Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

A lelTcipásziorkodásról Sebestyén Jenő tartott előadást. Hangsúlyozta a pásztori munkának lelkipásztorok és presbiterek által való együttes végzését. Indítványozta, hogy szolgálatban levő lelkészeket ösztöndíjjal küldjenek külföldre a pásztori munkálkodás tanulmányozására. Indítványát elfogadták. A fizetésrendesés kérdését Sütő Kálmán előadása alapján tárgyalta a gyűlés. Megsürgeti ismét a törvényben bizosított fizetésnek a jövő évi költségvetésbe való felvételét. Az irodalmi bizottság jelentését tudomásul vette a gyűlés; az egyházmegyei leikészegyesületeket felszólítja a véglegesen megalakult egyesületben való képviselőinek megválasztására. Az elnök indítványára köszönetet szavazott a gyűlés a budapesti ref. egyháznak a templom, a főpolgármesternek a gyűlésterem átengedéséért, a keresk. minisztériumnak a kedvezményes jegyekért, Hamar István és Veress Jenő tagoknak és a theol. ifjúságnak a budapesti rendezésért. Kis József az elnöknek mondott köszönetet a gyűlés fáradságos vezetéséért. Ezzel délután 4 óra tájban a gyűlés véget ért és a tagok közebédre gyűltek a Drechsler-féle vendéglő pinczehelyiségébe. A véglegesen megalakult egyesületnek belső szervezése, szakosztályokban való rendszeres munkássága, az egyháztársadalmi munka nagyarányú kifejlesztése: a közel jövő nagy feladata. Erőpróba, értékmegítélés, életkérdés lesz ez az egyesületre nézve. Szívből kívánjuk, hogy a próba sikerüljön, az ítélet kedvező legyen és az élet diadalmasan fejlődjék tovább! V. J. A pesti református egyházmegye közgyűlése. A pesti ref. egyházmegye f. évi rendes közgyűlését szeptember 14-én tartotta Mády Lajos esperes és gróf Teleki József főgondnok elnöklete alatt. Az esperes imája után szomorúsággal vett tudomást egyházmegyénk egyik régi, érdemes tagjának, Molnár Albert fóti lelkésznek, tanácsbirónak az előző napon történt gyászos elhuny tárói. Erős oszlop dőlt ki, intelligens kálvinista pap húnyt el benne. Méltó a hű emlékezetre. Az elmúlt év nagy halottjairól is történt emlékezés s aztán örömmel üdvözölte a közgyűlés a magyar ref. Sión új vezéreit, valamint Petri Elek budapesti lelkészt is, ki a kerületi főjegyzőség illusztris hivatalába jutott. Az esperesi jelentés tárgyalása folyamán az egyházmegye elemi iskolái sok, jórészt félreértésből származó támadásnak voltak kitéve. De a mit az egyházi énektanítás elhanyagolásából hallottunk, az komoly megfontolást érdemel. A kálvinista gyülekezetnek mindig egyik legnagyobb erőssége volt az ének s a ki ennek tanítását elhanyagolja vagy éppen csak bérért végzi, vájjon tisztában van-e hivatásával? . . . Az újonnan alkalmazott tanítók és tanítónők eskütétele után egyházkerületi képviselőkül meg választattak : Molnár Albert bugyi-i, Kovács Géza kisoroszi-i lelkészek, Ligárt János és dr. Weresmarthy Miklós világi tanácsbirák, mint rendes, Molnár János monori lelkész és dr. Benedek Zsolt, világi aljegyző, mint póttagok. Egyházmegyei pénztárossá az elhúnyt Molnár Albert helyére Nagy Ferencz, veresegyházai lelkészt választották meg. Az egyházkerületi rendszabálynak, úgyszintén az országos lelkészi nyugdíj- és özvegy-árvagyámintézet ügyrendjének tervezete, kisebb, lényegtelen módosításokkal elfogadtatott. A belkörű tűzkárbiztosítás eszméjét s ezzel együtt Kájel István őszödi lelkész e tárgyú indítványát örömmel tette magáévá a közgyűlés, kimondván, hogy annak mielőbbi megvalósítását az egyetemes egyház érdekében állónak tartja. Az új büntetőnovella, illetve a fiatalkorú bűnösök megmentése érdekében kibocsátott püspöki körlevelet egyházmegyénk a lelkészeknek, tanítóknak s minden nemesszívü egyháztagnak különös figyelmébe, emberbaráti szeretetébe ajánlotta. A tanügyi bizottság jelentése kapcsán egy konkrét esetből kifolyólag kimondatott, hogy az állami, községi, általában a nem református elemi iskolákban, hol a hitoktatást lelkész végzi, az évvégi hittanvizsgálaton mindig a körlelkész elnököl, de megjelenik azon a körtanító is. A tanító-egyletnek 1600 koronás tanítói alapfizetés iránt sürgető kérelmét pártolólag terjesztették fel a kerülethez, kérvén, hogy annak megvalósítását a kormányhatóságnál szorgalmazza. Majd Biczó Pál, missziói előadó olvasta fel a miszsziói bizottság jelentését, kiemelvén azt az örvendetes tényt, hogy a szórványokat gondozó lelkészek az elszórt csontok összegyűjtése, megelevenítése érdekében intenzív, áldásthozó munkásságot fejtenek ki, sok helyütt támogattatva a kegyes lelkek buzgó áldozatkészsége által is. Az egyházmegyének juttatott évi 300 koronás missziói segélyből 50—50 korona jutalomban részesültek az 1910. évre visszamenőleg: Benke István, Biczó Pál, Kálmán János, Ory Lajos, Perjessy Károly, Tokay István, az 191L évre pedig: Biczó Pál, Harsányi Pál, Mocsy Mihály, Molnár Albert, Székely Ödön és Szinok Zoltán lelkészek. Örvendetes tudomásul szolgált a rákospalotai egyház jelentése, mely szerint a mult esztendőben foganatosított parczellázási műveletek több mint 200,000 koronával növelték a gyülekezet alapvagyonát. A közgyűlés köszönetét fejezte ki Benkő István lelkésznek e nagyszabású transzakczió sikeres megoldásáért s helyeslőleg vette tudomásúl, hogy egyházközsége néki ebből az ügyből kifolyólag, évi 5000 koronás fizetéspótlékot szavazott meg. Bogáti Hajdú Imréné és Mocsáry Béláné úrnőknek, kik közül az előbbi a rákosligeti templomra ajándékozott és gyűjtött majdnem 5000 koronát, az utóbbi pedig a pomázi egyháznak juttatott 1000 koronás adományt, az egyházmegye hálás köszönetét tolmácsolta. A pestszenlőrinczi reformátusoknak Kispesttől való