Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-17 / 11. szám

Majd magyarázgatta, hogy Magyarország több vallási háborúságon ment keresztül, mint bármely más európai állam. Az ország ütközőpont lévén, egy időben keletről a mohamedánok támadták többször. Erről tanúskodik több tekintetben mai építészetük és templomaik orientális díszítése is, habár a török befolyásnak nyoma sem látszik a nemzet szokásain és magaviseletén. Ford. Kolosváry Lajosné. MISSZIÓÜGY. Képek a liverpooli diákgyűlésről. (Folytatás és vége.) Az eddigiekben két képet láttunk: a konferencia külső képét — s a világon uralkodó sötét hatalmak táborát. Az első a keresztyénség képviselője, a második a bűn és romlás tökéletlen illusztrácziója volt. A kik mind a két czikket elolvasták, okvetlenül összemérték ezt a két képet s olyanféle benyomást- nyertek, mint Saul, mikor összehasonlította Dávidot Góliáttal. Mire számít a keresztyének elenyésző csapata, hogy programm" jává meri tenni a bűnös, de megszokott társadalmi rend felforgatását, s számtalan pogány népek meghódítását Jézus Krisztus számára? Ugyanezt a kérdést nagyon komolyan felvetette önmaga előtt a konferenczia is. A gyűlés megkezdése előtt három héttel, az előkészítő „Handbook" lapjain a következő sorok jelentek meg: „Kell, hogy mélyebb belátást nyerjünk a világ szükségébe; — de ez magában még erőtelenűl hagy bennünket. Az egyetlen, a mi képessé tesz az előttünk levő problémák megoldására : a hit. Hit az, a mi meggyőzi a világot. A hit a lélek dolgaiba való olyan tiszta belátás s a lelki realitások olyan szilárd megragadása, mely biztosabb Istenről, mint a világról, s mely képesít arra, hogy tegyünk bármit is és merjünk bármit is azon az alapon, hogy Isten akarja és Isten segíti. A ránk váró feladatokkal szemben való gyengeségünk onnan ered, hogy korunk intellektuális zavara sokakat kétségben tart a' felől, liogy Krisztus csakugyan olyan hatalmas, összehasonlíthatatlan, transcendens értéket és realitást jelent-e, mint a Szentírás tanítja. Legnagyobb szükségünk az, hogy az „Isten dicsősége tudományának fénye a Jézus Krisztus arczán" ismét felragyogjon a szivünkben. A mire mi vágyódunk, az oly nagy, hogy szervezet, szónoklat, vagy lelkesedés teljesen elégtelen eszköz az elérésére. Semmi sem elegendő, — csak új lelki életi kiáradása. Reménységünknek mégis biztos alapjai vannak: a Biblia s különösen Krisztus tanítása Isten jelleméről. Krisztus tanította, hogy Isten jósága az emberi jóságot olyan végtelen mértékben múlja felül, mint határtalan ereje az emberi erőt. Legmélyebb vágyaink, — hogy Ázsia és Afrika népei megtalálják a tűzoszlopot, mely vezesse őket az ismeretlen jövendőbe és hogy a jelen társadalmi rend átalakuljon olyanná, a mely Krisztus akaratát hívebben tükrözi, — mind csak halvány reflexei az örök vágyakozásnak, mely Isten szívében ég. Krisztus tanította, hogy Isten számtalan eszközét nem meríti ki munkájának rendszere, a mit mi természetnek nevezünk, sem nem határolják tapasztalataink a múltban. Olyan Isten 0, a kinek minden lehetséges, Isten országa gyors elérkezésének egyetlen akadálya a mi méltatlan és elszegényedett fogalmunk Istenről." Ezek a gondolatok képezik kiinduló pontját a konferenczia legragyogóbb előadás-sorozatának, mely rövid ismertetésünk utolsó „kép"-ét alkotja. III. Erőforrások az Evangéliumban. 1. Jézus élete ós jelleme. A három év története egész sorozatát mutatja fel az olyan forrásoknak, a melyeket Jézus tényleg használt s melyek azóta is a mi számunkra is nyitva vannak. Meglepő a befolyás, a mit az emberiségre gyakorolt. Csak három évig „szolgált", elrejtve a világ egyik sötét szegletébe, s tanítványai kicsiny körére, mégis olyan benyomást tett, a mely kétezer esztendőn át mindig egyformán éles, erős maradt. S tanítványaitól is hasonló győzelmes egyéniséget kivánt. „Ha énrám hallgattak, — ti reátok is hallgatni fognak majd." Csodálatos hatásának titka ma is készenálló kútfőkre vezethető vissza. Bűntelensége, alakjának tiszta fénye előtt hajolt meg számtalan generáczió, s ha tanítványainak arczán ós életében az 0 tisztasága csillan fel, meg fog hódolni a modern kor bűnös karaktere is. Magasabb rangú lény volt, mint a testi ember, — de útat készített hasonló magas létfokozatlioz a mi számunkra is, mikor megmutatta, hogyan lehetünk Isten gyermekeivé. 0 maga használta, de számunkra is feltárta a lehetőséget: „minden, a mi Istentől született, meggyőzi a világot". Isten ügyét képviselte s arczán a Mindenható dicsősége sugárzott, úgy, hogy a templom poroszlói nem merték rávetni kezüket, mert „soha ember így nem beszélt". De tanítványait is ugyanerre a szolgálatra küldi ki, s Péter-előtt megretten a néptömeg és a synedrium. Mindnyájan lehetünk Mózesek, mert tudjuk az útat, a mely a hegy csúcsához vezet. Meglepő a határozott nyugodtság, a mellyel dolgozott. Pedig Előtte is voltak bizonytalan pontok. Remélte, hogy Istenországa megvalósulhat a kereszt nélkül is vagy „ebben a nemzedékben". Az időt még a Fiú sem tudta, csak az Atya. De a vég felől mindig teljesen bizonyos volt. Az idő az emberektől is függ, — maga a tény csak az Atyától. Ezen állásfoglalásával végtelen felelősséget helyezett reánk, de másrészt nyugodt, biztos kilátást is adott. Meglepő a hatalom, a mely állandóan rendelkezésére állott. Csodatetteivel megmutatta, hogy a Gondviselés lassú munkája csak a megszokás folytán látszik természeti törvénynek, de a világot nem vak törvények vezetik, hanem a sierető Atya állandó személyes munkája. Imádság és csodatett ugyanazon dolog két oldala;