Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

műnkre, ismét és ismét elodáztatik is, annak ne mi legyünk az okai azon esetleges mulasztásunkkal, hogy sürgetéseinket kellő időben hathatósan meg nem ismételtük. Mély tiszteletünk kifejezésével maradtunk Sátoraljaújhely, 1911. okt. 28. Fejes István s. k. püspök, Dókus Ernő s. k. főgondnok. — Mi a magunk részéről is feltétlen szükségesnek itéljiik a két testvéregyház határozott állásfoglalását és a protestáns közvélemény erőteljes megnyilváníttatását. A modus procedendire nézve azonban az a véleményünk, hogy a hivatalos állásfoglalásnak az egyetemes gyűléseken kell megtörténnie és csak ennek alapján a protestáns közös-bizottság útján. Állást foglalni s határozottan fellépni ugyanis a hivatalosan konstituált szerveknek kell; a közös-bizottság csak arra szolgálhat, hogy a hivatalos testületek állásfoglalása alapján a továbbiakban eljárjon. A kemenesaljai evangélikusok ünnepe. A reformáczió emlékünnepén, okt. 31-én kegyeletes ünnepet ült a kemenesaljai ev. esperesség. Ekkor leplezték le az ősrégi nemesdömölki (most czelldömölki) artikuláris templom falába elhelyezett márványtáblát, mely a dunántúli ev. egyházkerület első inspektorának, ostffyasszonyfai Ostffy Mihálynak (1680 — 1751) és a kemenesaljai ev. egyházmegye első világi felügyelője, koltai Vidos Miklósnak emlékét van hivatva fenntartani. Az emlékünnepen reszt vett Gyurátz Ferencz dunántúli ev. püspök, az Ostffy- és Vidos-család valamennyi élő tagja, a soproni ev. liczeum és theológiai akadémia tanári kara és az esperesség lelkészi kara, valamint a kemenesaljai prot. gyülekezetek népe. Az emlék-ünnep istentisztelettel kezdődött. Nagy Sándor czelldömölki lelkész oltári imát mondott, Vargha Gyula kemenesaljai esperes a templom új orgonáját avatta fel, majd Gyurátz püspök emlékezett meg a protestáns ősök hitbuzgóságáról, nemes áldozatkészségéről, küzdelmeiről, mártiromságáról. A megható emlékünnep után a czelldömölki ev. gyülekezet díszgyűlést tartott a templomban, melyen az Ostffy-, Vidos-családok és a lelkes hivők összesen 2100 kor. alapítványt tettek a kőszegi ev. felsőbb leányiskola és a helybeli gyülekezet javára. A kerület felügyelője, Véssei Sándor táviratban köszöntötte a nagy elődök ünneplésére egybegyűlteket és gyöngélkedésével mentette ki távolmaradását. , Vallásos estély. A szatmári ref. gyülekezetben a reformáczió emlékünnepén kezdték meg a kültelki vallásos estélyeket, a Zsadányi-utczai iskola tantermében. A hívőknek nagy számban összegyűlt serege előtt Vincze Elek segédlelkész tartotta az alkalmi beszédet; Kovács Ida tanítóképezdei növendék pedig szavalt. Az estély többi pontjait a közönség és a kültelki énekkar számai töltötték ki. A jezsuiták Magyarországon. A magyarországi jezsuiták legújabban megjelent sematizmusa szerint a rendnek hazánkban öt rendháza van: Budapesten, Kalocsán, Nagyszombatban, .Nagykapornakon és Szatmárnémetiben. A rendtagok létszáma: 79 atya, 51 növendékpap és 69 szerzetes testvér. Eltekintve attól, hogy a jezsuiták törvényes engedély nélkül élnek Magyarországon, számuk önmagában véve nem volna ijesztő. Ha azonban azt vesszük tekintetbe, hogy a rend mily nagy mértékben érvényesíti befolyását és szellemét az ujabb papi generáczió nevelésében és a százágú klerikálizmus vezetésében, akkor erre a számra is azt kell mondanunk, hogy több az elégnél! Köszönőlevelek. A dunamelléki ref. egyházkerületnek a mult hónapban tartott közgyűlése elhatározta, hogy báró Bánffy Dezső özvegyéhez részvétiratot intéz; dr. Vécsey Tamásnak pedig a kerületi világi főjegyzőségről és egyéb kerületi tiszteiről való lemondását nem fogadja el, hanem felkéri azok továbbviselésére. Az egyházkerületi elnökség a kerületi gyűlés határozatait tolmácsolta a nevezettek előtt, a kik viszont szép válaszokban fejezték ki köszönetüket a kerülettel szemben. Ozv. báró Bánffy Dezsőné a következőket írta: „Méltóságos Püspök Úr! A dunamelléki református egyházkerület közgyűlésének őszinte részvétét felejthetetlen jó férjem elhunyta alkalmából ma vettem; a midőn az engemet ért, mélyen lesújtó veszteségből maguknak részt kívánnak venni. Mily becsesek és mily drágák nekem eme kegyeletesen résztvevő sorok. Kisugárzik ebből boldogult férjem iránti törhetlen ragaszkodásuk, megbecsülésük és határtalan tiszteletük jele. Elteszem és megtartom mindvégig, hogy utódai ebből példát véve, hasonló önzetlenséggel, kitartással, ernyedetlen munkássággal szolgálják a hazát s református anyaszentegyházunk érdekeit. Kérem Méltóságodat, hogy lelkem egész melegével érző mély köszönetemet a dunamelléki ref. egyházkerület tanácskozásra egybegyűlt tagjainak szószerint tolmácsolni kegyeskedjék. Budapest, 1911. okt. 27. Tisztelettel özv. báró Bánffy Dezsőné." — Dr. Vécsey Tamás pedig a következő sorokban válaszolt a kerület szíves inarasztására: „Nagyméltóságú Elnökség! Súlyos fájdalmaim közt jól esett az az érzelem, hogy a bizalom és szeretet szálait, melyek engem régóta összefűznek a kerülettel, nem a lemondás vasollói, hanem az Űr színe elébe járulás komoly pillanatai fogják megszüntetni. Büszkén maradok a kerület szolgálatában síromig. Hálás köszönettel alázatos szolgája. Budapest, 1911. okt. 30. Vécsey Tamás s. k, egyházkerületi főjegyző." Az ev. egyház egyetemes közgyűlése folyó hó 8—10. napjain folyt le Budapesten, báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő és dr. Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt. A gyűlésről jövő heti számunkban szólunk részletesebben. ISKOLA. A debreczeni egyetem. A tiszántúli ref. egyházkerület elnöksége a mult héten kapta meg a közoktatásügyi miniszter leiratát, a mely egyfelől közli, hogy Debreczen egyetemet fog kapni, másfelől pedig magában foglalja az egyházkerülettel kötendő szerződés tervezetét. A leirat szerint az egyetem állami egyetem lesz; protestáns jelleggel csak annyiban fog rendelkezni, a mennyiben református theologiai fakultással fog elláttatni s a theol. fakultás tanárainak kinevezésénél a miniszter figyelembe fogja venni a kerület véleményét. A miniszter leiratával és a szerződés kérdésével az egyházkerület f. hó 20-án tartandó közgyűlésén fog foglalkozni. — Az egyetemért tehát a tiszántúli kerület igen nagy áldozatot hoz. Maga debreczeni laptársunk is elismeri ezt, mult heti hozzászólásunkra adott válaszában. Meg akar mégis nyugtatni bennünket azzal, hogy anyagi terheket a kerület nem vállal magára, legfeljebb annyit, a mennyibe a theol. fakultás fentartása kerül; továbbá azzal, hogyn

a nagy áldozat Debreczenért és a magyarságért esik. Őszintén megvalljuk azonban, hogy szavai nem nyugtatnak meg bennünket és a debreczeni főiskolának, mint ilyennek feláldozását igen nagy áldozatnak tartjuk a theológiai fakultásért. A kongregácziók és az állami iskolák. A közoktatásügyi tárcza 1912. évi költségvetésének bizottsági tárgyalása alkalmával ismételten komoly kifogások emelkedtek a Mária-kongregácziőknak az állami középiskolákban való működése ellen. Ezekre reflektálva, a miniszter kijelentette, hogy az állami középiskolákból a felekeze-