Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-29 / 5. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 Ií, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az isteni szeretet egyetlen forrása. Hofstede de Groot—S. J. Vezérczikk : A hitoktatásügy rendezése az állami iskolákban. II. Dr. K. I. — Krónika. — Iskolaügy: Az amerikai református theológiák tanulmányi rendje. Harsányt Sándor. — Tárcza : „Éaeklö kar" B. Pap István. — Könyvismertetés : Válasz V. J. feleletére. Dr. Daxer György. — Belföld: Kiiriarchia és evangelizáczió Varga Sándor. — Régiség: Az 1796—1797. évek vallásügyi történetéhez, Molnár János — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az isteni szeretet egyetlen forrása. „Mert maga az Atya szeret titeket ..." Ján. 16. g

7

. „Isten szeret engem!" — ez a diadalmas hite mindazoknak, a kik valósággal tapasztalták életükben, hogy az Atya táplálja, vezeti s megszenteli őket. Én is, igen én is tárgya vagyok szeretetének! így dicsekszik, nem, így hálálkodik az igaz keresztyén, a ki világosan látja a veszedelmet, melyből az isteni szeretet őt kiszabadította, a segítséget, mellyel őt Isten naponként körülveszi s az üdvösséget, melynek előízét az Isten már itt a földön élveznie engedi. Hogy mit jelent ez, mikor ezt mondjak: Isten a világot szereti, ezt csak az érti meg, a kiben az isteni erő csakugyan munkálkodik, csak az, a kinek élete akkor kezdődik, a mikor Krisztus benne lakozást vett. És mégis nincs egyetlenegy ember sem, a ki teljességgel felfoghatná, hogy mily nagy az Istennek irántunk való könyörülő szeretete. Isten szeret minket! Nem tudjuk ezt megérteni, ha nem tudjuk, hogy min alapul, miben gyökerezik. Látjuk, érezzük, és mégis idegen marad számunkra mindaddig, a míg annak egész mélységét meg nem mértük. Hogy lehetséges az, hogy Isten szeret minket? Mi indítja Ot erre az irgalmasságra ? Talán érdemeink? Vagy úgy szeret Isten minket, mint a hogy az anya gyönyörködik gyermekében ? A hogy az atyának gyönyörűsége telik fiának életében és munkájában ? Vagy talán azért szeret minket, mert hivatásunknak megfelelünk? Mert hálánk, buzgóságunk, hűségünk oly nagy? De nem akarom e kérdéseket tovább folytatni. Mindaz, a mit ily módon mondanék, nem lenne végeredményében más, mint hitetlenségtink, hálátlanságunk és bűneink felett való gúnyolódás. Mert még a legjobb embernél is a legjobb, a mije van s a mit tesz, mindenféle tisztátalansággal és hibával van telve. Hogyan szerethetné hát Isten e bűnös világot, hogyan szerethetné e bíínös emberi nemzetséget? Vagy talán azért szereti az emberiséget, mert előre látja, hogy mivé fog egykor fejlődni? AzA

rty a mi jó benne még szunnyad? A saját képéért és hasonlatosságáért, mely még mindig nem homályosodott el egészen ? Vagy azért, a mit még csak ezután akar megvalósítani velünk? Azért, mert a Krisztusban látja azt, a mi egykor el fog következni: a megtért, újjászületett, megújult világot? Isten, a ki előtt nyitva van az örökkévalóság, látja ezt is kétségtelenül. De ha a menekülés lehetőségét nem látná, vájjon tenne-e valamit megmentésünkre? Vagy hiábavaló munkára is szentelné erejét? De hát min is alapulna hát Istennek az emberekhez való szeretete, azon-e, a mi most, vagy azon-e, a mivé lesz az emberiség? Vagy talán egy későbbi kor kegyessége és szentsége indítanák Istent szeretetre irántunk ? De hát mi, a kik önmagunkban semmik vagyunk, mi lennénk vájjon Isten könyörülő szeretetének okai ? Nem, még az sem lehet szeretetének forr asa, ha majd azt látja egykor, hogy mi mint megváltottak s megszenteltek állunk előtte. Mi hát akkor az Isteni szeretet forrása ? Krisztus? Azért szeret Isten bennünket, mert bűneinket Krisztus vette magára? Mert Krisztus indítja Istent szeretetre? S ha Krisztus ezt nem tette volna, nem szeretne most az Isten bennünket? Vagy talán megfordítva: a Krisztus szeretete is az Isten irgalmasságában gyökerezik? Hogyan szeret bennünket Isten: Jézusért, vagy Jézus is