Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. XII. A magyar ref. egyház viszonya az államhoz, .a róm. kath. és a többi vallásokhoz. Előadta: Lic. dr. Kováts István ref. lelkész, theol. magántanár. (Folytatás.) Gyülekezeteink egyházi és iskolai kiadásaikat a hívekre kivetett egyházi adókból fedezik. Ezek az egyházi adók a kisebb gyülekezetekben az állami adó többszörösét is elérték. Új templom, iskola, lelkészlakás stb. építése alkalmával a hívek szinte roskadoznak a terhek alatt. Ezen kiváiitak — legalább részben — segíteni egyházunk vezető férfiai, mikor néhány évtizede megalkották az egyetemes közalapot, melybe legutóbbi egyházi törvényeink szerint gyülekezeteink, lélekszámuk arányában befizetik évenkint a 8 filléreket. Ebből segítik többek közt a szegényebb gyülekezeteket s ebből fedezik az elszórtan élő hívek lelki gondozásának költségeit. Ez azonban ma még igen kevés ahhoz, hogy szegényebb gyülekezeteink válláról teljesen levegye a terhet; ezért maga az állam adott legújabban a két protestáns egyháznak évi három millió koronát, első sorban azért, hogy abból azokat a gyülekezeteket segélyezzék, a melyek 10°/ o-os egyházi adóval és annak megfelelő személyi adóval sem tudják fedezni szükségleteiket. Sokan aggódva látják, hogy egyházunk, a mely a századok viharaiban, a mikor templomainkat százával szedték el, iskoláinkból elűztek bennünket, meg tudott a maga lábán állani, most meg állami mankókra szorul. Sokan látják, hogy az egyház és állam szétválasztásának eszméje feltartózhatatlanul nyomul felénk nyugatról s az államok egymásután törlik a kultuszbudget-ket. Nálunk se lehet máskép; ezért kívánatos, hogy gyülekezeteink gyűjtsenek tartaléktőkét az elválasztás idejére. De az államsegélyek mai igénybevétele mellett is lehet egy komoly, mondhatnók döntő érvet felhozni. A róm. kath. egyház használatában van 1.675,000 hold birtok. A görög kath. egyháznak van 281 ezer holdja, a görög keletinek 123 ezer holdja. Ezek a birtokok legnagyobbrészt állami eredetűek és a főpapok javadalmát képezik. Sehol a világon nincs a főpapoknak olyan javadalma, mint nálunk. Míg az ország első és legnehezebb állást betöltő hivatalnokának, a miniszterelnöknek is mindössze 24,000 K az évi fizetése, addig a legtöbb püspök, érsek évi jövedelme az állami eredetű földbirtokokból százezrekre, milliókra rúg. Ebből az óriási jövedelemből, a mikor legutóbb a r. kath. alsó papság szerény javadalmazásának ugyancsak 1600 K-ra való kiegészítéséről volt szó, a r. kath. főpapság mindössze évi 700,000 K-t ajánlott fel, a többit magának az államnak kell adnia! ! Ugyancsak az állam ad fizetéskiegészítést a r. kath. segédlelkészeknek, tanítóknak, tanároknak, sőt még a tanítással foglalkozó, örökös szegénységet fogadott szerzeteseknek és apáczáknak is!! Ilyen körülmények közt mi se mondhatunk le az államsegélyekről. Ha történnek is egyes lépések az egyenjogúság kifejezésre juttatása terén, a mint pl. az 1885:7. t.-cz. is tette, a mikor a különböző prot. egyházak 13 lelkészi és világi képviselőjének juttatott helyet az újjászervezett főrendiházban, mégis nemcsak anyagi, de sok más tekintetben is csak elméletlen van meg az egyenlőség. így a négy milliónyi protestánsságnak még ma sincs valamelyik egyetemen theológiai fakultása, úgyhogy lelkészeink csak külföldön szerezhetnek tudományos fokozatokat a theológiából. Hisszük azonban, hogy ez a kiáltó egyenlőtlenség nemsokára megszűnik olyképen, hogy a harmadik egyetem csakugyan a magyar kálvinizmus erős várában: Debreczenben létesül. II. A mi a róm. katholikusokhoz való viszonyunkat illeti, azt kell mondanunk: magával a róm. kath. néppel sohase volt bajunk, nagy általánosságban az alsó papsággal sem, inkább csak egyik-másik főpappal és a „harczos" r. katholiczizmusnak fegyverekben nem válogató katonáival: a jezsuitákkal, kik minden törvényes jogalap nélkül tartózkodnak és kormányoznak — sok dologban — hazánkban. Ehhez járul újabban Róma agresszív irányzata. Csak nemrégiben zajlott le a vegyesházasságok tárgyában kibocsájtott „Ne temere" kezdetű pápai dekrétum ellen folytatott küzdelmünk. Sikerült visszavonatnunk annak legsérelmesebb pontját, mely a nem róm. kath. pap előtt kötött vegyesházasságot egyszerűen ágyasságnak minősíti. A helyébe kiadott „Provida" kezdetű konstituczió is több sérelmes intézkedést tartalmaz ránk nézve. Ez is egyenesen kötelességévé teszi a papoknak a lélekhalászást: a vegyesházasságból születendő gyermekeknek a római egyház számára sokszor erőszakosan való odaigértetését. Ez a reverzális-hajhászás azért fontos kérdés nálunk, mert az 1894:32. t.-cz. •— a polgári házasság ellen küzdő római egyház kiengesztelésére — a „sexus sexum sequitur" elvét követő és a reverzálisokat érvényteleneknek minősítő 1868: 53. t.-cz.-kel ellentétben megengedi a reverzálisokat. A megindult nagy reverzális harczban minékünk korántsem állanak olyan eszközök a rendelkezésünkre, mint a róm. katholikusoknak; másfelől ha állanának is, akkor se vennők azokat igénybe: így — természetesen — veszítünk! Rómának a XX. század követelményei előtt szemethunyó irányzatát mi sem jellemzi jobban, minthogy az egyház megújhodását, a léleknelkiili formák helyett a lélek uralmát és a főpapi javak józanabb hovafordítását sürgető egyik püspöknek: Prohászka Ottokárnak három dolgozatát csak nemrégiben tette indexre. Ezzel a nálunk is mind erőteljesebben előnyomuló irányzattal nem érthetünk egyet, bármint óhajtanok is a hitetlen-