Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

felvilágosítást tudnak adni. A középkori skolatisztikusok theológia alatt a keresztyén tan egészét értik. Mai tényleges viszonyaink között a theológiát úgy határozhatjuk meg, hogy az a kcresztyénségröl szóló tudomány. Egyedül a keresztyénség az a vallás, a mely tudományt hozott létre. E tudomány a tudományok organizmusának, ha sajátos is, de mindenesetre szerves tagja. Sem a zsidóság, sem az izlam, sem a Kelet kulturvallásai nem hoztak létre tudományt. A zsidóság a talmudhoz, az izlam a Koránhoz forrott. A keleti vallásoknak pedig vannak ugyan érdekes vallásos irataik, de nincs oly vallástudományuk, a mely pozitív viszonyba léphetne a tudományok egyetemével. A theológia tehát a keresztyénség tudománya. E meghatározás legelső sorban arra a kérdésre vezet rá: mi a keresztyénség lényege ? E lényeg meghatározására nem indulhatunk ki a vallásnak valamely elvont fogalmából. Az ilyen fogalom, akárhonnét vesszük is, tartalmi ismeretre nem segít. (Cicero : a religio szó relegere-ből ered s lelkiismeretességet jelent. De natura deorum II. 8. — Lactantius: a religio religare-ből ered s istenfélelmet jelent. Instit. div. IV. 28. — Buddeus: Modus cognoscendi et colendi deum. — Hase: Az ember viszonya a végtelenhez. — Schleiermacher : Az Istentől való függés feltétlen érzelme, tehát nem tudás és nem is cselekvés.— Hegel: Az abszolútnak bensővé tétele (Innewerden), az Istenről való tudás a képzet s nem a fogalomszerű tudás alakjában. — Ritschl A: Az embernek a világgal szemben való önállítása, mely Istentől való függésében gyökerezik.) A nem ker. vallásokból sem indulhatunk ki a végből, hogy belőlük levezetve találjuk meg a keresztyénség lényegét, mert ezek, mint alsóbb fokú vallásalakok, forrásul nem szolgálhatnak a tökéletes alak számára. E vallásalakoknak a keresztyénséggel való összehasonlítása megmutatja ugyan azt a nagy távolságot, a mely őket a keresztyénségtől elválasztja, de nem vezet magának a keresztyénségnek megismerésére. A keresztyénség lényegét tehát önmagából kell meghatároznunk. Történeti valóságnak (és nem Strauss módjára : spekulatív eszmének) kell azt vennünk és akként magyaráznunk. (Hogy mi tekintetben kell e kérdésnél a vallások történetére is figyelemmel lennünk, arról még alább lesz szó.) 3. A theológia önállósága. A keresztyénség az embernek Krisztus által közvetített teljes közössége Istennel. Mint ilyen, egyrészt bizonyos történeti tényeknek az összesége, másrészt benső állapot és életviszony a keresztyén ember lelkében. (Rövidebben: a keresztyénség magasabb egysége a történeti valóságnak s egy vallásos psychologiai életfolyamatnak.) Az itt tekintetbe vett történeti tények az isteni kijelentésnek, az emberiség Istennel való kiengesztelésének és általa való megváltatásának üdvszerző tényei. A mennyiben a theológia az adott területre vonatkozik, annyiban pozitiv tudomány (s nem spekulatív; filozófiává tehát sohasem válliatik.) De ha a keresztyénség nem volna egyéb, mint csupán a múltnak egy ténye, akkor, bármilyen nagy jelentőségű lenne is különben, a történelem körébe tartoznék s a róla szóló tudomány nem volna más, mint az általános történettudománynak egyik mellékága. De a keresztyénség több ennél. A keresztyénség úgy az egyes keresztyén ember lelkében, miirt a keresztyének közösségi életében a jelennek is munkás hatalma, mivel az ember legmélyebb lelki szükségleteit elégíti ki. Ennek megfelelőleg a keresztyénségről szóló tudománynak gyakorlati czélok megvalósítására is kell törekednie. Igyekszik a keresztyénség jelenkori állapotát, eddigi fejlődése alapján felmutatni s felépíteni azokat az elméleteket, a melyekben a keresztyénség, mint valláserkölcsi világnézet, testet ölt, s a melyek által az egyházi életben érvényesül. Ez egészen sajátos psychicai fejlődés alapján a theológia önálló tudománynak bizonyul. A theológia tudományos önállóságának alapja tehát magának a keresztyénségnek a lényegében van letéve. (Schleiermacher (f 1834) : „A theológiai tanulmányozás rövid előadása czímű művében (Kurze Darstellung ...) a theológia számára csak külső létalapot talált, minthogy azt azon tudományos eredmények és tevékenységek foglalatjaként határozta meg, a melyek nélkül az egyház fenntartása és fejlesztése lehetetlen". Ámde az egyháznak csupán gyakorlati szükséglete sohasem adhat a theológiának egységes jelleget Még kevésbé használható a tudományos és az egyházi theológiának Bernoulli által javasolt megkülönböztetése, a mely szerint előbbi tisztán történetileg kutatja a világtörténetben az isteni gondolatot, míg utóbbi azt foglalná magában, a mi — a theológus személyes meggyőződésének háttérbe szorításával — vallásossá teszi a gyülekezetet. De ez a diszharmónia a személyes vallásosság s a nyilvános egyházi tan között elvetendő, mert az őszinteséggel kerül összeütközésbe.) Tudományos önállóságánál fogva méltán foglal helyet a theológia, mint külön fakultás által művelt tudomány, az egyetemeken (és akadémiákon). Németországban az állam elismeri ezt a viszonyt, a midőn a theológiai fakultásokat a tudományegyetemek szervezetében fenntartja és védi, s ezzel biztosítja a theológia független kialakulását. Az állani ezt saját érdekében teszi, mert jól tudja azt, hogy csak az önálló és független theológiának lehet része az egészséges kultura művelésében. 4. A theológia vallásos jelleye. Miután a keresztyénség lényege az isteni kijelentés a kiengesztelődésnek és megváltásnak történeti valósága a Krisztus személyiségében és művében s egyúttal új életünknek lelki állapota, azért csakis hívő keresztyén ember által érthető meg. A theológia tehát vallásilag