Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová • kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos. kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenó. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Élet a halálban. Keresztesi Samu. — Vezérczikk: Utóhang. Dr. K. I. — Könyvismertetés: Harsányi Sándor: Az amerikai ref. egyház története. Kritikus. — Belföld: A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. IV. Brit egyházak pénzügyi rendszerei. Dr. Young .János. IV. A Brit Presbiteri Egyházak külmissziói munkája. Dr. Smellie S.—Forgács Gyula. — Külföld: Nagybritánnia, Oroszország, Amerika. Dr. T. I. — Nekrológ: Farkas Sándor. V. B. L. — Irodalom. — Egyház, — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből, l^let a halálban. „ . . . mint megholtak és im élők II. Kor. 6.9. A megsárgult levél és a tápláló, éltető ág között megszakad az életfolyamat s a levelek hullanak, meghalnak ; a gyökereivel mélyen földbe kapaszkodó s onnan táplálkozó fa azonban él, — él hervadás közben, sőt él még a látszólagos halálban is, midőn fagy, hó és jég mint egy szemfedő borul az előbb még élettől duzzadó természetre. A hervadás, a halál megdöbbent. A halál az élet megszűnése. Szomorúan, leveretve járunk a haldokló természetben. Az ember is hajlandóságot mutat a lassú haldoklásra. Nem a halálra, a földtől való teljes elszakadásra, hanem az égtől való távolodásra. A földi, testi életre a földtől nyerjük a szükségleteket; az égi eredetű s menynyei rendeltetésű lélek azonban a magasságból nyerheti meg üditő italát, éltető kenyerét. Ez üdítő ital és tápláló kenyér Krisztus és az ő evangéliuma, a mely minden lélek számára azt nyújtja, a mire szüksége van: a betegnek hegesztő írt, gyógyító balzsamot, a gyászolónak erőt és vigasztalást, az éhséggel, szegénységgel küzdőnek kenyeret, a szomjazónak italt, a mezítelennek ruhát, az elnyomottnak jogot, a rabszolgának szabadságot, a bűnösnek bocsánatot és a halottnak — életet. Megtanítja a türelmetlent türelemre, a haragost megbocsátásra, a gyűlölködőt szelídségre, a büszkét alázatosságra, az önzőt szeretetre és az átkozódót imádkozásra. G tanításnak azonban át kell mennie az életbe; e tulajdonságoknak ott kell ragyogniok életünkben, hogy mások is látván cselekedeteinket, dicsőítsék a mennyei Atyát. Az élet eme tulajdonságait, jobban mondva, szükséges kellékeit, nem tudjuk, nem akarjuk életünk forrásává tenni, s így minél kevesebbet veszünk fel az égi erőkből, minél inkább távozunk ez erők központjától, Krisztustól: annál hasonlóbb lesz életünk a lassú haldokláshoz s annál inkább közeledünk a teljes halálhoz. Pedig az ember általában, s az emberiség nagy óczeánjában különösen a keresztyénség, s ezek óriás táborában főkép a kálvinistaság életre hivatott. Életre, igazi krisztusi életre, hogy ez az élet ragyogjon, világítson, mint a hegyen épített város; gyújtson, égessen, emésszen, mint a pokolkő; romboljon, mint a vihar, s éltessen, mint a napsugár, mint a harmat. Az élet nem henyeség, tétlenség egy helyben állás, hanem örökös mozgás, munka, küzdelem, harcz és háború, szégyenkezés, arczulverettetés, háborgattatás, s végül megdicsőülés ! A mult napokban eme megdicsőülés hegyén állottunk, hol láttunk Mózeseket és Illéseket s ezek feje felett láttuk lebegni Krisztust, a ki tegnap ós ma és mindörökké ugyanaz marad: a tökéletes, tiszta, isteni élet. S a próféták lelkéből hallottuk feltörni az éltető víz zúgását, mely új és új medret ás, hogy szétágazva, megtermékenyítse a földön élő összes emberek életét! Micsoda élet az, mely a magyar vallás papjainak gyűlésén s a külföldi testvérek összejövetelein megnyilatkozott ! Micsoda lelkesedés s a lelkesedésben micsoda erő ! Vettünk-e igazán lelket a Krisztus lelkétől ihletett, a Krisztusért küzdő emberektől, a kik elmenve széles e világra, hirdetik, hogy a pogány világ, éhezve a menynyei kenyér után, sovárogva terjeszti karjait az Örökkévaló után ; hogy a mekkai félhold naponként veszti fényét a betlehemi csillag előtt; hogy az aratásra váró gabonát kévékbe kell szedni, s hogy boldog a nép, mely a legfőbb jót: istenországát a sötétégben ülő népek közzé viszi? Mi alig gondolhatunk külmisszióra ; ezer teendő vár reánk idehaza. Csak tömörüljünk, lelkesedjünk s lelkesedve munkálkodjunk; és a pokol kapui sem vesznek rajtunk diadalmat ! Keresztesi Samu.