Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-18 / 7. szám

egyaránt, kik Jézus Krisztus nevére gyűltek össze. Soha, semmiféle zene szépsége nem gyűjtött meg össze ekkora hadsereget és ilyen hadsereget! Tiszták, ragyogó fehérek, mint a hó -— „erejük tíz ember ereje, mert a szívük tiszta" — tudományuk képmutatás nélküli, — szépségük Isten dicsőségét sugározza, — arczuk Isten felé lordulva —- várják, hogy szóljon hozzájuk fülbesúgón, titkosan, csak egy szót, a nagy Pásztor. Bizony kézzelfogható volt, hogy jelen van valaki, a ki legszebb, legvonzóbb a világon, a mi hatalmas, dicsőséges, élő királyunk: Jézus, a megfeszített! S ez a nagy terem mintegy halvány emblémája volt az 0 nagy igényének, mindnyájunkra számot tartó, hódító szeretetének. * * * A megszokott angol típusok között könnyű volt megkülönböztetni a „tengerentúli" delegátusokat. Európának minden nemzetisége képviselve volt. A nagyobbakról nem is szólva, volt alkalmunk szót váltani cseh, bolgár, finn, román, osztrák, Új-zeelandi. svéd, norvég, dán, örmény (Törökország) testvéreinkkel. De nem hiányzott Jamaika, Kína, Japán, India, Afrika, Ausztrália, Amerika sem. Sőt nem hiányzott Magyarország sem. Ezelőtt négy évvel a legutóbbi gyűlésen még csak két ifjú képviselte a mi szegény, nyomorgó diákságunkat, — most pedig tíz tagját küldte ki a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (2 egyet, halig. 7 theológus és egy tanár). Ha ezen az egyszerűnek látszó tényen elgondolkozom, hajlandóságot érzek magamban, hogy odakiáltsam otthon annak a sok várakozó, csüggedő léleknek az örömhírt, a gúnyolódok csapatának pedig Keresztelő János felhívását: „Térjetek meg!" — „A nagy király jön, hozsánna 1" * * ^ Liverpoolt fagyos, sötét köd borította a gyűlés egész tartania alatt. A városból nem sokat láthattunk még a lakóiból is keveset. De azt a meleg szeretetet a mivel körülvettek, lépten-nyomon éreztük. Elmondták a kiilönkocsik, a rendelkezésünkre bocsátott pompás szállások, a fényes, ingyen ellátás. Az összes tengerentúli delegátusokat közös ebéden és teán látta vendégül, „a brit diákmozgalom egy barátja" — megbecsülhetetlen alkalmat nyújtva ezáltal az ismerkedésre, dolgaink megbeszélésére, közbenjáró imádságok kérésére. Étkezés után egy-egy negyedórát a köszönetnyilvánítások foglaljak el, mely alkalmat a legtöbb küldöttség felhasználta arra is, hogy elénekelje nemzeti himnuszát, vagy legszebb énekeit. Ránk nézve elég szomorú perczek voltak; a sok idegen hang mind azt hirdette, hogy mi árvák, rokon nélküliek vagyunk ezen a nagy kontinensen. De egyszer felcsendült valami bús melódia. A szavai is, a zenéje is, mintha a régi századok magyar ifjai énekelték volna, Finn testvéreink voltak. Jézus Krisztus hatalmasan hódít közöttük. Vájjon a két testvér közül melyik tér meg hamarabb teljesen az elfelejtett Mester lábaihoz ? — Hiába volt sötét, ködös Liverpool, — belül, a lelkekben ott lobogott a „Világ világossága". * 4 * * A karácsonyi szünidőben szerzett energiát jobban kimeríteni nem lehetett volna, mint ez a gyűlés tette. Minden perczünk le volt foglalva. Egy órahosszáig tartott az út szállásunktól az ülésteremig — a modern technika legkülönbözőbb vízi, szárazföldi ós földalatti járművein. 10—l-ig két-három előadás hangzott el, melyek közé beilleszkedett egy 1

ji

és egy VB órás közös imádkozó gyűlés. 3—4-ig ismét előadás 4—7-ig, a kiállítás tanulmányozása, 7—8-ig evangéliumi tanulmány és imaóra foglalta le minden figyelmünket, Az idő futását észre se vettük. Egy összefüggő pillanat volt az egész. * * * A J. M. C. A. (Ker. Ifj. Egyesület) tágas tornatermét egészen betöltötte a konferenczia kiállítása. A baloldalt hat szobácska foglalta el, képviselve egy-egy nagy pogány vallást vagy valláscsoportot. Attekinhető sorrendben állottak előttünk a legfőbb hitczikkek, az istenek képei, szobrai, varázsszerek, varázslódoktorok szerszámai — aztán az illető vallás fejlődése, a keresztyén misszió munkája stb. A bejáratoknál hozzáértő referensek fogadtak:* itt egy japán, ott egy zsidó, másutt egy-egy miszszionárius. Egy óra alatt bármelyik vallásról éles, világos benyomást nyerhettünk. — A jobboldal szobácskái a missziói nevelés munkáit illusztrálták. Az orvostanhallgatókat különösen érdekelhette az- orvosi misszió gazdag gyűjteménye. Kisebb helyet foglalt el, de rémületesebb benyomást gyakorolt korunk szocziális nyomorának és veszedelmeinek szemléltetése. A terem közepén zártnégyszög alakú asztalon a legfontosabb könyvnek százai voltak felhalmozva és keltek el napgyorsasággal — míg a karzatot a Világ-diákszövetség kiállítása foglalta el. Kellemesen lepett meg mindnyájunkat, mikor egy sarokban rátaláltunk a mi kis magyar Szövetségünk kiállítására — jól ismert kiadványaira, a „Diákvilág" egy számára, az eperjesi gyűlés fényképére, az új bibliaolvasó kalauz tekintélyes kötetére stb. * E kiállításnak kettős jelentősége volt: 1. A fárasztó gyűlések között pihenést, felfrissülést nyújtott. — 2. Élesen szemléltette, kiegészítette azt, a mit az előadók elmondtak. — Roppant érdeklődést keltett. Állandóan nagy tömeg hullámzott a különböző osztályok között. Olyan volt, mint egy nagy méhkas, a melynek minden sejtecskéje a föld különböző nyomorúságaival; keserűségével van megrakva. A ki belépett egy-egy kis szobába vidáman fecsegve, néhány perez múlva hallgatagon megdöbbenve távozott. (Folyt, köv.) Edinburgh. Benkö István. * Megrendelhetők a központban: Budapest, Üllői-út 1. I. 7.