Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre: 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Minden népek reménysége. Gedeon. — Vezérczikk: A „privilégium fori"-ról szóló pápai Motu proprio. 1. Dr. K. I. — Iskolaügy: Vallástanításunk reformja. II. V. J. — Belföld: A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások : XIV. Lelkészképzés, lelkészképesités és theológiai irányok. Dr. Szőts Farkas. — Külföld : Baptista kongresszus. Dr. Mathews. Ford. Szabó Zsigmond. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Minden népek reménysége. — Advent. — ... Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?... Máté 11.£ g. Vágyak, reménységek kimeríthetetlen bányája az emberi lélek. S közülök azok, a melyek nem e mulandó világban, de az örökkévalóságban gyökereznek, soha el nem múlva, folyton megújulva új alakban, új formában emelik lelkünket tisztább világok felé . . . Várni arra, a ki eljövendő, száz alakban lehet. Várni arra, a ki visszajön — már gazdag bizonyosság. Pedig várt a világ hajdan, és vár még ma is mindig. A kék lotuszok rejtelmes hazája, bánatos India, az után vágyakozik, a ki, majd egykor testben megjelenvén, letörli a szenvedők könnyeit. Konfucius várja a mennynek ama szentjét, a ki mindent tud majd s hatalmas lesz nagyon. Delphi misztikus ködében Pythia megsejti a jövőt: az élet királyának, Apollónak fia lesz majd egykor s békét hoz a fölre. Isten hű szolgája, Aggeus próféta már hirdeti is, hogy eljő az, a kit minden népek óhajtanak. (II. 8

.) Eljött és mégis mindig eljövendő marad .. . mindaddig, míg ismét el nem jön, hisz az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. (Róm. 8.2

2

•) Ezeren és ezeren várják még mindig azt, a ki eljövendő. Most ismét, most újra, talán még jobban, talán öntudatlanabbul, mint azelőtt, de mégis minden téren, a mi gazdag modern életünk mindenféle szellemi áramlatában. Néha csak sóvárgás, néhol csak öntudatlan óhajtás ugyan mindez, de kiírthatatlanul ott él a vágy szívünkben meglátni azt, a kit minden népek óhajtanak. Ilyen volt a múltnak sok-sok ábrándozása s ilyen az a proféczia is, melyet India-szunnyadó mélységeiből hozott elő Besant Anna asszony, a modern teozófusok elsőrangú theológusa és prófétája, hirdetvén újra, hogy Krisztus visszajön, az idő elérkezett, készüljünk arra, hogy őt méltóan fogadjuk! És mi mégis csak odafordulunk az ígéret földe felé. Macharus komor falai között ott sínylődik János, a szent. Szenved a lelke. Csüggeteg. Várja a nagyszerű, a diadalmas hírt, hogy az Istennek ama báránya már lázba hozta egész Zsidóországot; nem fegyverrel, de lelkének egész erejével. Kételkedni nem kételkedik benne. Hisz ő tudja, ki 0 . . . de mégis, valami bántja az utolsó próféta lelkét.. . mert ő hisz ugyan benne, de nem tudja Ót megérteni. Macharus meredek falain túl nem lehet a börtönből messzire látni; ott a Holttenger szomorú birodalma kezdődik s a halál, a csüggedés árnyai ülik meg a szentnek is a lelkét . , . Pedig ha látná, ho^ i fakók látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak sí a szegények lelke új életre eszmél . . . talán el sem küldi azt a két tanítványt! De ne vádoljuk Jánost, az Úr útjának szent egyengetőjét. Hisz ő csak hittel látta az Urat s nem szemtől szembe, csodás élete isteni pompájában és kifejlettségében, a hogy mi ismerjük és látjuk. És mégis hányan kérdezik csüggedve annyiszor ugyanazt, a mit ő. A mikor nem akarjuk észrevenni az 0 csodás munkája nagyszerű eredményeit, mert csak azt látjuk, hogy még mindig annyi körülöttünk a vak, a sánta, a siket, a halott s a szegény. Csak ezeket látjuk, de arra nem gondolunk, hogy mennyi lenne mindez, ha 0 nem jött volna el, a ki után a teremtett világ még mindig egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Oh, nehogy csüggedés vegyen rajtunk erőt, ne hogy mást várjunk. Hanem jöjjünk lelkünk sötét börtönéből ki az életbe, oda, a hol 0 és az ő Lelke munkálkodik, hogy lássuk meg azt az erőt, a mellyel ő az egész világot fogja majd meghódítani. És ne tekintsünk egyedül csak az 0 visszajövetelére sem, mert az nem úgy fog történni, hogy azt ember