Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-17 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A sírók vigasza. Keresztesi Samu. — Vezérczikk: A nagygerezsdi egyesség kiegészítése II. Dr. K. I. — Iskolaügy: A debreczeni egyetem ügyéhez. II. Nagy István. — Belföld : Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. IX. Beszélgetés dr. Campbell Róberttel. Kolosváry Lajosné. — Misszióügy : Képek a liverpooli diákgyűlésről. Ifj. Benkö István. — Külföld : Svájcz, Franczia- és Oroszország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetések. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetesi ara: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. Az Élet Könyvéből. A sírók vigasza. „Boldogok, a kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." Máté 5.4

. Egy csodás kijelentése a Krisztusnak. Csodás, mint oly sok más, melyet alig vagyunk képesek megérteni. Igen, mert mi mindig emberi, sőt gyakran gyermeki értelemmel vizsgálódunk, emberi szívvel beszélünk; de 0, a kiben az istenség teljessége lakozott, isteni értelemmel vizsgált, isteni szívvel érzett és beszélt, melyre nem vetett foltot az emberi gyarlóság s ép azért gyengédség, türelem és könyörülő szeretet tölté be azt. Isteni és mégis mélységesen, igazán emberi I Szánakozó gyengédség a letörtek, megvetettek iránt, könyörület a szenvedők sebeinek szemlélésénél s odaadó szeretet a bűnösök iránt, hogy megtartsa és életre vezérelje őket. Szava, cselekedete, mint Omaga, mind, mind az élet. Fenti ijelentésében is élet van. Élet, mert a sírás, a könyek, melyekről szól, nem a halottak fölött hulló, hanem az élőkért folyó könyekre vonatkoznak. Es az élőkért hullatott könyek sokszor sokkal fájdalmasabbak, szívettépőbbek, mint azok, a melyekkel kedvesünk koporsóját öntözzük. Itt legtöbbször kibékülünk, megnyugszunk, mert tudjuk, hogy a minden élők útján mindnyájan a sír felé haladunk; de az élőkért folyó könyek nyugtalanítanak, örökös remegésben tartanak: ki tartja meg a veszni indulót vagy a már elveszettet ? Hát magunkért, magunk fölött nem hullatunk-e sokszor fájó, keserves könyeket, a mikor összeszorult szívvel énekeljük: Feltekintvén rád, Atyámra, Könyü csordul az orczámra, S az által olyan újjá leszek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra . . . Azonban míg idejutunk, alapos önvizsgálódásra, önismeretre van szükségünk. Nekünk, kik Krisztus tanítványainak valljuk magunkat, Vele, mint az ember örök eszményével s az 0 mindent átható evangéliumának fényével kell életünket összemérnünk, megvilágítanunk. Nézz Krisztusra és lásd meg: milyen 0, — s milyen vagy te, — és tanuld meg, hogy milyenné kellene lenned! Ő az élet változó viharai között nyugodt, mert tudja, hogy élete a hatalmas és szerető mennyei Atya kezében van. A körülte hömpölygő emberi indulatok által felkavart hullámokban a szilárd kőszikla, kiről a habok s hullámok visszaverődnek. A változhatatlan fundamentum, kire bizton rakhatod és építheted Isten templomának falait. Ő a nyomorgók orvosa, az igazságtalanul eltiportaknak erős védője, a jogtalanság és igazságtalanság szigorú ostorozója, — a lelkiismeret mardosásai által megtört lelkeknek, a bűnösöknek igaz és mégis kegyelmes birója. 0, mint az Atya, ki áldó, boldogító szeretetét akarta megismertetni gyermekeivel, a tökéletes szeretet, az Atya képmása, az Atya megtestesülése, ki lelkének sugarait, szívének melegét szétszórja, kiárasztja mindazokra, kik eszeretetben hisznek, hogy benne békét, boldogságottaláljanak. És csak e szeretet boldogít, mert ebben, mint a szivárványban a foszínek, visszatükröződnek a léleknek mindazon tulajdonságai, melyek az ember igazi életét alkotják. íme, a bölcseségében nagy, tisztaságában ragyogó istenember! Mik vagyunk mi, még a látszólag legjobbak is hozzá képest? A test rabjai, az indulatok és szenvedélyek rabszolgái, kik nem ismerve magunkat, uralkodni akarunk a világon, de magunk legyőzésére képtelenek vagyunk. Nézz bele szívedbe, életednek ebbe a tengernél is mélyebb s minden nemes és nemtelen érzelem középpontjába s mikor komolyan vizsgálod és feltör belőle a fájdalmas