Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

Nem feszegetjük most, hogy ez az álom állam létezik-e ? Engedjük meg, hogy létezik. Engedjük meg most az egyszer azt is, hogy a pápa uralkodója s minden római és görög kath. pap polgára ennek az álom-államnak. Engedjük meg, hogy minden magyarországi római és görög kath. pap a magyar jog szempontjából külföldi állampolgár. De még így is minő jogon kívánja a pápa kivonni őket a magyar igazságszolgáltatás köréből ? Vájjon megteheti ezt — egy-két esettől eltekintve — egy igazi külföldi uralkodó is. államának polgáraival? De mondjuk, a pápa még ezt is megtehetné. Ha mindezt elfogadjuk is, ha idegen állam polgárainak tekintjük is a magyarországi* római és görög kath. papokat, nem mondaná meg valaki, hogy ilyen körülmények közt, mi jogon élveznek száz és százezer holdnyi kiterjedésű, legnagyobbrészt állami eredetű javakat, a melyeket több'törvényünk szerint kizárólag magyar honosok élvezhetnek ? Jó volna ő szentségének és bölcs tanácsadóinak tudni, hogy hazánkban az 1895:XLII. t.-cz. óta, még a szegény rabbiknak is magyar honosoknak kell lenni, hát még a nagykiterjedésű egyházi javak élvezőinek, a melyeket az 1498 : XXX. és az 1741: XV. t.-cz.-ek szerint is a király csak magyar honosoknak adományozhat. Azt is jó lenne tudni, hogy lelkészi kongruában csak honos lelkészek részesülhetnek. Már pedig kongruások is vannak „néhányan". Sok római és görög kath. pap a hadsereg kötelékébe tartozik. Már pedig külföldi állampolgárok még önként se léphetnek haderőnk kötelékébe. Tehát sem az egyházi javadalmakat élvező, sem az állami fizetéskiegészítésben részesülő, sem a haderő kötelékébe tartozó római és görög kath. papok nem tekinthetők már külföldi állampolgároknak. De az a kevés sem tekinthető annak, a ki nincs eme három csoport valamelyikében. Az állampolgárságról szóló 1879: L. alapvető-törvény 3. §-a szerint „magyar honos törvényes gyermekei, magyar honpolgárnő törvénytelen gyermekei származásuk szerint magyar honosok, bárha külföldön születtek is". Ezenkívül ne feledjük, hogy a lelkészi hivatás bizonyos közjogi jogosítványokat is biztosít minden papnak. A főpapi állásokkal pedig fontos közjogi méltóságok: főrendiházi tagság, a koronázásnál való közreműködés, stb. járnak. Mindezek a közjogi jogosítványok ós méltóságok azonban elválaszthatatlanok a magyar állampolgárságtól. Ha tehát mind születésük, mind élvezett javadalmaik, kongruájuk, mind a haderő kötelékébe tartozásuk, mind közjogi kiváltságaik alapján kizárólag magyar állam polgárok gyanánt tekinthetők : hogy lehetséges, hogy az igazságügy terén területkivüliségét élvező külföldi állampolgárok gyanánt jöjjenek számba ?! Ilyen kettős, ilyen hermafrodita állampolgárságot nemcsak a magyar közjog, de a nemzetközi jog sem ismer és a XX. század szelleme se tűrhet meg. A kiváltságokat ismerő régi rendi alkotmányunk omladékain az új Magyarországot megteremtő nagy negyvennyolczas alkotások törvénybe iktatták az állampolgári jogegyenlőséget: a jogok és kötelességek arányos egyenlőségét. Hogy férhetne össze ezzel a jogok fokozottabb élvezete és a legfontosabb kötelességek alól való mentesség?! A jogegyenlőségnek elengedhetetlen feltétele a jogok állami oltalmának egyenlősége: a törvény előtti egyenlőség. Ezt a nagy elvet lábbal tiporja a legújabb pápai Motn proprio. A törvényhozás két faktora: az országgyűlés és a koronás király által alkotott és szentesített törvényeinket támadja meg. Olyan törvényeket, a melyek alkotásában a főrendiházban ülő főpapságnak is része volt. Az ilyen vakmerő támadást és a felség jogaiba való jogtalan beavatkozást egy államhatalom sem engedhet meg. Ilyet még abban az esetben sem engedhetne meg az állam, ha a római és görög papság minden állami eredetű javadalmáról, segélyéről, jogáról, méltóságáról lemondana is. Nem lehet állam az államban! Egy állam csak addig állam, míg teljes a szuverénítása: csonka szuverénítással csak nép, néptörzs vagy tartomány lehet! Dr. K. 1. ISKOLAÜGY. Vallástanításunk reformja. III. (Folytatás.) Raffay Sándor budapesti ev. lelkész a pesti ev. magyar egyház tanterve szerint írta meg az I—II. elemi iskolai osztály tankönyvét (Útmutató a Jézushoz, 1910. és a hozzá való: Módszeres megjegyzések az elemi népiskola ev. vallástanítás anyagának kezeléséhez, 1910.). Továbbá ő készítette Kaczián János budapesti ev. esperes-lelkésszel a III—IV. osztály tankönyvét (Keresztyén vallástan, 1911.). Raffay személyes evangéliumi keresztyén meggyőződésre akarja nevelni a gyermekeket s ezáltal akarja elérni az egyetemes tantervben kifejezett vallástanítási czélt: az evangéliumi szellemtől áthatott egvháztagok nevelését. Ez nagyon magas és nehéz czél. Csak vallásos nevelőtanításunk végső czélját képezheti, a mit azonban a nevelőtanítás pedagógiai fejlődési fokozatai szerint kell kifejlesztenünk. A 12—15 éves konfirmándusnál is csak a serdülő gyermek s nem az érett keresztyén meggyőződésére számíthatunk. Sőt ezt sem szabad a kelleténél nagyobbra becsülnünk. Megállapodottságnak, kiforrott keresztyén jellemnek semmiképen sem tekinthetjük A tankönyvíró abból a lélektani és társadalomtani szempontoktól támogatott pedagógiai elvből indul ki, hogy az ismeretes köréből halad az ismeretlen felé. A családi körből jövő gyermekkel a családot akarja megismertetni, bibliai és más történetek, versek, énekek és imádságok segítségével. Ez képezi az első osztály tananyagát. A másodikban Isten nagy családját, az emberiséget akarja megismertetni, szintén bibliai történetek