Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velők és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre". Ezek a szavak azt írják le, a mi minden külmissziói munkával foglalkozó egyházban történik napjainkban. Az ír Presbiteri Egyház 70 évig volt Indiában és olyan előhaladást tett, a melyet egy századdal előbb csodának tartottak volna abban az országban, a melyről Martyn Henrik azt mondotta: „Épen olyan csodának tekinteném egy hindu megtérését, mint egy holttest megelevenedését". Ma egyházak, iskolák, árvaházak, könyvnyomda, Stefenson emlék-kollégium, kórházak, gyógykezelő intézetek, benszülött lelkipásztorok,benszülöttevangélisták, bibliatanítónők, keresztyén falvak és a modern missziónak annyi más gyümölcsei vannak már Indiában. Valóban, az utóbbi években már a munka sikere volt a nehézség. Van a munkamezőn 15 felavatott misszionáriusunk, 1 orvos misszionáriusunk, 16 Zenána-misszionáriusunk, 4 misszionáriusunk az őserdei törzsekhez, 8 bennszülött lelkipásztorunk, 8 végzett theológus, 50 studens és egy benszülött keresztyén közösségünk, 5374 lélekkel, a kik hetenként rendszeresen adakoznak és a benszülött lelkészek alapjához fejenként köriilbetül 1 rupi-val* járulnak — évenként. Kínában Mandzsúriára szorítkozik a munkánk, hol élvezzük a Skót E. Sz. Egyház misszionáriusainak szívélyes közreműködését. Missziónk keresztülment a boxer lázadás és az orosz-japán háború tisztitó-tüzein. Sok megtértnek állhatatossága dicséretet meghaladó volt. Azóta olyan csodálatos vallásos ébredés volt érezhető, a melynek már elbeszélése is a legmélyéig megmozgatta a hazai egyházat. Van tizenöt misszionáriusunk, egy theológiai kollégiumunk, egy orvosi iskolánk, kórházaink, gyógykezelő-intézeteink, bennszülött lelkészeink és evangélistáink s a megtérteknek folyton növekedő csapata, a melyért hálát adunk Istennek s a melyből bátorságot merítünk. Mindez olyan földön van, a melyen Burns Vilmos megszentelt élete inkább csak befolyás volt, mint tényező a számbeli eredményekben. Részvétünk fölébred fivéreink és nővéreink iránt, a mint elhagyják barátaikat egy országért, a hol — megérkezésük napján — úgy tetszik, visszaigazítják a czivilizáczió óráját egy ezredévvel; de üdvözléseink, sőt csaknem irígykedésünk tárgyai, a mikor halljuk, a miket cselekesznek és elismerjük, hogy nékik adatott annak az előjoga és öröme, hogy egy nap alatt 1000 esztendővel igazítsák előre azt az órát. Legutóbbi gyűlésünk folyamának egyik részén sem emelkedtünk oly közel Istenhez, mint a külmissziói estén, mikor elénekeltük a missziói éneket: „Hideg, jéghegyes Grönland". Buzgalom és háladatosság tekintetében a , nők egyesületének évi gyűlése épen nem maradt mögötte. És mindezt végezzük körülbelül 720,000 K évi kiadással a hazai egyház 5.568,000 koronára rúgó ösz* Keletindiai ezüst pénz, értéke 1 kor. 60 fill. szes bevételéből, a melyből 408,000 K-t kitevő összeg osztatik ki nem idegen mezőn végzett missziókra. Ez a szolgálat nemcsak a gyülekezet tagjai és az egyház gyülekezetei között mozdítja elő az egységet, hanem társas szellemet visz be a különböző egyházak és társulatok közé is. A pogányság jelenlétében érzik ezek a munkások, hogy közös üzenetük, közös czéljuk és közös reménységük van. Ezért csaknem az összes egyházak és társaságok között tiszteletreméltó egyetértés van, mely kizárja az összeütközést. A legkeresztyéntelenebb cselekedetnek látszik egy missziói társaságra nézve, hogy egy másiknak a híveit magának próbálja megnyerni; vagy hogy az egyik társaság olyan mezőre lépjen, a melyet egy másik már előzőleg elfoglalt, így a világ mintegy egyházközségek szerint osztatott fel és mindenik társaságnak megvan a maga állomása, mely bevallottan túlnagy szerény segélyforrásaikhoz képest. Ha egyházak és társaságok ilyen testvéries érzületet tanúsítanak egymás iránt a távolban, itthon sem tehetnek mást. Innen a lehetősége annak, hogy olyan egyetemes konferencziák tartassanak, minők Londonban, New-Yorkban, Edinburghban tartattak, hol a tagok beszámoltak arról, mily nagy dolgokat cselekedett velük az Úr. Szeretetteljesen tanácskoztak együtt a jövő munka érdekében és képesek voltak felfogni a szentekkel együtt Krisztus szeretetének hosszúságát, szélességét, mélységét és magasságát, mely felülhalad minden ismeretet. Az 1910-iki edinburghi konferenczián — a melyhez fogható nem volt még a keresztyén egyház történetében sehol — megállapították, hogy még 9000 misszionáriusra volna szükség, hogy az egész világon minden egyes léleknek alkalmat lehessen adni az evangélium hallására és hívésére. A canterbury-i érseknek — az angol magas egyház fejének ajkairól ezek a szavak hangzottak el: „A misszióknak kell elfoglalni az egyházban a központi helyet és semmi másnak; ez az, a mi első sorban számít. Biztosítsd számára igazi helyét tervekben, politikában és imádságban; és aztán, — igen — aztán az eredmény az Övé, s nem a miénk ! De nagyon meglehet, hogy ha ez igaznak bizonyul, állhatnak most itt némelyek, a kik nem látják meg a halált, míg nem látják eljönni Isten országát hatalommal." Ford. Takaró Géza. A belkörű tűzbiztosítás eszméjéhez. Csaknem minden egyházmegye foglalkozott a belkörű tűzbiztosítás eszméjével, miután azt felvető dolgozatomat a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap útján minden esperesi hivatalnak megküldöttem. Igen vegyes érveket váltott ki a gondolat országszerte: pro et contra. Nem sikerült mindannyiról tudomást szereznem, mert csak egy néhány egyházmegye esperesi hivatala volt oly szíves kérésemre tudósítani a határozatot szülő érvek felől. Az érvek közül a kontra érvekre voltam kíváncsi. A ki mellettünk van, azokkal nincs vitatkozni okom;