Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-01 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Jézus a világvárosban. Naumann Frigyes.—V. J. — Vezérezikk: — fegyelmi tárgyalási jegyzőkönyvek ós ítéletek közzététele. Dr. Benedek Zsolt. — iskolaügy: A népiskolai vallástanítás tanterve. " Tóth Sándor. — Belföld: A Presbiteri Világszövetség keleti ágának budapesti közgyűlése. H. I. — A Presbiteri Szövetség gyűlésén elhangzott előadások. II. Skót presbiteriánizmus és nemzeti élet. Dr. Wells J. III. A theológusok képzése a brit egyházban. McClymont J.—Szabó Zsigmond. —A vértesaljai ref. egyházmegye értekezlete és közgyűlése. Ifj. Varga Sándor. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat;. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jézus a világvárosban. „Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső?" Zsolt. 14.2

. Csendes délután, tele fénnyel, csillogással. A Magdolna-templomhoz vivő lépcsőkön egy pár ember jár föl és le. A magas oszlopok árnyékában egy koldus ül és „Isten fizesséa

-t mormol, ha egy-egy rézpénzt kap. A templom tornáczában levő leveles növények arra emlékeztetnek, hogy itt ma délben esküvő volt. A tágas templomban azonban minden félhomályba borulva álmodik. Néhány asszony ezen a szép délutánon is itt térdel imádságba merülve. Krisztus pedig a keresztről nézi az árnyéknak és napsugársávoknak eme váltakozását, mely elömlik az oszlopokon, oltárokon, folyosókon és székeken. Az élő Krisztus képe belenéz ebbe az álmodó keresztyén emberiségbe. Nem mindig üres a templom. Jöjj vissza majd este, mikor a hires pap prédikál! Akkor minden ülőhely el van foglalva, a szószók körül sűrű tömegben szorongnak az emberek, minden gázláng ég és fényük beragyogja a csillároknak, a szentek feje fölött levő dicsfénynek és a könyöklőknek minden aranyát. Akkor a nagy város kegyes, legalább a nagy templom tele van kegyességgel. Az orgona szól, a szertartás csendes zúgással foly. És Jézus még mindig oly csendesen és kérdőleg függ keresztjén, mint délután. Felhangzik latinul a karének: Dicsérünk Téged, áldunk Téged, imádunk Téged! Oly szépen cseng, hogy Isten bizonyosan örül annak, ha becsüli a kitűnő egyházi zenét. Oly szépen cseng, hogy már nem is lehet szegény, üdvösség után sóvárgó lelkek megnyilatkozása ! Künn a templom körül vágtatnak a kocsik, csillognak az aranyárúkereskedések. Végtelen fénysor ragyog. Ember ember hátán tolong. A vendéglők előtt ülnek mint méhek a méhkas előtt, hogy lássanak és lássák őket. Egy embertenger hullámzik a kőcsatornákban zúgvazajongva. Emberek árja jár alá s föl, élvezik az estét vagy élvezetre valót akarnak szerezni. Mit akar tulajdonképen egy ilyen hajszában a templom ? Nyujt-e annyit, hogy felvehesse a versenyt azzal, a mit az utczák nyújtanak? Fenn a templom belső kupolamezőjón áll Krisztus, mint Világbíró és az esti fény bevilágítja a márványra festett világítéletet. De hát ki hiszi ebben a világban, hogy őt feltétlenül megítélik? Ha hinné ezt a világ, akkor más lenne, mint a milyen 1 Krisztus, miért állasz itt fenn a zúgó utcza fölött, a mely megfeledkezik Rólad? Hangosan kiabálva árulják a legújabb lapokat az újságárúsok : A keresztyén hatalmak közös eljárása Kínában ! Tehát felhangzik ez aszó: „keresztyén"! Krisztus ott fenn a templomban még mindig nem mozdul. Mintha nem hallotta volna, hogy azok a hatalmak keresztyének. Talán nem is tudja, a mit az újság mond, hogy a nép nagyon sóvárog a szentegyház után. Mintha mindezek ellenére hiányoznék a fődolog: az Ő személyes követése az igazi szeretetben. Nem hiányzik ez, csak nem ragyog. Oldalt, a templomtól nem messze, a fák árnyékában, a padon egy öreg, sovány anya ül és egy tizenhat éves leány, a ki mankón jár. Egyikük sem akar a nagy világgal,'együtt tánczolni. Az az esti örömük, hogy egymásnak segítenek. Nem messze onnan két férfi ül, kik napi munkájuk után az ő társadalmi osztályuk javáról tanácskoznak. Ok sem elegyednek az utczai tolongásba. Hogy vájjon kiejtették-e a „Jézus" nevet, senki sem hallotta, de úgy tetszett, hogy ezek között a lenn levők és a fenn levő Krisztus között valami titkos összeköttetés van. Ncmmann Frigyes. Németből ford. V. J.