Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-31 / 13. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. I5/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ii, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Hozsánna! Danóczy Antal. — A kereszt alatt. Naumann Frigyes.— V. J. — Vezérczikk: A halotthamvasztás kérdéséhez. V. J. — Iskolaügy: Utazás az iskola körül. Elekes Imre. — Belföld: Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. X. A küldöttség magyarországi útja. Knight György—Nagy Sándor. — Külföld : Svájoz, Németország és Amerika. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — iskola. — Egyesület. Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Hozsánna! — Virágvasárnap. — „Hozsánna! Áldott a ki jö az Ürnak nevében!" Márk. ll.u

. A kinyílt virágok és zöldelő ágak virágvasárnappá avatták a mai napot ezernyolczszázhetvenkilencz esztendővel ezelőtt. Jeruzsálem utczái üdvrivalgástól s élénk kiáltásoktól váltak hangosakká! A szemek szikráztak, az arczizmok feszültek. A szívek verése hevesebb volt, mint máskor. Az agy idegszálai tüzes lázban égtek. S mindez miért? . . . Vágyak születésének, remények megszentelődésének napja volt ez! Súlyos iga alatt nyögött az izraelita. Hazája romjain merengett múltba néző tekintete. Sovárogva sovárgott lerázni magáról a nehéz jármot. A szellő fuvalmában megváltót, bimbók fakadásában szabadítót, virágok nyílásában messiást látott. Epedő szive a valóság színeivel festett meg minden jelt, minden mozdulatot . . . És egy napon úgy érezte, hogy zöldelőbb a fának az ága, mint máskor. Egy napon azt látta, hogy szebben nyílik a virág, mint egyébkor. Megtellett tehát szíve vágygyal és reménnyel . . . Egy ember közelgett Jeruzsálem felé szamárháton. Maga a nyugalom, a szelídség, a jóság, maga a szeretót! Egy világ boldogsága közelget Jeruzsálem felé! Sok ezer ajk esdő kiáltása fogadja: Hozsánna! hozsánna 1 Áldott, a ki jött az Úrnak nevében! És a zöldelő ágakat levágják, a kinyílt virágokat letördelik s valamennyit útjára szórják annak, a ki jött a nagy öröm és nagy remény nevében! Levetik felső ruháikat és útjára terítik annak, a ki jött az emberi vágyak megszentelésére, a nemzeti remények megdicsőítésére ! Hozsánna l Minő sajátságosan hangzik e kiáltás ! Mintha idegenszerű volna e kiáltásban minden hang, minden lehellet! Hozsánna! . . . E szóval üdvözlik a remélt szabadítót, a várva várt földi királyt, az óhajtott hadvezért, a dicsfénnyel körülvett szabadsághőst! . . . Ismét szabadnak látja már az izraelita hazáját, újra fényesnek a templomot s nagynak ós hatalmasnak a letiport, elárvult nemzetet! . . . Csoda-e, ha a bilincsekbe vert lélek felkent fejedelmét úgy fogadja, mint a rabigába hajtott nép polgári jogainak és szabadságának visszaszerzőjét ? ! . . . Ismerjük a további eseményeket. Tudjuk, hogy a zsidó nép csalódott. A Messiás nem az ő messiása, a Szabadító nem az ő szabadítója volt. Zsidóország maradt rab, elnyomott, szerencsétlen nemzet, mint volt azelőtt. És a rettenetesen csalódott nép néhány nap múlva őrjöngő diihvel és tajtékzó szájjal kiáltja a „fe? sd meg"-et, kegyetlen ellentétül a „hozsánna" helyett . . . Hozsánna! Ma is felhangzik olykor e kiáltás. Bár az ágak már ezerszer meg ezerszer zöldeltek s a virágok ezerszer meg ezerszer elnyíltak azóta, mégis hangzik a kiáltás: hozsánna! Késő kornak késő utódai, nem felejtettük még el e szót. De ritkán is adunk annak nemesebb értelmet és tartósabb jelentőséget. A mi ajkunkon is csak röpke kiáltás, elhaló hang az, mely után jő az átok megrázó mennydörgés-hangja. Bizony, nem sokban különbözünk a régi izraelitáktól. Mi sem vagyunk boldogok, mi sem vagyunk szabadok test ós lélek szerint. Várunk;, epedve várunk egy kort, egy jobb kort, mely meghozza a mi szabadítónkat. Már a sejtelmek ködös távlatában is kiáltjuk feléje : hozsánna! hozsánna! áldott, a ki jössz az álmok nevében! De legyen csupa szív az, a ki közénk jön, legyen merő önfeláldozás ós önzetlenség; áldozza legnemesebb erőit a közjó és emberboldogítás oltárára: csak ideig-óráig hangzik feléje a „hozsánna" kiáltás. Ha megismerték, hogy a millió emberszívben támadó, különleges vágyak betöltése is csak hiú várakozás marad