Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-05 / 6. szám

zinger tanár, Blau generálszuperintendens, Jeremiás és Falke tartottak. Ez apologétikai előadásokat a következőkben ismertetjük. Reinke tanár „A biologia főbb problémáiról" czím alatt a biologiai kutatás jelen állásáról tájékoztatta hallgatóit. Éles határvonalat vont a tudományos kutatás biztos eredményei s az ingadozó hipothezisek között és reámutatott azokra az alapvető különbségekre, a melyek a szervetlen anyagi világ s az élő természet között fenforognak. Utóbbit az Önalakulás életelve s az érzés, gondolkozás és akarás lelki képessége különbözteti meg az előbbitől. A szerves életet jellemző ez a kettős jellegzetes sajátság az exakt tudományos fogalommeghatározás számára megközelíthetetlen s azzal szemben a természetbölcselet is hallgatni kénytelen. Főleg az átöröklés s a fejlődés problémája megoldhatatlan. Úgy az élettelen, mint az élő természeti világot láthatatlan szellemi elvek hatják át. a melyeket természeti törvényeknek nevezhetünk. De ezeket is csak hatásukban és nem lényegükben ismerhetjük. Csak felületes szemlélők beszélhetnek a világtalányok megoldásáról. A mit Virchow egykor inkább sejtelem alakjában hirdetett, az ma kísérleti úton is igazolva van, s ez nem más, mint: omnis cellula e cellula, omne vivum ex vivo. Ha szervetlen anyagból önálló szerves élet állhatna elő, akkor a természeti törvények állandóságáról többé nem beszélhetnénk. — Behatóan tárgyalta továbbá a kauzalitás és a finalitás fogalmát. Több újabbkori ellenvetéssel szemben az előadó a Kant-féle teleológiai világfelfogás hívének vallotta magát. A természet czéltudatos törekvésének Háckel-féle tagadása dogmatikai elfogultság eredménye. Az úgynevezett leszármazási elmélet évről-évre problematikusabb, s az ú. n. kiválasztás (selectio) elmélete a természetbölcselet mechanisztikus előítéletén alapul. A „létért való küzdelem" csak alkalmatlant pusztíthat el, de soha czélszerűt nem alkothat. Egészen értelmetlen az embernek egy magasabb állatfajból való leszármaztatása, mivel az emberben az életnek olyan új tulajdonságai észlelhetők, a melyeknél az állati élet pszichikája csak tökéletlen analógiául szolgálhat. Jeremiás „Die Christusmythe und der geschichtliche Christus" czím alatt a Drews-féle mű vallás-, mithosz-és történetfelfogását bírálta. Kimutatta, hogy nem a mithosz a vallás forrása, hanem megfordítva, a vallás alkotja a mithoszt, mely épen nem más, mint materializált népvallás. S aztán Drews hibásan fogta föl a mithosz és a történet egymáshoz való viszonyát is, a midőn előbbit a legendával zavarta össze. A theológiának egyik égető feladata a mithológiának a keresztyénség számára való tudományos értékesítése. Meggyőző az is, a mit Jeremiás a megváltás vallásának moralista és dialektikai értelmezéséről mondott. Lesers erlangeni tanár „Az ismeretelmélet főbb problémáita

ismertette. Az empirizmus és raczionalizmus ellentétén át Kant jutott az ismeretelmélet lehető megoldására, s az ő kritikai álláspontjának Rickert és Windelband irányában való további kifejlesztésében, a Dingansich-féle metafizika mellőzésével, látja a jelenkori ismeretelméleti feladatot. Blau a lelkipásztori gondozásról, Hunzinger az egyházi beszéd apologétikájáról értekezett, s utóbbi közelebbről éles határvonalakat emelt az előadás és oktatás s a prédikáczió apologétikája között, a melyben a vallásos üdvbizonyosság középpontjából kiindulva, nem annyira intellektualisztikus, mint inkább voluntarisztikus irányban kell haladnunk. Akaratkérdésekről van itt szó, mivel a kijelentés is az isteni akarat hatása az emberire s a vallás végső elemzésében az emberi akarat reagálása a kegyelemmel szemben. Minden indifferens vagy agnosztikus felfogással szemben hangsúlyoznunk kell, hogy az ember érzelem- és akaratéletének végső eredményében az ő ismeretéletébe kell átmennie. Egy nyilvános esti gyűlésen Jeremiás a keresztyénségről és buddhizmusról, Falke pedig a keresztyénségről és izlámról értekezett. Sz. M. Svájca. A polgári törvénykönyv birálata. Chaudé Henrik, franczia jogász az új svájczi polgári törvénykönyvről egész müvet írt. Nagy dicsérettel szól a svájczi tövényhozás derék munkájáról, csak azt a kifogást emeli, hogy túlságosan moralizál. Chaudé a tiszta, szigorú erkölcsök hatalmas megvédését egyenesen a protestáns szellem megnyilatkozásának mondja. Az új törvény különösen a családi élet szentségét veszi oltalmába. A legapróbb részletekre is kiterjeszkedik. Tárgyalja a házasfelek egymáshoz való viszonyát, a gyermekek kötelességeit szüleik iránt, és ezek kötelességeit gyermekeikkel szemben. A franczia jogász sorra veszi a pontokat mind és egyhelyiitt pl. ezeket írja: „A biró a vétkes házasfelet kötelessegeinek teljesítésére szólítja föl. Úgy jár el, mintha a családi élet lelki, erkölcsi igazgatója volna. Úgy beszél, mint valami lelkipásztor és nem úgy, mint a hatóság embere." — Ha a kiváló svájczi törvényt valóban a protestantizmus szelleme sugalta, annak nagyon is örülhetünk és nem kell pironkodnunk Chaudé úr kifogásaiért, a ki — úgy látszik — párisi könnyűvérűséggel nézi a világ folyását. Különös istentisztelet. A vaud-i kanton egyik falujában, melynek lakosai a szabad egyházhoz tartoznak, egyik vasárnap nem volt odahaza a lelkipásztor. Távolléte cseppet se zavarta a híveket. A községi elöljáróság egyik tagja felolvasta a gyülekezetben a tízparancsolatot és a bibliából egy bizonyos részt. A másik fölment a szószékre és Péter apostol működéséről beszélt az első egyház vallási életében. A falu tanítója játszott az orgonán és vezette a népéneket. És ez — mint a lap írja — többször is megesik. Amerika. Baker Eddy sírboltja. A boston-i scientista egyház tanácsa a nemrég elhunyt Baker Eddy prófétakisasszony