Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

díj kárpótlás érkezésétől az egyház rendes segélyének kiutalását; s azért a pár koronáért miért akasztják meg száz és száz egyház anyagi kormányzatát? Nincs-e minden egyházról nyilvántartásban, hogy mennyi a rendkivüli segélye ? Tessék azt visszatartani, vagy a következő félévi segélyből levonni, de a rendes segélyt visszatartani semmi esetre sem lehet. A konventi irodát mi orvosnak gondoljuk. Ne vagdosson hát rajtunk sebeket! Pedig most már féliink tőle, mert a távolból úgy látszik, hogy ötletszerűen, bizonytalanul dolgozik. A panaszok napról napra szaporodnak ellene. Ez azt mutatja, hogy az újonnan kreált gépezetben lényeges szervi hiba van. A hivatottak siessenek megvizsgálni, mielőtt nagyobb károkat tenne magában és másokban. Ezt pedig azért hoztam a nyilvánosság elé, hátha így megmenekülhetek én s hasonló helyzetben levő kartársaim az említett körlevél harmadik példányától s megkímélhetjük a konventi irodát a fent idézett válasz küldésétől. Egy lelkész. KÜLFÖLD. Svájcz. Viret-jubileum. Lausanne-ban október 23-án kezdették meg azt a három napra terjedő jubileumot, melyet Viret Péter születésének négyszázéves évfordulójára rendeztek. Svájczból ós külföldről számosan jelentek meg. Jelen volt Doumergue is, a montauban-i theologiai kar dékánja, a ki a franczia református egyházat képviselte. Ezen alkalommal a vaud-i nemzeti egyház zsinata ülést is tartott, melyen Haller elnökölt. Sok beszéd hangzott el Viret működésének jellemzésére. Blot lyon-i lelkész kiemelte, hogy mit köszönhetett Viret-nek a múltban Lyon városa, a hol áldásos működést fejtett ki. Van Berchem, a genfi konszisztórium volt elnöke, Viret genfi szerepléséről beszélt. Különösen fontos volt a reformátor működése akkor, a mikor a genfi libertinusok Kálvin Jánost elűzték. Később Kálvinnal együtt szerkesztette meg az egyházi fegyelmet tartalmazó „Ordonnances ecclésiastiques" czímű művet. A genfiek nagyon szerették és nagyrabecsülték őt. Hálás is volt Viret mindig és a távolból is mindig érdeklődött a genfi egyház iránt. 1559-ben lelkipásztorukká választották. Emery tanár Viret egyéni jellemvonásairól szólott. Viret szelid természetű ember volt; inkább kéréssel, szép szóval hatott, mint erőszakkal. Finom kedélyűnek, finom modorúnak ismerte mindenki. Nem volt szegletes, mint sokszor a legnagyobbak, a kiket inkább bámulunk, mint szeretünk. Viret-t mindenütt szerették. Megvolt benne a vaud-i kanton embereinek a kedélyessége. Bossier Ede, a lausanne-i egyetem rektora Viret-ről, mint tanárról emlékezett meg. A berniek megbízták, hogy a szentírás alapján tanítsa a vallástudományokat. Azért Viret előadta a zsidó és görög nyelvet is. A lausanne-i akadémiára sokan özönlöttek, épen az ő kiváló előadásai miatt. Két órát adott elő naponként. Nagy szeretettel és kedvvel tanított. Alapossága mindenkit megragadott. Béza Tódor azt mondotta róla, hogy senkise tanított nagyobb szeretetreméltósággal Viret-nól. A lausanne-i egyetem — mondotta továbbá a rektor — mindig büszkeséggel őrzi a reformátor emlékét, a ki megmutatta minden idő tanárának, hogy miként kell tanítani az ifjúságot. Végül Doumergue mondott hatalmas beszédet Viret reformátori jelentőségéről. — A jubileum harmadik napján az egész ünneplő közönség Orbe községébe rándult ki, a hol Viret Péter született. Az orbe-i templomban 1875-ben Viret emlékére mellszobrot állítottak. Ebben a templomban tartották most az ünnepi istentiszteletet. A lausanne-i ünnepélyen a jelenlevők között levelezőlapokat osztogattak, a melyeken a genfi reformácziói emlékműnek az a része látható, a melyen Viret van feltűntetve, mikor 1534 febr. 12-én Genfben az első keresztelést végzi a reformált egyházban. Genf és a magyar reformátusok. Ezen a czímen Fulliquet és Choisy genfi theologiai tanárok november 13-án nyilvános felolvasásokat fognak tartani. Ez alkalommal felszólítják majd a jelenlevőket, hogy a Genfben tanuló magyar theológusok anyagi támogatására gyűjtést indítsanak. Frdn csiaorsság. Az állam és az egyház. Fouillée híres franczia filozófusnak a felesége könyvet írt, melyben elbeszéli, hogy mint járja be két franczia gyermek az egész országot. A könyv nagyon szép. Az iskolákban mindenütt olvassák és jelenleg már a 400-ik kiadásban forog kézen. Érdekes az 1903-iki és az 1908-iki kiadást összehasonlítani. 1903-iki kiadásban még mindenütt olvasható volt a könyvben az Isten neve, de a 1908-ikiban már kitörölte az állami iskolák vezetősége az Isten-szót. Egyesüljünk az Isten ós a haza szeretetében! E helyett ma már ezt olvashatjuk: Egyesüljünk a haza és a kötelesség szeretetében! A természet szépségei Istenhez emelik szivünket, ebből a mondatból is kitörölték az Isten-szót. Az imádság erőt és bátorságot ad — ma csak így: támogassuk egymást kölcsönösen. Még az egyházi vonatkozású képeket is eltávolították az újabb kiadásokból. A reims-i hires kathedrális képe helyett a Champagne vidékének látképe szerepel. A párisi Notre-Dame temploma sincs már benne, de még a nagy kórházé sem, mert a kórházat a franczia Hőtel-Dieu-nak nevezi, Isten házá-wok. Az Isten nevét még ilyen fordulatban sem tűrték meg. Olvasta az evangéliumból, e helyett most: olvasta egy könyvből. Volt egy fejezet, melynek ez volt a czíme: A vallástudományok. Ezt törölték. Helyette az új fejezet czíme: A villamosság százada. A falu nevezetesebb középületei között ez előtt ott volt látható a templom képe is, ma nincs, helyette odarajzolják az iskolásgyerinekeknek a posta-épületet. Az 1903-iki kiadásban előfordult ez a mondat: Vasárnap volt, Pál nővérét haza kisérte a templomból. Most így: Hétfői nap volt, Pál haza