Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

letesebb megértésére és méltánylására. Hitetlen tudománynak a theológia művelésében helye nincs. A theológia szabadságából különböző szellemi irányok lehetősége következhetik. Sőt ez a különbözőség egyenesen elkerülhetetlen, épen mivel a hívőnek tárgyához való viszonyulása személyes, tehát egyéni viszony. Azért a keresztyénség fennállása óta vannak ilyen viszonylag jogosult különböző szellemi irányzatok. De ezeket (a pozitíveket, spekulatívokat és liberálisokat egyaránt) nem rosszalni kell, hanem a theológia gazdagságának jeleiként kell felfogni. Theológiai uniformitás szellemi stagnálást, tehát halált jelent. A kezdőt a theol. felfogások különbözősége zavarni fogja tanulmányaiban. De ez ne bántsa. Tanulmányozása kezdetén egyáltalán nincs is szüksége semmiféle álláspontra; ezt neki magának kell később komoly munkával megszereznie. Bizonyos álláspontra tanulmányozás közben magától is eljut, ha az előadásokon, vagy olvasmánya közben, vagy beszélgetések folyamán bár csak egyetlen elvi szempontra nézve is világosságot nyer. Ehhez aztán szilárdan ragaszkodni kell s belőle kiindulva kell tovább építeni ismeretünket. Ily módon aztán nemcsak bizonyos „álláspontra", hanem tovább haladva, az Istenre, világra és emberre vonatkozólag is összefüggő nézetre juthatunk el. így leszünk aztán képesek arra, hogy a theológia hibás szellemi irányzatait is (orthodoxia, heterodoxia) felismerjük és kikerüljük. A keresztyénség egyik vagy másik felfogásának egyoldalú érvényesítése hibás irányzatokat szül a theológiában. Ezek lehetnek történetiek, egyénieskedŐk (szubjektívisták) és egyháziak. Téves történeti irányzatok : a) hisztoriczizmus (a keresztyénség puszta történeti tény); b) evoluczionizmus (a keresztyénség a vallásos szellem történeti kifejlődésének egyik lánczszeme). Téves szubjektivista irányzatok : a) pietizmus (a keresztyénség egyéni jellegű, világkerülő vallásosság); b) raczionalizmus (a keresztyénség észszerű tan); c) theozofizmus (a keresztyénség levezetése a kijelentésből és a természetből); d) miszticzizmus (a keresztyénség kedélvi érzés). Téves egyházi irányzatok : a) orthodoxizmus (a keresztyénség csupán tan, mely az Istenről szól); b) tradiczionalizmus (a keresztyénség hagyomány); e) szeparatizmus (a keresztyénség az összegyháztól elkülönült egyérzelmű közösség dolga [Angliában és Amerikában], ez a „Konventikulum"). (V. ö. Kübel: A pozitív és liberális irányzatok különbsége a modern theológiában cz. művét és Frank, Dorner, Szlávik M. és Baloyh F. theológia-történeteit.) 6. A theológia egyháziassága. A theológia az egyháznak (a keresztyén igazságot) megismerni törekvő ösztönéből fejlődött ki: az egyház megvolt, mielőtt theológia lett volna. Időileg mindenféle theológiának az egyház a „priusa". Azonban az egyház szükségszerűleg szülte a theológiát. Szüksége van reá. Nélküle jámbor barbárságba esnék bele. A theológiának tisztító és' mélyítő hatása van az egyházra. Megszabadítja az egyházi hitet a hozzátapadó téves alakulatoktól, úgymint a képzelődéstől, babonától ós a tévhittől. Az egyháznak viszont joga van arra, hogy meggyőződjék, vájjon a szolgálatába lépők az ő felfogása szerint állanak-e a keresztyénség alapján; felügyeleti jogának kell lennie a lelkek megvizsgálására (nem ugyan inkvizicziószerűen, hanem tanítói hivatalának megfelelő értelemben): ha vájjon a lelkipásztorjelöltek ker. vallásos ismeretük és érzésük tekintetében helyesen fogták-e fel a keresztyénség lényegét? Az egyházi hitvallásra való kötelezésnek csak vallásos-erkölcsi és nem jogi érvénye van s csak akkor van helyén, ha már a jelölt meg tudja ítélni, miről van szó a hitvallásban. Theológia és egyház közt semmiféle elhidegülésnek nem szabad bekövetkeznie; sőt inkább a bizalommal teljes kölcsönhatás viszonyában éljen a kettő egymással. Mert a theológiának szüksége van az egyházra (mint tudományos működése helyére), hiszen az egyház hitéből él, az egyház bibliájából tanul, az egyház történetét kutatja s az egyház gyakorlati érdekeit munkálja. Nem szabad tehát beleesnie obstrukcziókba, vagy elméleti kedvtelésekbe. Viszont az egyháznak is szüksége van a theológiára, ismereteinek fejlesztése, tisztulása ós mélyítése végett. De csak az egyház tanult köreinek van szüksége theológiára. Minden theológia emberi munka, nem pedig az üdv feltétele. Hit által üdvözülünk s nem theológia által. Az egyházi hitvallás úgy keletkezik, hogy az egyház tagjai koronként bizonyságot tesznek az egyház hitéről. Az egyháznak joga van arra, hogy hitét bármikor hitvallásilag kinyilatkoztassa. De megtörténni ez csak akkor fog, ha szükség van rá s eredménynyel is jár és ha erre az egyház szellemi élete magaslatán (például a reformáczióban) indíttatva érzi magát. így többféle hitvallás is állhat fönn egymás mellett. De mindig az egyház egységes hite az, mely bennük megnyilatkozik. Miután a theológiának személyes hit a föltétele, ugyancsak föltétele lesz a hitet kifejező eleven hitvallás is, — vagyis a theológiának pozitív viszonyba kell kerülnie az egyházi hitvallással s ennyiben valamelyes hitvallási meghatározottsága is lesz. A theológia egyrészt függ az egyházi hitvallástól, másrészt önálló vele szemben. a) Függ: mert theol. munkálkodásunk épen nem lehet érintetlen annak a hitvallásnak a befolyásától, a melyhez tartozunk;