Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-25 / 8. szám

zatot. Hol vagyunk rai ettől a mi 80—-40% bukottjainkkal? Ha visszakisérnők a történelem fonalán ezt az iskolaszervezetet, azt találnók, hogy az aránylag nem régi keletű. Még az az iskolaszervezet is, mely Pestallozzi idejében fennállt, lényegesen eltért a maitól. Az a szellem azonban, mely e szervezetet létrehozta, már a legrégibb időben feltalálható. Ez a szellem tette azt, hogy a parányi kis Svájcz — alig több mint pár millió lakossal — a világot átalakító reformok kohójává vált és pedig úgy társadalmi, politikai, nevelésügyi, mint vallási tekintetben. Svájcz fényes bizonyságát adta annak, hogy nem kell egy országnak száz millió lakost számlálnia, mégis világtörténeti jelentőségre emelkedhetik. Svájcz büszke arra, hogy a két legnagyobb szellemet Ő adta a világnak. Pestalozzi „Miként neveli Gertrúd gyermekeit4

,

cz. munkája minden idők igaz nevelőinek kalauza marad. Kousseau „Társadalmi szerződésére" pedig bármely kornak a szabadságért lelkesülő polgára is úgy fog tekinteni, mint a szabadság evangeliomára. De nem kevésbé lehetünk mi büszkék Svájczra, mert az adta nekünk reformátorainkat, Zwinglit és Kálvint. Ha Magyarország a reformácziót, különösen a kálvinizmust be nem fogadja, ma nincs Magyarország. Luther és Kálvin munkája nemcsak vallásújító, de nevelői munka is volt. Az elsőnek igazolására bátor vagyok Luther bibliafordítására, kis és nagy katekizmusára s a német városok polgármestereihez intézett szózatára utalni; a másodikra nézve pedig arra, hogy Kálvin egész genfi szereplése nevelői ténykedés volt. Hogy mennyire ment ő ebben, kitűnik abból, hogy egy előkelő tanácsos leányát, mert az az Isten házában hivalkodó öltözetben jelent meg — az akkori idők eljárásának megfelelőleg — nyilvánosan megfenyíttette. Ha azt akarjuk, hogy Helvéczia újólag megmentője legyen hazánknak, kövessük az ő nevelői eljárását: fogadjuk el — alapvonalaiban — iskola szervezetét. A mi oktatási rendszerünk még mindig gróf Thun Leó „Organisations-Entwurf"-ján élősködik. Ez a rendszer hivatalnokot, bürokratákat nevelhet, de nem szabad állam szabad polgárait. Alig van valami bámulatra méltóbb, minthogy mi kerülünk mindent, a mi Bécsből (pardon Wienből) származik, félünk tőle, mint az ördög a tömjéntől; a legfontosabbra, a nevelésre nézve pedig szolgailag követjük. Míg ez így lesz, addig állapotaink jobbrafordulását hiába várjuk. Hajtunk protestánsokon, különösen helvét hitvallást követőkön a sor, hogy ezt ne csak beismerjük, de annak tőlünk telhető erővel propagandát is iparkodjunk szerezni. Az eredmény, az áldás el nem maradhat. Az erre való serkentés volt ez igénytelen ismertstés czélja. Somogyi Géza, nyug. tan. kép. igazgató. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. (Folytatás.) 2. A homiletika. Neve óinXía ból ered, a mi kötetlen beszédben való igehirdetést jelent; a görög egyházi atyáknál: szent beszéd. Azért a homiletika: az istentiszteleti (egyházi) beszéd elmélete. Evangéliumi felfogás szerint az Isten igéjének prédikálása az istentisztelet központja. A missziói beszédtől, mely hódítani és téríteni igyekszik, s a tanítástól, mely oktat, az egyházi beszéd abban különbözik, hogy az a prédikátornak a gyülekezeti istentiszteleten tett bizonyságtétele a gyülekezet számára, annak épülésére. A beszéd tartalma az Isten igéje, mely a prédikátor egyéniségén át sugározva, a gyülekezet és pedig nem valamely kigondolt, képzeletbeli, hanem a tényleges gyülekezet szükségeire vet fényt, amaz épen meglévő viszonyok között, melyekben a prédikátor is ól. Az áldásos igehirdetői tevékenység feltétele elsősorban az írásnak állandó tudakozása, hogy belőle szakadatlanul vallásos táplálékot kaphasson. Ha a lelkész a maga Istenének igéjét hirdeti, úgy bátran állhat meg a szószéken. Másodszor feltétele az imádkozó magábaszállás; érezze magát az Isten közelségében (Hilly, a jogász kifejezése a maga klasszikus elmélkedésében), ha mint Isten követje akar prédikálni másoknak. (Szóval „imádságos lélek" legyen.) Harmadszor Isten igéjével foglalkozva, a maga részéről is fejtse ki a legmagasabb szellemi munkát, hogy lehetőleg szabad útat nyisson az ige hatásának. S bár ő maga semmivel sem járulhat hozzá ez isteni ige hatásához, de önön könnyelműségével árthat ennek a hatásnak. Negyedszer pedig gyakorlat által igyekezzék urává lenni a szónak. Odáig kell ebben jutnia, hogy ha elveszíti is írott szövegének fonalát, a gondolatok összefüggéséből ki ne essék, s szabad alakító erővel segítsen magán mindaddig, míg fonalát újból meg nem leli. A beszédet angol minta szerint felolvasni (vagy Schleiermacher szerint egészen rögtönözve beszólni) a szónok túlságos kényelemszeretetére vall. A német egyházközségek szabadon előadott prédikácziót kívánnak. Ezeket gondosan el kell készíteni — a leghelyesebb írásban — és alaposan (ha talán nem is szórói-szóra) megtanulni. Az elő nem készített prédikácziók idővel terjengős és terméketlen szószaporitássá fajulnak s nagy kárára lehetnek a gyülekezeti életnek. A diák ne prédikáljon mindjárt az első szemeszterekben, hanem csak akkor, ha már előbb írásmagyarázatot, történeti theológiát és dogmatikát hallgatott. Akkor is leghelyesebb, ha csak a homiletikai szemináriumban prédikál, a hol aztán alaposan biráltassa meg magát. (A homiletika története és irodalma a keresztyén istentisztelettel kapcsolatosan fejlődött ki. A legrégibb prédikáczió %7ÍpoY|ia volt. Az ős keresztyén egyházi beszéd