Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

lium erőivel ós módszere szerint javítgatja, újítgatja, tisztítgatja, szaporítja és erősíti, még pedig folyton erősödő következetességgel és fokozatosan növekvő eredménnyel. Ezen az evangéliumi úton haladva, bizton remélhető, hogy a megindult evangéliumi renészansz a református keresztyénségnek ezt a legkeletibb ágát, a magyarországi kálvinizmust Isten segedelmével nemsokára minden tekintetben nyugateurópai színvonalra emeli és a Presbiteri Világszövetségnek erkölcsi erőben is méltó tagjává teszi . . . Quod faxit Deus ! KÜLFÖLD. Baptista kongresszus.* Baptista atyánkfiai igen érdekes s bizonyos tekintetben feltűnő kongresszust tartottak Filadelfiában. Úgy értesülünk, hogy a kongresszust bizonyos aggodalom előzte meg, tekintettel a különbségekre, a melyek az amerikai és brit baptisták között fönnállanak, a melyekről félő volt, hogy szakadásra vezetnek. Az előbbiek nagyobbára „szigorú baptisták" (Particular Baptists) és zártkörű úrvacsorával élnek, azaz senkit föl nem vesznek gyülekezeteikbe, a ki felnőtt korában bemerítés útján meg nem keresztelkedett; az utóbbiak „általános baptisták" (General Baptists) és úrvacsorájuk nyilt, s más egyházak tagjait, a kik meghintéssel meg vannak keresztelve, nemcsak odaengedik az úrasztalához, hanem teljes jogú egyháztagokké is fölveszik, sőt nem ritkán még egyházi hivatalokra is alkalmazzák. Azt mondják, hogy sokan még tovább mennek és elengedik még a bemerítés útján való keresztséget is, azon az alapon, hogy a mi nem lényeges a mennyek országába való bejutáshoz, azt nem szabad követelni a földi egyházba való fölvételnél. Dr. Clifford, a brit baptisták vezérembere, maga mondta egy ízben, midőn valaki kérdezte, hogy miben áll a baptista hit: „Nem sok vagy kevés viz (azaz bemerítés vagy meghintés) a lényege a mi hitünknek." Ez az álláspont helyes bizonyos föltételek mellett, de ép úgy föl lehetne használni az úrvacsora kiszolgáltatása ellen is, a melyet ugyanazzal az okoskodással nélkülözni is lehetne. Keresztyén emberek visszaborzadnának attól, hogy ilyen elvet tegyenek az egyházi élet és munka szabályává. Azt sem tudjuk elhinni, hogy a mi Urunknak az úrvacsorával kapcsolatos szavait és tetteit bárki egy pillanatra is figyelmen kivül hagyhatná. Nagybritanniában tehát olyanok, a kik sohasem részesültek keresztségben akár behintés, akár bemerítés által, fölvétetnek a baptista egyház tagjai közé, egyházi hivatalnokok is lehetnek, csak lelkészek nem, minthogy az a hivatalos okmány., melyben az összes baptista egyházi épületek biztosítva * E czikk szerzője dr. Mathews, a Presbiteri Világszövetség titkára s megjelent a „Quarterly Re^ister" novemberi számában. vannak, megkívánja, hogy a lelkész maga bemerítés útján legyen megkeresztelve. A brit és amerikai egyházak között levő eme nagy különbséget a brit küldöttek elhallgatták, riiikor az amerikai álláspontot fülük hallatára dicsőítették. Azt a mindennapi szabályt alkalmazták, hogy csak azokat a dolgokat hallgassuk meg, a melyekkel egyetértünk, de ne azokat, a melyekben különbözünk. így hát olyanok, a kik oly messze vannak egymástól, mint az északi és déli sark, együtt járhatnak a nélkül, hogy összevesznének. Volt egy tárgya a kongresszusnak, melynek különösen a református egyházakra nagy fontossága van. Európának csaknem minden országából hívtak meg képviselőket, a czélból, hogy beszámoljanak a baptista szokásoknak s elveknek az európai kontinensen való terjedéséről s hódításáról. Bőséges statisztikai adatokat halmoztak föl, melyek a be nem avatottban azt a gondolatot kelthetnék, hogy valami nagy baptista ébredés van folyamatban ; mintha a kontinens mostani protestáns lakossága, először hallván most az igazi evangéliumot, vágyva vágynék baptistává lenni. Minket ez a statisztika nem nagyon érdekel; csak azt szeretnénk tudni, hogy a lakosság mely részéből valók azok, a kik megtértek a bemerítés keresztségére ? A templomba nem járók közül-e, s ez esetben az eredmény csakugyan építené Isten országát, vagy pedig a kontinensi evangéliumi egyházak jelen tagjainak soraiból? Alkalmasint mindkét helyről s ez esetben szeretnénk tudni, milyen arányban jöttek az egyik és a másik oldalról. A mennyiben pedig egy fönnálló egyház tagjaiból valók, egyszerűen ez a kérdésünk: Vett-e a baptista egyház megbízatást az egyház fejétől, hogy a protestáns evangéliumi egyház tagjai közé menjen, azokat megfossza híveitől, azzal a szándékkal, hogy azokból egy más protestáns egyházat alakítson ? „Európa krisztianizálása" — mellesleg szólva különös kifejezés egy baptista kongresszuson, a hol a „keresztelés" szónak tízszeresen átkozottnak kellene lenni — volt a vita egyik tárgya. De hát mit jelent e kifejezést ? Görögöknek, római katholikusoknak, mohammedánoknak, zsidóknak, hitetleneknek keresztyénné tételét, a kik oly nagy tömegekben vannak az európai országokban vagy legalább azt, hogy ezek elvezettessenek az isteni kegyelem evangéliumának ismeretére ? Ha így van, akkor Isten áldása törekvéseiken; de ha azt jelenti, hogy hívő keresztyéneket jelenlegi evangéliumi egyházuk kötelékeiből átvisznek egy másik evangéliumi egyházba és elhitetik velük, hogy a bemerítés által való keresztség a keresztyén hitnek lényeges eleme, akkor habozás nélkül kimondjuk, hogy a mozgalom nem Istentől van. Az e tárgyról mondott beszédekből ítélve, úgy látszik, hogy a baptisták, különösen az Egyesült Államok területén lakók, azt a megbízatást nyerték, hogy az európai kontinens evangéliumi protestáns — lutheránus és református — egyházaiba menjenek keresztes hadjáratra a bemerítés érdekében. Tudják-e azok az atyánkfiai, a kik hívei