Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-15 / 42. szám

búvárkodásaival és könyveit elajándékozta még életében. A fenn említett munkák közül mintegy nyolczvan Luther műve. Több közülök első kiadások, abból az időből ugyanis, mikor a reformáczió épen megindult. A legtöbb azonban emez idő évtizedeiből származik. Ott találjuk Karlstadt, Erasmus, Gengenbach, Melanchton, Hutten és Zwingli iratait is. Dánia. Vallási viszonyok. Dániában nem a dogmatikai felfogások osztják különféle táborokra a hívő közönséget, mint más országokban. Alig érezhető a liberálisok és az úgynevezett evangéliumiak között némi elhatárolás. Ujabban ugyan már megesett az is, hogy egy püspök a falusi lelkészt kérdőre vonta, hogy miért tagadja Krisztus születésének csodás voltát. Ilyen esetek azonban rendkívül ritkán fordulnak elő. Hanem az egyházalkotmány körébe vágó kérdések azok, melyek ezt a népet izgatják és részekre darabolják. Az egyik fél a szabad egyház eszméért rajong. A másik az államegyházat védi és minden jót az államtól remél. — A belmisszió terén szintén két különböző felfogást találunk. A pietisták haladnak az egyik oldalon, a másikon a grundtvigisták, a kik Grundtvig híres dán történetíró, költő és egyházi szónok irányát követik. Ezek az utóbbiak nem tartoznak azonban a liberális táborba, sőt theológusaikat azzal vádolják, hogy túlságosan maradiak. A grundtvigisták a nemzeti érzést rendkiviili módon ápolják: egyház és haza náluk egybeforrt fogalmak. Ok kormányozzák jelenleg az országot. Az ő politikájuk az ország politikája. A közoktatás terén is csodákat művelnek. Száz-egynehány felsőbb népiskolát tartanak fenn nyolczezer növendékkel, melyek a vidékekre nézve valóságos áldás. A tantermekben az eszményiség és a hazaszeretet a jelszavuk. Nem pusztán jelszavak, hanem megvalósult tények. Az egyszerű nép látókörét erősen kitágítják. Harczra erősítik meg minden ellen, a mi rút, a mi aljas ezen a világon. Ipar- és földmívesiskolákat is tartanak mindenfelé. A vallásoktatásra kiváló gondot foídítanak. — A dánok vallása a lutheri értelem szerint való. Az 1849-diki új dán alkotmány kimondotta, hogy ezentúl az egyházat nem az állam kormányozza, hanem saját szervei igazgatják. A szervek megválasztására azonban az állam befolyást gyakorol, úgy, hogy az egyház önkormányzata nem teljesen szabad. Ez ellen újabban nagy harczokat vívtak, de mégis megmaradt a status quo. Addig azonban nem engednek, mig az egyház szervezete nem lesz egészen demokratikus. Egy dolog hiányzik nekik jelenleg: egy hatalmas egyéniség, a kit minden párt támogatna és a ki erős kezével diadalra juttatná a régi törekvést. Dánia lutheránus lelkészei mostanában már az utczákon is prédikálnak vasárnapokon. Bemennek az udvarokra a köréjük gyűlt tömeggel és énekelnek vallásos énekeket. A gyermekek és fiatalok szivén keresztül behatolnak a szülők lelkébe és feltűnő eredményekkel dicsekednek. A hitetlenség és a szennyirodalom azonban Dániában is nagy ellensége a hitnek. Vannak dán írók, a kik még a párisi szerzőket is felülmúlják sikamlósságban. Legutóbb a nagy franczia újság, a Le Temps maga is csodálkozását fejezte ki azon, hogy milyen vakmerően írnak Dániában. Különösen a kaszárnyákban divatozik az undok beszéd. Az odense-i lelkész, Koch valóságos keresztes hadjáratot indított eme visszaélés ellen. Társa néki a harczban Ricard lelkész, a ki a keresztyén egyesületek egyik vezérférfia. Olaszország. A milánói „Perseveranza" újság szerkesztője beszélgetést folytatott Bonomelli kremonai püspökkel, a ki meglehetősen szabadgondolkozású férfiú és Olaszország leghazafiasabb érzésű római katholikus főpapja. A beszélgetés tárgya az úgynevezett „római kérdés" volt. Elmondta a püspök, hogy XIII. Leó pápa uralkodásának kezdetén komolyan tervbevette azt, hogy kibékül az egyesült olasz királysággal. Meg is bízta Scalabrini piacenza-i püspököt, hogy írjon könyvet azok ellen, a kik a kibékülésnek Itáliában leghevesebb ellenzői. Scalabrini Bonomellit is felkérte, hogy a míí megírásában neki segédkezzék. Maga XIII. Leó is sok adatot szolgáltatott a piacenzai püspöknek. Számos levelet intézett hozzá. A mű tekintélyes része a pápának volt köszönhető. A mnnka megjelent. Az intranzigensek olyan lármát csaptak, hogy a pápa kénytelen volt a püspökét cserben hagyni és a könyvet 1889-ben index-re tette. Mikor ez á beszélgetés a lapokban napvilágot látott, a római pápai sajtó rögtön dementi-t íratott, Tagadja, hogy XIII. Leó a kibékülést kereste, mert ez az egyház méltóságával ellenkezett volna. A pápa gondolt ugyan kezdetben valami megoldásra, de olyan értelemben, mint Scalabrini írt, sohase. Tagadja továbbá azt is, hogy a XIII. Leó a piacenzai püspököt hasonló írat megszerkesztésével valaha megbízta volna. íme, így írnak Rómában dementiket! Pedig csak senki se fog kételkedni Bonomelli szavaiban, a kinek szavahihetőségét eddig még Olaszhonban senki se vonta kétségbe. Valóban igaz;

hogy XIII. Leó folyton azon volt, hogy a békét a római pápai szék és a királyi trónus között létrehozza. Ez neki nem sikerült, mert elődje IX. Pius mindent elrontott rideg dogmatizmusával, melynek a mostani pápa szintén kérlelhetetlen követője. Dr. T. I. IRODALOM. Az utrechti Stipendium Bernardinum 150 éves jubileuma lefolyásának történetét a kuratórium megbízásából csinos kiállítású illusztrált füzetben írták meg W. Jiingst és II. Meis utrechti diákok. A füzet élénken s az eseményekhez híven tárgyalja az ünnepély minden mozzanatát s közli, többek közt. Könyves Tóth Kálmán debreczeni ref. lelkésznek holland fordításban megjelent azt a versét is, melyet „ Vissza a midtba" czímmel az ünnepélyre írt s melyet egyes holland lapok annak idején közöltek is.