Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

zés nehézségeiben, másrészt a nagyon elterjedt uzsorá­ban gyökerezett. így jöttek létre néperősitő intézmények, különösen a szövetkezetek, melyek ma már mintegy 4000 városban és faluban működnek. Ezeknek létesítésé­ben, vezetésében, irányításában nagyrészük van derék lelkészeinknek. Elsőrendű egyházi érdek is a különféle hitelfogyasztási-, gépbeszerző-, földbérlő-, pincze- és tej­szövetkezettel a népet erősíteni s anyagi helyzetét javítva az egyházhoz közelebb hozni. Ily néperősitő intézményeknek bizonyultak a föld­műves nép téli keresetének emelése végett a gyümölcs­termelés, méhtenyésztés, a háziipar (agyag, faipar, csipkeverés, szövőipar, kosár- és gyékényfonás) meg­honosítása, a mely szintén egyházunk lelkészei kezében lehet és részben van is szerencsésen letéve. A biztosí­tási ügy fejlesztése s a betegsegélyző-egyletek — nyolcz ref. jellegű van — szintén erősítik a híveket. A Lel­készegyesület fel is fogta ennek jelentőségét s biztosí­tási szövetkezetet létesített Kálvin segítő-egylet czímen. A kapitalizmus túlkapásaival szemben rá kell mutatnom a kolozsvári és marosvásárhelyi „Közhasznú Takarékpénztárak"-ra, melyek az 5% maximális oszta­lékon alapulván, fontos és a városok egyházi életében nevezetes szerephez juthatnak, mert feleslegüket jóté­kony, nemzeti és egyházi czélokra juttatják. A városi egyházak, különösen a budapesti, nem számolhattak a népesség s ezzel a hívek nagyarányú beözönlésére (Budapesten pl. 25 év alatt 20 ezerről 80 ezerre szaporodott a kálvinista hívek száma) s ké­születlenül állottak e nagymérvű bevándorlással szemben. Ekép a munkáskérdés, a munkások lelki gondozásának ügye az utolsó helyre szorúlt. De míg két évtized előtt csak egy templom állott Budapesten, ma már 5 templomban és 2 evangélizáló-teremben hirdethetjük az Igét, hatodik templomunk pedig most épül. A főváros maga is csak ez évben építtette fel a Népházat, az egyház pedig a Kálvin-szövetség agitácziójára a külső városrészekben lelkészjellegű egyének vezetése mellett — a könyvtár­ral, szórakozó teremmel, foglalkoztató műhellyel és iroda­helyiséggel felszerelt — munkás-otthonok létesítését tervezi. Hazánkban a pálinkaivás csak a legalsóbb nép­osztályok soraiból szedi áldozatát. Az alkoholizmus az intelligensebb osztályoknál nem gyakori, s ezért a mér­tékletességi mozgalmak nálunk csak szűk keretekben mozognak. A „Kék kereszt-egyesület" vállalta nálunk is a munkát, de alig 5—600 taggal működik. A hosszú álomból végre felébredtünk s az evan­gélizáczió is előtérbe került; a lelkészek s egyházak munkáján kivül a Bethánia-egylet, a Lorántffy Zsu­zsánna-egylet és az ú. n. „Élő keresztyén szövetség" működnek több vidéki fiókkal az ev. munkában hasz­nosan. Sokat tett ezen a téren a Skót Egyesült Szabad Egyház budapesti missziója, mely 1842 óta sok áldást­hozott a fővárosra s hazánkra. Az egyházias érzület fokozását nem kevésbbé segíthetik elő az énekkarok és dalegyletek. Sajnos, hogy csak 161 ilyen van az egész országban. Az evangéliumi iratok terjesztésén s a vallásos irányú irodalom fejlesztésén a Protestáns Irodalmi Tár­saság, a Bethánia-egylet és a Kálvin-szövetség fáradozik, a brit és skót nemzeti bibliatársulat mellett. Megemlékezünk még arról, hogy a lelkész- és tanítóképzés reformja most van küszöbön. A lelkésznek és tanítóknak közgazdasági, jogi és gazdasági ismere­tekkel való ellátása s a belmissziói munkába való tüze­tesebb bevezetése igen fontos az egyházi élet jövő fej­lődése szempontjából. Kétségtelen, hogy a felsorolt tár­sadalmi kérdések megoldása csak evangéliumi munká­val, az ev. szellem ápolásával, felkeltésével és erősíté­sével lehetséges s ezért a jövő kor lelkészeinek is jól kell készülniök arra a munkára, a melyre magukat a Krisztusért elkötelezik. A mikor rövid vázlatban képét igyekeztem adni a magyar egyházi érdekű társadalmi bajoknak, mozgal­maknak és intézményeknek, végeztül rátérek arra az egyesületre, a mely mindezen bajok elleni küzdelemre s egészséges, puritán, kálvinista közszellem létesítésére alakult: a Kálvin-szövetségre. A lelkészképzés reformja és a diakonissza-ügy teljes kifejlesztése nélkül csak igen lassú lehet a jövő­ben is a haladás, mégis a Kálvin-szövetségben tömö­rülendő református lelkek ezrei súllyal és erővel fognak bírni a társadalmi kérdéseknek evangéliumi szellemű megoldásában. A Kálvin-Szövetség czélja a magyar kálvinista egyház híveit a társadalmi bajok felderítése, megelő­zése és orvoslása végett egyesíteni. Czélja a ref. híve­ket társadalmi munkákra, az evangélium és Kálvin szellemében a szeretet, a puritán egyszerűség s a helyes jog- és kötelességérzet segítségével előkészíteni, kiké­pezni, nevelni és rábírni. Felölelve az összes társadalmi kérdéseket, czélja tehát a magyar kálvinista egyház híveinek az egész országra kiterjedő olyan nagyobb arányú egységes szer­vezetbe való tömörítése, a melynek keretében együttes munkálkodást fejthetnek ki a hívek az egészséges tár­sadalmi és egyházi élet emelése, a vallásos és szocziális érzés megszilárdítása, a szellemi és anyagi jólét előmoz­dítása terén. A nép gazdasági megerősítése lényeges czélja a szövetségnek, mert ha igyekezünk elapasztani és kiszorítani azokat a forrásokat, a melyekből bűn, tudatlanság és botlások fakadnak, úgy kezünkbe kell ragadni az irányítást gazdasági és szocziális téren is. Ha külföldi testvéreink példáján okulva, a misszió­házak mintájára, minden kellékkel felszerelt nagy köz­ponti épület létesülhet s a két és félmillió református lelket egységes evangéliumi és kálviniszellem fogja át­hatni, hisszük, hogy új korszaka fog megnyílni a magyar kálvinista egyháznak, az egész magyar társadalmi ós állami életnek s a magyarság keresztyén szelleme utat fog találni Kelet evangélizácziójához is !

Next

/
Thumbnails
Contents