Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-24 / 12. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., ahová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élei Könyvéből: Tetemrehívás. L.—Z. — Vezérczikk: A nagygerezsdi egyesség. III. Dr. K. I. A „Ne temere" gyümölcsui Amerikában. Nánássy Lajos. — Iskolaügy: A debreczeni egyetem ügyéhez. III. Nagy István. Könyvismertetés : Erőss Lajos dr.: Református hittudomány, Sz. — Belföld: Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. X. A küldöttség magyarországi útja. Knight György—Kolosváry Lajosné. — Misszióügy : Az Amerikai Ref. Egyház (Reformed Church in the U. S.J kormányzata alatt álló magyar ref. egyházak rövid története. I. Harsányi Sándor. — Nekrolog: Özv. Varga Pálné. Öry Lajos. — Irodalom. —Egyház. — Iskola. — Egyesület. Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Tetemrehívás. Óh balgatag galácziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íra tott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Gral. 3P

l

. A mikor Róma hatalmas ura, Julius Caesar, hatalma tetőpontján árulás folytán elbukott, barátai, a temetési gyászpompa közepette Róma piaczán az eltorzított holttestet felmutatták a népnek. Rámutattak a meggyalázott tátongó sebeire, véres és átszurkált köpenyét pedig magasra emelték, hogy felébresszék a nép felháborodását e fölött a szörnyű tett fölött, a mely egy dicsőséges életnek oly szomorú véget vetett. Ilyenformán cselekszik a keresztyén gyülekezet is minden évben a szenvedések hetének szomorú évfordulója alkalmából. Hogy a rettentő bűnre figyelmeztessen, mely Jézus vérét kiontotta, rámutat a gyülekezet is a megfeszítettre; úgy íratik le Jézus, mintha közötte feszíttetett volna keresztre. A mi távol tőlünk, egy más világrészben, Jeruzsálem mellett, a Golgothán történt, közelebb jön hozzánk, erőteljes színekben rajzolódik lelki szemeink elé, hogy behatoljon a lelkünk legmélyébe és undorral, borzalommal töltsön el bennünket mindennel szemben, a mi bűn. És ha van valami, a mi erre alkalmas, úgy az Úr Jézus szenvedése és halála bizonyára az, mert ennél látjuk csak igazán, hogy micsoda a bűn és mire képes; hogyan viszi az embert a rosszról a gonoszságra, úgy, hogy a ki egyszer rábízta magát, sötétségbe jutott és sötétségben jár nem tudja, hova jut s végezetül oly dolgokat képes elkövetni, a melyektől kezdetben még ő maga is undorodott. A ki a gonoszság útjáról nem akar visszatérni, azt veszi egyszer csak észre, hogy a legszédítőbb lejtőn csúszik lefelé, a melynek folyton nagyobb a meredeksége és folyton nehezebb a róla való visszatérés. Tekints tehát óh ember, kinek szíve oly könnyen hajlik minden rosszra, az Úr Krisztusára, a ki a kereszten halt meg. Hiszen a farizeusok és írástudók sem úgy kezdték, hogy czéltudatosan mindjárt kezdetben a Krisztus halálát akarták. Először csak bosszankodtak a miatt a hatás miatt, melyet Jézus a népre gyakorolt. Hogy nagy sereget gyűjtött maga köré, a mely minden szavát leste, ez már bántotta őket. Ez a bosszúság aztán gyűlöletté változott; gyűlöletté, mely Jézus minden szavában és cselekedetében keresett valami olyat, a mi megbotránkoztat, a mibe bele lehet kötni; vallási gyűlöletté, mely, a mikor látta, hogy Jézust nem lehet hallgatásra bírni, sem a népet tőle eltántorítani, nemsokára már azzal az ürüggyel, hogy maga a zsidó vallás és zsidó állam forog veszélyben, késznek mutatkozott arra is, hogy az ártatlant még halálra is adja. És hogy ezt a czélt elérje, nem rettent vissza még attól sem, hogy egy sülyedt lelket megvásároljon, egy megbízhatatlan tömeget fölizgasson, egy ingatag helytartót lelkiismerete elleni cselekvésre bírjon, végül pedig vad örömben kéjelegjen az ártatlan áldozat haláltusája alkalmával és őt szavainak mérgezett nyilaival csúfolja és gúnyolja. Óh emberi bűn és nyomorúság legsötétebb története, ne vonulj el ebben az évben sem áldást hozó tanulságok nélkül lelki szemeink előtt! Taníts meg bennünket arra, hogy szivünkben állandóan őrséget tartsunk annak kapui előtt, nehogy belopózzék azokon az a bűn és gonoszság, mely még az Istennek ama szentjét is keresztfára tudta feszíteni! L. után Z.