Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

Rúzsa József, Olasz Sándor, Szabadszállás ifj. Szigeti Károly, Szeremle Simon Zsigmond. — Tolnai egyház­megye: Dunaföldvár Rácz Károly, Fadd Paksy Sándor, Kajdacs Székely László, Kölesd —, Ocsény Dévay Lajo% Szekszárd —, Tolnaváralja Koppány Károly. — Vértes­aljai egyházmegye: Baracska ifj. Mészöly Győző, Bicske Tótli László, Páty Csötönyi János, Seregélyes Kirner A. Bertalan, Tök Paczolay Péter. — Külföld: Benkő István, Munkácsi Lajos. Utasíttatnak a segédlelkészek, hogy itt megnevezett állomási helyeiket f. 1911. év november hó 1-én elfoglalják s ennek megtörténtéről a püspöki, egyszersmind az illetékes esperesi hivatalnak jelentést tegyenek. A nagykörösi ref. egyház megújított templomát, a reformáczió emlékünnepével egyidejűleg, október hó 29-én, d. e. 9 órakor istentisztelettel nyitja meg. Hála­adó imát mond: Patonay Dezső. „Erős várunk nekünk az Isten", éneklik a tanulók s népiskolás növendékek. Prédikál s úrvacsorát oszt: Bakó József. A reformáczió emléknapján, október 31-én d. e. 10 órakor a templom­ban ifjúsági istentisztelet lesz. Kedden délután 5 órakor pedig a tornacsarnokban vallásos estély, a melynek rendje a következő: Ének. Imádkozik: Bakó József. Emlék­beszédet mond: dr. Kökény Dezső. „A gályarab". Irta: Váradi Antal; szavalja Kollár Pál gimnáziumi tanár. Huszár Gál magyar reformátorról felolvasást tart: H. Kiss Kálmán. „Legenda" Wieniawszki-tól. Hegedűn elő­adja : Vajda István, zongorán kíséri: Hegedűs Zefike. Az egyház jótéteniényeseihez s segélyezett árváihoz szól: Patonay Dezső. Ima, ének. ISKOLA. Felavatási ünnepélyek. A felsőlövői evangélikus főgimnázium felavatása október 18-án folyt le szép ün­nepély keretében, melyet emelt a tanulók szülőinek, a szomszédos ev. gyülekezetek képviselőinek megjelenése. Az ünnepély az ev. imaházban vette kezdetét, a hol a helybeli lelkész tartott beszédet. Ezután az intézetet át­adták rendeltetésének, mely alkalommal Gyuráiz püspök mondott beszédet. Utána Németh S. igazgató átvévén az intézetet, szép beszédet mondott az iskolának és a tár­sadalomnak egymáshoz való viszonyáról. — Az eperjesi főgimnázium új épületét pedig folyó hó 19-én avat­ták fel. A tanári kar fényes ünnnepélyt rendezett. A megnyitó beszédet Tahy József kollégiumi felügyelő mondotta. Ezután Gedtdy Henrik püspök áldotta meg az új épületet. Az ünnepi beszédet Gömöry János főgim­náziumi igazgató tartotta. Schöpflein Géza alkalmi költe­ményét pedig az egyik főgimnáziumi tanár szavalta el. Az ünnepélyen a vallás- és közoktatásügyi miniszter kép­viseletében Semsey Boldizsár főispán jelent meg. A tanárok sérelmei. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület választmánya f. hó 21-én a Természet­tudományi Egyesület nagytermében ülést tartott, a melyen a tanárságot érdeklő kérdésekkel foglalkozott. Néyyesy László elnök üdvözölte az új választmányt. A napirend első pontja a tanári állásoknak pályázatok mellőzésével, áthelyezések útján történő sérelmes betöltése volt. A kér­dést Nagy Dénes budapesti főreáliskolai tanár adta elő, a ki fejtegetései közben kijelentette, hogy a tanári kar­ban támadt egyenetlenkedósért és' visszavonásért egyedül Barkóczy báró miniszteri tanácsos felelős. Általa bitorol a kongregáczió közhatalmi jogokat és űz szimoniát a középiskolai tanárok javaival, a nűdőn a megüresedett középiskolai tanszékeket pályázat mellőzésével a kongre­gáczió tagjainak a kezére játsza. Nemcsak törvényes jogokat sért ez által, de az iskolák vezetésébe, tudomá­nyos irányításába alacsony emberi szempontokat hurczol be, melynek végső eredménye gyászos visszafejlődés lesz. Utána Baumgartner Alajos foglalkozott az utóbbi időben történt igazgatói kinevezésekkel. Szerinte az utóbbi években feltűnően sok fiatal embert neveztek ki közép­iskolai igazgatókká, a mi nagy meglepetést keltett a tanárvilágban, minthogy a kinevezettek között igen sokan csak közepes egyéniségek voltak. Ezek a fiatal emberek köztudomás szerint klerikális érdemek szerint lettek igaz­gatókká. A kinevezéseken való megütközés oly nagy volt, hogy Zichy János gróf kultuszminiszter kénytelen volt a képviselőházban reflektálni ezekre a hangokra és beszé­dében kijelentette, hogy ezentúl csakis legalább 15 évig működött tanárokat fog kinevezni igazgatókká. Erre a májusi beszédre következett szeptemberben a tett, a mely szerint nyolcz igazgatói állás közül ötöt fiatalokkal töltetett be. Mint az öt újonnan kinevezett igazgató a klerikalizmus­nak elismert harczosa. Ezek a klerikálisok teszik tehe­tetlenné a békés munkát az iskolában. A klerikális harcz jelenségei: harcz a tanári karban, antiszemitáskodás az iskolában, a róm. katholikus hittanároknak befolyása és a külső fórumoknak az iskola ügyeibe való beavat­kozása. Dénes Lajos tartott ezután előadást a tanári állás kívánatos függetlenségének biztosítékairól és han­goztatta, hogy ma a tanár ki van téve a pártpoliti­kai és felekezeti tekintetekből eredő büntetéseknek és megtorlásoknak. Ennek bizonyításául három esetet em­lített fel. — Az előadások után a választmány a határozati javaslatokat tárgyalta. Megállapította, hogy az utóbbi években pályázatot csakugyan nem hirdet­tek és az áthelyezéseknél sok esetben nem a tanári, nem is a tudományos és irodalmi érdemek voltak a dön­tők, a mi a tanári karra sérelmes, a tanügyre káros. Ennek alapján elhatározta a választmány, hogy ismétel­ten lépéseket tesz illetékes helyen a tanári állásoknak a régi gyakorlat szerint, pályázattal leendő betöltésére, ilyen alkalommal a tanári testületek véleményének meg­hallgatására és a hivatással összefüggő komoly érdemek tekitetbevételére. A választmány egyelőre megnyugvás­sal fogadta az illetékes helyről jövő kijelentést, hogy a tanárt a törvényes keretek között maradó állásfoglalá­sáért bántódás nem éri. Ennek intézményes biztosítása czéljából azonban a választmány felszólítja az egyesület igazgatóságát, hogy kövessen el mindent egy igazságos, a tanügy érdekeit szolgáló liberális szolgálati pragmati­kának törvényhozás útján való mielőbbi életbeléptetésére. Kéri a választmány a közoktatásügyi minisztert, hogy a mi nemzetiségek és vallásfelekezetek által a kulturai épségben széttagolt hazánkban a helyes nemzeti kultúr­politika követelményeinek megfelelőleg új felekezeti közép­iskolákat ne állítson, illetőleg ilyeneknek államsegélyt ne adjon, hanem a hol kell, csak állami középiskolákat létesítsen. A debreczeni egyetem ügye. F. hó 26-án monstre­deputáczióval keresték fel: a tiszántúli ref. egyházkerü­let, Debreczen városa és az érdekelt megyék küldöttei a közoktatásügyi minisztert és a miniszterelnököt, hogy a harmadik egyetemet Debreczen számára kérjék. A nyert válaszok azt mutatják, hogy az új egyetemek közül az elsőt csakugyan Debreczen kapja meg, a mennyiben úgy a közoktatásügyi miniszter, mint a miniszterelnök kijelentették, hogy az egyetemet nyerendő városok közül Debreczen lesz a legelsők között. — Hogy Debreczen egyetemet kap és pedig mindenesetre protestáns, vagy református theologiai fakultással, a felett szivünkből őr-

Next

/
Thumbnails
Contents