Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-29 / 5. szám

mikor már-már elsimulnak a hullámok, újra fölkavarni őket? A boldog régmúltat — a mikor még csak papi tanácsok voltak — néha-néha fölsíró sóhajokon kíviil (ez ám az igazi maradiság), azt hiszem az egyházkormányzattal szemben föl-fölbukkanó elégedetlenség az, a mely némelyeket a világiak ellen való kifakadásokra vagy csak néma zúgolődásra késztet. Különösen a konvent a czéltáblája újabb időkben a súlyos kritikáknak. Sokszor panaszoljuk fel, hogy erre-arra, hol kímélni lehetne, sokat költ; úgy tesz, mintha igen gazdagok volnánk, holott bizony szegények vagyunk és igen-igen sok fájdalmas hiányunk van, nem hogy luxusra kerülne. Sokszor hangzik, hogy az igényeket nem elégíti ki; követelései nagyok, de a fölcsigázott váradalmaknak megfelelni nem tud. Hangzik a panasz a nyugdíjintézet ellen, mely csak üzetést követel, az árvákat és özvegyeket pedig éhezni hagyja. Vádoljuk az adóalapot, hogy nem nyújt elég segélyt. De vájjon ezek a titkos és nyilvános panaszkodások csak a világi elemét érhetik-e egyházi közigazgatásunknak ? Vájjon a konventen csak a világiak intézik-e ügyeinket ? Nem egyenlő számban vannak-e ott s közigazgatásunk minden fokán a lelkészek és a világiak ? Ha panaszolni valónk van, — s nem állítom, hogy nincs — nemcsak világiainkkal szemben kell tehát azokat hangoztatnunk, hanem lelkészi elemünkkel szemben is. De küriarchiáról beszélni és azt az állítást koczkáztatni, hogy 30 év óta Magyarországon senki sem lehetett református pap, csak az, a kit a küriarchia akczeptált, s hogy a küriarchia akarata szerint evangelizáló papok, érdemeikre hivatkozva hajlonganak a küriarchia előtt, hogy a legjövedelmezőbb állásokat megkaphassák, — olyan merészség és a lelkészi karra nézve olyan durván sértő, a mit lehetetlen a leghatározottabban vissza nem utasítani. Anélkül, hogy az evangelizálókat védelmembe akarnám venni, kérdem: hát minden ref. lelkész, a ki 1881 óta álláshoz jutott, evangelizátor, a küriarchia szolgája és az evangélium szellemének meghamisítója ? Hát mindazok, a kik 1881 óta helyet nyertek magasabb egyházi adminisztrácziónkban, evangelizátorok, a kik csak a küriarchia előtt hajlongásokkal szerezték meg poziczióikat ? A ki ilyen állításokat mer hangoztatni és nem átallja ezeket, a magyar református egyház és legelső sorban annak lelkészi karának jellemzésére egy nagy napilap - hasábjaira vinni, az — hogy többet ne mondjunk róla — nem tudja mit beszél. Vagy ha tudja, akkor meg az volna a kötelessége, hogy ne általánosságban vádoljon, hanem álljon elő a bizonyítékokkal is. Ezeket a bizonyítékokat azonban aligha kapjuk meg. Azt azonban elértük, hogy a mikor hitében a vakhitbe tévedt egyik reformátús lelkész a felvilágosodottság tekintetében állította furcsa világításba a református lelkészeket az egyik nagy napilapban, addig egy másik lelkész, egy másik nagy napilapban az őszinteség, a becsületesség, a jellem tekintetében állított ki róla furcsa bizonyítványt. Amazt vakhitével csak sajnálhatjuk; — emezt alaptalan és szinte megbecstelenítő állításai miatt azonban a leghatározottabban kárhoztatnunk kell, s vele szemben fel kell hangzani legerélyesebb tiltakozásunknak és visszautasításunknak. Ifj. Varga Sándor. RÉGISÉG. Az 1796—1797. évek vallásügyi történetéhez. Ifj. gróf Vaj' József levelei gróf Ráday Gedeonhoz. I. Excellentissime ac Illíhe Domine Comes 1 Domine mihi Sing. Gratiosissime ! A mint e folyó Holnap 2. napján Excellentiádhoz bocsájtott Levelemben már jelentettem, ugy tegnapi napon tartott tanacskozasunknak az lett a vége, hogy a 30. Jan. Concursusra innen Cons. Bernáth Jósef és Szatthmáry Jósef Urak rendeltettek, s respective requiraltattak. En magam a Posonyi rendelethez képest, el halasztatván a' Pataki Consistorium Terminusa, 9. lOdik tájjan bizonyosan indulok. Igen szeretném ha addig Excellentiad meg tudhatna, hol legyen B. Pronay Sándor Ur Becsben szálva. Mert csak jobb lenne, mivel ugy is nekem írt Levelében maga is ugy kivanta együtt szállani. Hogy fel mentemig, Excellentiad a Synodalis Actakat és Canonokat be hozatni meltoztasson, újra is alazatosan instálom. Nekem is sok Idea ki repült az olta a fejemből. In reliquo aestumatissimis Gratiis et favoribus comendatus perenni veneratione persevero Excellentiae Vestrae Miskoltz 5. Jan. 796. Servus humillimus Jun. Josephus Vay II. Excellentissime, ac Illrne Domine Comes Domine mihi Sing. Colendissime! Meg-fontolván ezen innen a Tiszán levő fő Tiszteletű Superattendentia, a mostani Ország Gyűlése környül allasait, hogy Fejedelmünk Josaganak, 's egyenessegenek tartozott bizodalmát bizonyicsa : hogy a Vallás szabadsaga serelmei nem idejeben való mozgatasat, ha szinte nemelly megyék, jó szivből, követeik Instructiojaban tettek volna is, a mennyire lehet üdejében akadalyoztathassa: tegnapi napon itt Tarczalon tartott Gyűléséből ezen */. Parban ide rekesztett Levelét küldötte, mind a más három Helv. Conf. levő Superattendentiakhoz, mind az Aug. Conf. tartó Atyánkfiai Gen. Inspektorához. Mellyet tartván tőlle, hogy magát az Excellentiad gondviselésére bízott Fő Tiszteletű Superattendentiának