Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
Szervezte e gyűlés a Dsz. helyi körzeteinek egymással és a környezettel való érintkezését is. Eddig négy külső kapocs segített fenntartani az egységet: a nyári gyűlések, a februári konferencziák, az utazó titkár körútjai és a „Diákvilág". Ezekhez sorozódott most az ötödik : az egyes helyi mozgalmak rendszeres látogatásai egymásnál, vagy olyan főiskolákon, a hol a Dsz. munkája induló félben van. E lépésnek akkor lesz nagy jelentősége, ha majd a rendszeres látogatásoknak egész hálózatai szövik be Magyarország területét az egyes diákközpontok szerint. Várva-várjuk s a közeli jövőben reméljük az időt, mikor nem lesz hazánkban olyan iskola, a melyik biztosítva érezhetné magát valamelyik szomszéd város diákmozgalmának lelkeket hódító hadjárata ellen. A czél világos: szoros összeköttetésben akarunk lenni azokkal is, a kik szeretnek bennünket, de azokkal is, a kik majd szeretni fognak. * * * Zárószó helyett — hitelesítőül — hadd nyomjam ide a M. E. K. Dsz. pecsétjét, vagy legalább a feliratot róla. A kik ezt a pecsétet a homlokukon viselték, azokat kétezer év történetének tanúsága szerint mindig nagy dolgokra tette képessé az Úrnak ereje : „Nem, tí választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon." Ján. 15,lt í . Ifj. Benkö István. KÜLFÖLD. Portugália. Szeparáczió. A Costa miniszter által benyújtott törvényjavaslat hét fejezetre oszlik és összesen 197 czikket tartalmaz. Kimondja mindenekelőtt a lelkiismereti szabadságot és azt, hogy ezentúl megszűnik a róm. kath. egyház államvallás lenni. Senkit se szabad vallásáért üldözni a köztársaság területén. Házi istentiszteletet mindenütt szabad tartani minden megszorítás nélkül ; a nyilvános némi kikötés mellett történhetik. Az egyházak maguk tartoznak gondoskodni templomaikról, iskoláikról és egyházi kiadásaik fedezéséről. Az állam ellenőrzési joggal bír az egyházak külső és belső ügyeivel és működéseivel szemben. Vagyonukról pontos leltár készítendő, ingókról és ingatlanokról egyaránt. A templomok, kápolnák az egyház használatára átengedtetnek, de csak olyan papok működhetnek, a kik Portugáliában végezték tanulmányaikat. A nép törvényileg nem kötelezhető egyházi terhek viselésére, csak önkéntes adakozásról lehet szó. Az állam felügyel a szemináriumi nevelésre és oktatásra is. Ha valamelyik papot az államra nézve veszedelmesnek tart, elmozdíthatja állásából. A papok nyilvánosan, az utczán reverendát nem hordhatnak. Tisztán szemlélődő szerzetesek, a kik oktatással vagy jótékonysággal nem foglalkoznak, kitiltatnak az ország területéről. Az istentisztelet idegének napfelkelte és napnyugta közé eső időre kell esni. Az esti istentiszteletek és vallásos összejövetelek szigorúan tiltatnak. Pápai iratokat csak akkor szabad kihirdetni, ha a kormány megengedi. Az új törvényjavaslat a protestánsokat is sújtja, mert az evangelizáló társaságok igen sokszor csak este, lámpagyujtás után fogtak munkához, a mikor a nép ráért eljönni. Nem szabad külföldről jövő anyagi támogatást elfogadniok, melyek nélkül nem bírják kiadásaikat fedezni és lelkészeiket kellő módon fizetni. A templomok az állam vagyonát képezik, csak a használati jog az övék. Egy lisszaboni angol protestáns lelkész nemrégiben a londoni „Christian World"-höz fordult, hogy a „Foreign Office" támogatását és védelmét kérje az angol protestánsok számára, a kiket a portugál szabadgondolkodók sanyargatnak. Remélhető azonban, hogy a törvényjavaslaton itt-ott még változtatni fognak, ha nyilvános tárgyalás alá kerül a parlamentben. A róm. kath.-ok mindent elkövetnek, hogy a javaslat ne emelkedjék ilyen szigorú formában törvényerőre. Szerintök egyik legsértőbb pontja a javaslatnak az, hogy az egyházból kilépett és megnősült papoknak és családjuknak az állam anyagi segítséget fog nyújtani, A reverendaviselésről. Abreu Ede képviselő meginterpellálta Maehado dr. külügyminisztert, hogy vájjon a Lisszabonban tanulmányaikat végző írországi kispapoknak nem volna-e megengedhető a revere nda viselése ? Maehado miniszter kijelentette, hogy a törvény egyikmásik pontján még lehet változtatni, lényegén, fontosabb intézkedésein azonban nem. Kevésbé lényeges dolog persze a reverenda-ügy. Csak az a nehézség forog fenn, hogy ha a kormány a külföldieknek megengedi az egyházi ruha viselését,akkor meg kellene engedni ugyanazt a belföldieknek is. A kormányt a reverenda viselésének eltiltására nyilvános helyeken és az utczán az indította, hogy a papokat a nép ne inzultálja. Ném eto rsság. Régi, elavult fogalmak. Naumann Frigyes, ismert német theológus, a „Frankfurter Zeitung"-ba piinkösti czikket írt, mely az olvasók körében nagy feltűnést keltett. Czikkének vége így hangzik: „Manapság mindenütt új kifejezéseket, új formákat, új jelképeket keresnek az emberek. Jellemző dolog, hogy a káté régi kifejezéseit is szorgosan kerülik. Ki merné ma ajkára venni ezt a szót: „Szentlélek", ha nem akar művelt-sége hírnevének ártani? Ámde a Szentlélek azért ma is működik, azokban is, a kik az ő nevét nem ejtik ki. Ezek a modern fogalmak: eszményiség. kategoricus imperativus, humanizmus, emberi méltóság, haladás, kultúra, mind a Szentlélektől származnak. Nem egészen ő tőle, de tőle is. Ezt jobban ki kellene fejteni az emberek előtt, akkor a szabadelvűek bizonyára nem vágnának olyan savanyú arezot a piinkösti ünnepekhez.
