Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-26 / 9. szám

tolmácsnak neveztek el. Azután sir Henry Sevile, kora legnagyobb világi tudósa, ki később a bibliafordításban való közreműködeésért a lovagi rangot nyerte. Továbbá az alemand eredetű Adrién de Naravia, dr. Nedwell, Európa legelső arab tudósa. Ellenben nem vett részt a fordításban a nagy zsidó tudós: Hugh Broughton, állítólag erőszakos és összeférhetetlen természete miatt, a miért aztán azzal boszulta meg magát, hogy a biblia megjelenése után heves támadást intézett a fordítás ellen. A mi a munkatársak díjazását illeti, az alig lehetett valami fényes. Némelyek ugyan 20 fontot kaptak legalább ; mások azonban heti 30 shillinggel voltak kénytelenek beérni. Az összes díjazásokat Barkes királyi nyomdász teljesítette, ki összesen 3500 fontot fizetett ki a számadások szerint. Különben a munkálatok részleteiről igen keveset tudunk. Mindenesetre volt valami tervezet, a mel>et azonban nem valami szigorúan tartottak meg a tudós munkatársak. Az egyik szabály például úgy szólt, hogy a püspöki bibliát kell zsinórmértékül venni s minél kevesebb változtatást eszközölni. De bár ez a fordítás némikép hivatalosnak volt tekinthető az angol egyházban, azért szövegét még sem követték szigorúan. Hat csoportra osztották fel a munkát. Két-két csoportonkint Westminster, Oxford és Cambridge volt a székhely. A westrninsteri első csoport a revíziót Mózes első könyvétől a Királyok könyvéig vállalta el. Azután következett az egyik cambridge-i csoport a Krónikák könyvével. Az első oxfordi csoport Ezsaiástól Malakiásig folytatta a munkát. A második cambridge-i csoport az apokrif könyveket fordította. Az oxfordi második csoport a négy evangéliumot, az Apostolok cselekedeteit és a Jelenések könyvét, — a második westrninsteri csoport pedig az új-szövetség többi könyveit vette munkába. Az elkészült fordításról nem lehet azt mondani, hogy egyenlően sikerült. Mózes öt könyvét kitűnően fordították le. Jóbot és a zsoltárokat már nem annyira. Az első oxfordi csoport munkájánál, mely a prófétákat öleli fel, kívánni sem lehet jobbat. De az apokrif könyvek kevésbé sikerültek, s az epistolák sem úgy, mint az evangéliumok ós az Apostolok cselekedetei. De az értékbeli különbség természetes is, mert a programm annyiban változást szenvedett, hogy sem végleges feliílbirálat nem volt, mint eredetileg tervezték, sem pedig minden csoport munkája nem mehetett keresztül a többi csoportok rostálásán, a mint szerették volna. Figyelemmel voltak a genfi fordításra, s többször igénybe vették, bár utasításuk erre nem terjedt ki, a rheimsi és douai-i fordítást is. A hivatalos fordításban előforduló legtöbb latin szó a rheimsi fordításból ered. Utasításul volt adva az is, hogy a régi egyházi kifejezések lehetőleg megtartandók. Például az „egyház" szót nem volt szabad „gyülekezettel" helyettesíteni. Ezt a kívánalmat minden bizonnyal a „High churcli" álláspontja sugalta és a genfi reformátorok ellen irányult. Az utasítások egyik pontja arra vonatkozott, hogy ha egy szónak különböző jelentése van, akkor azt kell használni, a melyet a régi egyházatyák legközönségesebben használtak. Ez az elv okozta, hogy a s/.avak átültetésében semmi pedánsság nincs s mindenütt észrevehető az igyekezet, hogy lehetőleg ragaszkodjanak az eredeti szó angol egyenértékéhez. Ha az eredeti szó értelmét némileg módosította a helyzet különlegessége, akkor a fordítók a hozzá legközelebb álló más szóhoz folyamodtak. Végül, okulva a genfi fordítás tapasztalatain, a fordítóknak lelkükre kötötték, hogy tartózkodjanak jegyzetek alkalmazásától. Csak akkor adhattak jegyzetben magyarázatokat, ha valami különös zsidó vagy görög szó megfejtéséről vagy pénznemek megértetéséről volt szó. Különben legjellemzőbben világítja meg a szem elé tűzött elveket dr. Smith oxfordi tanár és gloucesteri püspök élőbeszédének egy passzusa. Ez az előbeszéd ma már ki van hagyva a közönséges bibliából. Az előbeszéd egyebek közt ezeket mondja: „Sem nem akartuk elsietni a munkát azzal a sietséggel, mellyel a Septuaginta tette, ha igaz az, a mit mondanak, hogy 72 nap alatt fejezték be; sem pedig nem tartott vissza semmi attól, hogy újra és újra végigmenjünk rajta, mint sz. Jeromost, ha igaz az, a mit maga mond, hogy alig írt meg valamit, már elkapkodták és közzétették, úgy hogy rajta javítani sem volt ideje. Egy szóval, nem voltunk elsők, kiknek leiadata lőn a szentírás' angolra fordítani, s így nem is nélkülöztük az előző útmutatásokat, mint a hogy Origenesről írják, hogy első volt bizonyos tekintetben, a ki a szentírás magyarázatába fogott, azért nem csoda, ha sokszor túllőtt a czélon. Semmi ilyen nem történt. A munkát nem fújtuk fel hetvenkét nap alatt, hanem. bármilyen könnyűnek látszik is. hétszerte hétszer hetvenkét napnál is több fáradságába került a dolgozótársaknak. Ily fontos és komoly dolgokat meggondoltan kell siettetni; mert nagy horderejű kérdésekben az ember nem tarthat a kényelmesség vádjától. Nem akartuk túlságosan igénybe venni a chald, héber, szir, görög és latin fordítókat s magyarázókat sem, vagy a spanyolokat, francziákat, olaszokat, hollandusokat, sem pedig nem húzódoztunk az általunk végzettek felülvizsgálatától, s attól, hogy üllőre tegyük újra, a mit már megkalapáltunk, hanem minden szükséges segítséget felhasználva, a mi rendelkezésünkre állott, s nem tartva a lassúság gáncsától, s nem vágyakozva a gyorsaság dicsőségére, Isten segedelmével sikerült befejeznénk művünket." Azután előadja az előbeszéd, hogy: „A másik, a mire figyelmeztetnünk kell téged, nyájas olvasó, az, hogy nem kötöttük magunkat a kifejezés egyformaságához, mint a hogy talán némelyek kívánták volna. Megvallva az igazat, nagy gondunk volt rá s lelkiismeretbeli kötelességünknek ismertük, hogy el ne térjünk annak a szónak az értelmezésében, a melyet már egyszer lefordítottunk, föltéve, hogy a szó mindkét helyen ugyanazt jelentette (mert vannak szavak, a melyek nem mindenütt ugyanazon értelműek). De ugyanazon fogalmat ugyanazzal a különös szóval fejezni ki, mint például, ha a görög vagy