelentőséggel bír. A keresztyén élet közösségképző ereje vallási társulatokat, illetőleg egyházakat hoz létre. Ebben a közösségi formában él és fejlődik a keresztyénség. Mint ilyennek azonban mindig pedagógiai és társadalmi, tehát eszközi jelentősége van. A keresztyénség lényege szerint, a krisztusi eszmény szellemében, a lelkiismereti szabadság segítségével folytonosan reformálandó és fejlesztendő. A protestántizmusban tehát két tényezőnek a mozgó egyensúlyában kell a keresztyénségnek fejlődnie: a személyes keresztyén lelkiismeret és a keresztyén közszellem állandó kölcsönhatási viszonyában. A szabadság határa a személyes és gyülekezeti keresztyén szellem. Ez alá a magas szempont alá kell állítanunk az egyházi konzervativizmust és liberalizmust ós a történelmi értelemben vett modern pietizmust. Ez alá a mezőtúri határozatot s a debreczeni, budapesti, dunántúli vitaczikkeket is. Akkor kitűnik, hogy a mezőtúri határozat nem egyezik meg a ref. egyház közszellemét kifejezni hivatott egyházalkotmánnyal és a keresztyén lelkiismereti szabadsággal. Ha a helyi közművelődési pártmozgalmaktól eltekintünk (?), akkor a mezőtúri határozatban a keresztyén szellem érvényesítésének szándékát tiszteletben tartjuk s társadalmi megvalósításának szabad és jogos voltát elismerjük. De még mindig kérdés, hogy a gyülekezeti keresztyén közszellem megnyilvánulásának tekinthető-e ez a határozat? Ha az volna, még akkor is kérdésbe lehetne tenni, hogy ez a közszellem valójában keresztyén-e? A következmények mást mutatnak. A szabadkőművességgel s az összes radikális és progresszív közművelődési irányzatokkal szemben való magatartást nem szabályozhatja más, mint az egyház közszellemének alkotmányos megnyilvánulása, az egyházi törvény és a személyes keresztyén lelkiismeret. A hol ez az utóbbi hiányzik, — ott beteg az egyes ember lelke. Ezt pedig először gyógyítani kell s nem ítélni! A hol pedig nagy mértékben fordul elő a keresztyén lelkiismeret hiánya vagy lazasága, ott a keresztyén közszellem és közösség is beteg. S ezt is előbb gyógyítani kell! Ha ítélni is kell, akkor az egyháznak magamagát is meg kell ítélnie! Az ítéletnél azonban nem a puszta tan, hanem az egész élet veendő tekintetbe, melynek csak egy s nem is a legfőbb részét képezi a tan. A hol életerős keresztyén lelkiismeret és közszellem vau, ott a progresszív elemekkel való érintkezésben és alkalmi szövetkezésben maga a keresztyén szellem hódít. Teszi-e ezt a mai magyar protestántizmus? A közművelődési élet mai harczában az életerős protestántizmusnak a maga útján kell járnia ! Ez az út nem a r. katholiczizmus útja, nem is a radikálizmus útja, hanem a protestáns szabadelvűség és haladás útja! A reakczió és progresszió éles harczában azonban végül csak a progresszió oldalára állhat s alkalmi fegyverszövetségre léphet a progresszív elemekkel. Belső életében azonban csak a maga útján, a keresztyénség lényege megvalósításának történelmi útján járhat I Hol van ezzel a protestáns liberalizmussal szemben a debreczeniek társadalmi liberalizmusa, mely az egyházi és theológiai orthodoxiával különös módon kapcsolódik? És hol van a budapesti és dunántúli czikkek egyházias buzgósága, melyben sem az egyházi és theológiai, sem a társadalmi liberalizmusnak nem marad elvileg tisztázott helye ? Életerős protestántizmussal és komoly liberalizmussal kapcsoljuk össze a keresztyénség örök lényegét és az örökös reformálás szabadságát! És igaz testvéri közösségben munkáljuk a gyengélkedő magyar protestántizmusnak XX. századbeli reneszánszát! V. J. TÁRCZA. Konvertiták és renegátok. Pál apostoltól Pascalig a megtérő lélek pszichológiai krízise mindenütt érdekes megfigyelésekre szolgáltat alapot. Két nevezetes áttérés biográfiái és lélektani do-