Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. XI. A magyar református egyház története. Előadta: dr. Balogh Ferencz debreczeni theol. tanár. (Folytatás.) Szervezet. A bécsi béke utáni szabad mozgás első félszázadában kezdődött a presbiteri szervezet behozatala a tiszai két egyházkerület területén, kivált a Londonból hazaérkezett Tolnai János pataki tanár lelkesítő hatása alatt, 1638-ban. Ez a mozgalom a magyar puritánok korszaka volt. De a nemzet nemesi és rendi alkotmánya, az arisztokratikus és oligarchikus hatalom, mely még a Meliusféle kánonokon is végigvonult és a Cromwell-féle eredményektől megdöbbent monarchikus szellem, az ország háromfelé szakadottságának állapotára való tekintettel, erővel megakadályozták a demokratikus irány térfoglalását. Erdély fejedelmei: I. és II. Rákóczi György letörték a presbiteri mozgalmat s a szatmárnémeti nagy nemzeti zsinat (1646) és az ennek rendeletére alkotott száz kánoni (1649) az eddigi egyházalkotmány fentartását rendelte el s a presbitériumok felállítását csak elvben helyeselvén, boldogabb jövőre halasztá. A presbiteriánizmus érdekében vívott eme nevezetes elvi harcz (1638—1660) alatt érintkezett a magyar kálvinizmus az angol presbiteriánusokkal. Tíz magyar lelkészjelölt 1638 febr. 2-án foglalta írásba Londonban a presbiteriánus elveket. Tolnainak, a vezérnek zsinatilag történt elhallgattatása után, Megyesi Pál pataki lelkész és a fejedelemasszony udvari papja védte „Az egyház igazgató presbiterekrőP (1650 4. r. 224. 1.) szóló nagy munkájában, a presbitériumokat, mint „isteni szerzeményt". Utolsó nagy képviselője maradt e században a presbiteri kormányzás rendszerének Lorántffy Zsuzsánna, I. Rákóczi György fejedelem özvegye, a navarrai királynéhoz hasonló nagy női alak, kire méltán alkalmazható a „mater virtutum omnium et bonarum artium" jelző, a „magyar ref. egyháznak igazi nagyasszonya". De az átmeneti kor mesgyéjén ő is megtámadásnak lett kitéve s csak szebb jövő reményében hunyhatta le szemeit 1660 ápr. 18. (Protestáns Szemle Bpest 1901. 352 1.) Az ő halála után csakugyan „szomorúan feketedtek az ormok". Zsinatainkat betiltották (1715). Főiskoláink élete haldoklás volt. Mária Terézia királyné például 1753-ban megtiltotta Debreczen városának, hogy a kollégium tanárai fizetését — melyet eleitől fogva teljesített — folyósítsa. A koldusbotra jutott főiskolát Svájcz, Hollandia és Anglia mentették meg az elenyészéstől. A hiányzó három tanszék fizetését egyenként magukra vállalták, segélygyűjtés útján. E védtelen helyzetben hiven kitartott és megmaradt világi főuraink jöttek befolyásukkal és tekintélyükkel az egyház támogatására, a konvent-alakítás (1734) kezdeményezésével, a világi elemeknek az egyház igazgatásába való bevonásával. Az 1790/91. országgyűlés XXVI. törvényezikke nyomán megnyíltak a zsinatok elzárt ajtajai először a budai zsinaton (1791). Ennek örökemlékezetű alkotása lett a presbitériumok felállítása az egyes gyülekezetekben s az egyházi és világi elem — fokozatosan — egyenlő rangú befolyásának életbe léptetése a kettős elnökséggel. Még egy új vész fenyegette egyházunkat: a bécsi császári királyi nyílt parancs (1859 szept.) kiadása, mely az önrendelkezés jogaitól akarta erőnek erejével megfosztani a magyar ref. egyházat is. De a világi és egyházi elem a presbitériumok sziklatalajára állva küzdött ez ellen; s épen Debreczenből hangzott el a Melville András korához illő új nyilatkozata az autonómiának „oly hatalmat, mely szerint a magyar prot. egyház szervezetére és alkotmányára befolyással bírjon az ausztriai dinasztia, sem Istentől, sem embertől nem vett". [„A pátens korából", Révész Imre Budapest, 1900. L

37. és 90. 1.] Autonomiánk egyik legnemesebb, fegyvertelen küzdelme volt e hű összetartás, mely diadallal végződött. Bár már megnyíltak a börtönök ajtai is vezéralakjaink számára ... a pátens visszavonatott (1860 máj. 15). Nem kis súllyal esett mérlegbe az európai sajtó rokonszenve, főleg az angol és skót nemzet részéről [The Edinburgh Review" 1869. ós „The Catholic Presbyterian". London 1865. p. 418—427.] I. Ferencz József megkoronázása (1867) megnyitotta a mai vallásszabadság korszakát. A magyar reformácziót a külfölddel annak evangéliumi szabad leikeivel való érintkezés szülte és tartotta fenn. A német, svájezi, hollandi és angol egyetemeket a XVI., XVII. és XVIII. századokban 2000 magyar tanuló látogatta, kik minden haladást, újabb eszmét élő csatornákként vezettek át hazánkba. Nem maradtunk el. A nemes Skót Szabad Egyház 1863-ban nagy tradiczióját folytatandó, magyar ösztöndíjat alapított s azóta 69 magyar ifjú hozott onnan lángoló hitet. Én is hálával emlékszem edinburghi tartózkodásomra; de elég legyen a sok közül az érintkezés derék lampadophorosáról, dr. Szabó Aladárról megemlékezni. A hagyomány arany fonalát felvette a Kálvin születése négyszázados ünnepén Genf, magyar deákok segélyezésével. Az érintkezés legszélesebb rétegű új alkotása, az Egyetemes Presbiteri Szövetség megalakulása új mezőt nyitott s teljesült Bersier párisi ref. lelkész óhaja: vajha Magyarország is elfogadná ez Alliance-ot saját területén! Üdvözöljük Magyarországban e hatalmas szövetséget és Isten áldását kívánjuk az új jövő küszöbén, az összetartó egyházakra, testvérekre itt és mindenütt, a hol az Evangélium prédikáltatik 1