Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-22 / 4. szám

(áll., kir. kath.) gimnáziumokba ugyanakkor csak 1902 tanulónk, az áJl. reáliskolákba pedig 575 növendékünk járt. A középiskolák közé sorozott állami felső leány­iskolákba is 320 ref. tanuló jár, míg a mi felső leány­iskoláinkba 514. Még így is az állami középiskolákba nem kevesebb, mint 2797 ref. növendék jár. Ha nem az indokolásban említett minimális 100 tanulót, hanem annak másfélszeresét: 150-et veszünk is alapul, akkor is legalább 18 ref. vallástanár államosítását igényelhetjük. Ezt joggal el is várhatjuk! A megoldása sem üt­közik nehézségbe. A legtöbb helyütt ugyanis nem egy, hanem több állami iskola (gimnázium, reáliskola, felső leányiskola, tanító-, tanítónőképző, kereskedelmi iskola) van. A ref. vagy ev. vallástanár — mondjuk -— két­három állami iskolában tanít együttvéve száznál több növendéket heti 18, illetve a — különböző intézetekben fölváltva tartandó — vasárnapi ifjúsági istentisztelet be­leszámításával .16 órát. Vegyük pl. Budapestet. Itt az 1908/9., úgyszintén a legutóbbi 1909/10. tanévben is körülbelül 600 ref. növendék járt állami középiskolákba. Ennek daczára a tervezet szerint egy vallástanárunkat sem államosítanának, mert egyik állami iskolában se ha­ladja meg itt a ref. vallású tanulók száma a százat, bár többnél közel jár hozzá. Két-három iskola összevonásával azonban legalább négy államosított ref. vallástanári állást lehetne, sőt kellene szervezni. Ma a budapesti egyház egyenesen ráfizet ezekre az iskolákra. Az államtól 100 koronát kap óránkint. holott hitoktatóinak csak kezdő­íizetésül 3000 koronát, vagyis a heti 20 óra mellett leg­alább 150 koronát fizet óránkint. Később, a mikor a hitoktatók alapfizetése és lakbére is emelkedik, meg korpótlékot is kapnak, még több esik egy órára. Olyan helyeken, a hol csak egy állami középiskola van s így a ref. hitoktatás ezentúl is csak óradíjak mellett történhetik, elvárhatjuk mindenekelőtt az órák számának méltányos megállapítását, azután azt, hogy az óradíjak a tanári alapfizetésnek az órák számához mért szabályszerű hányadát képezzék. Tarthatatlan állapot, hogy több helyütt nem két, hanem négy vagy még több osztálynak a növendékeit is összevonatják, a minek csakis akkor lehetne helye, ha egyik-másik osztályban mind­össze egy-két növendék lenne. Négy osztálynál többet azonban semmi szín alatt se volna szabad összevonni. Az adandó vallástani órák száma és díjazása tárgyában egységes megállapodást kellene egyházunknak a kultusz­kormánnyal kötnie. Nagyon kívánatos, sőt az adott körülmények folytán egyenesen halaszthatatlanná vált, hogy a konvent ezt az ügyet legközelebbi ülésében már tárgyalja. Nem gondoljuk, hogy közbelépésének nem lenne meg a kívánt eredménye. Valóban képtelen állapot lenne, hogy míg az állam — annak a bizonyos, sokat emlegetett vallásegyenlőség­nek nagyobb dicsőségére — az egyik felekezet hitok­tatóinak a fizetését két-háromszorosára emeli s így a r. kath. hitoktatást a középiskolákban az állam költsé­gén végezteti, addig a másik szemét továbbra is azzal a csekélyke „tiszteletdíjjal" szúrja ki s így az továbbra is kénytelen arra ráfizetni, csakhogy félig-meddig is alkalmas embereket kapjon ! Ha a kultuszkormány vona­kodik ennek a kiáltó egyenlőtlenségnek a megszünteté­sétől, akkor letagadhatatlanul nyilvánvalóvá válik, hogy az egész újítást kizárólag a r. kath. vallástanárok érde­kében csinálta, az adófizetőknek, így a mi zsebünknek is a rovására. S még egy czélja lehet, a mit azonban szeretnénk nem hinni, bár a napilapok is megemlékeztek róla. Ugyanis a vallástanárok ekként rendes tanárokká lenné­nek, s mint ilyenek, igazgatókká is választhatnák őket. Képtelenségnek tartjuk, hogy egy hitoktató, a ki fele­kezetének érdekeit képviseli abban az iskolában s egy­házi fensőségétől is függ, egy állami, tehát felekezetközi intézet élén álljon. Felekezetének avagy az államnak az érdekeit szolgálja? Ez a kettő — sajnos — nem min­den felekezetnél vág egybe! Hogyan venné ki magát, hogy a többi felekezetek vallástanárai egy és más do­logban neki legyenek alárendelve? S hogy festene pl. egy róm. kath. káplánból lett igazgató itt a fővárosban, egy olyan reáliskolában, a hol van ugyan száz r. kath. növendék, de három-négyszer annyi az izraeliták száma 1 A kultuszminisztérium középiskolai ügyosztályának mai vezetőjétől sok minden kitelik ugyan, de azt már mégse hinnők, hogy eddigi sikerei alapján ilyen tervet mert volna megérlelni az agyában 1 Mindenesetre jó lesz, ha az arra hivatottak résen lesznek és a mikor a kérdés szőnyegre keriil, minden ellenkező irányú törek­vést örök időkre lehetetlenné tesznek. Ki kell mondatni azt az egyedül igazságos elvet, hogy egyik felekezet val­lástanára sem lehet valamely állami iskola; igazgatója! A többi állami iskolákról legközelebb. Dr. K. I. ISKOLAÜGY. Az amerikai református theológiák tanulmányi rendje. (Folytatás.) Az amerikai református egyháznak (Keformed Church in the U. S.) három kitűnő theologiai akadémiája van. És pedig Lancasterben (Pennsylvania-állam), Daytonban (Ohio-állam) és Franklinban (Wiscounsin-állam). E jelen közlemény czélja lévén a lancasteri theologia berende­zésének és tanulmányi rendjének ismertetése, a két utóbbi iskoláról csak a legfontosabbakat említem fel. A daytoni theologia 1848-ban Tiffin városában alakult. 1907 óta Dayton városába van áttelepítve és egyesítve az Ursinus theológiával, mely 1869-ben ala­píttatott, a leghevesebb hitvitázás idején. Az intézet egé­szen modern (megkezdett) palotájának kiépítéséhez Day­ton városa 100 ezer dollárral (félmillió korona) járult. Hat theologiai tanszékkel van ellátva és főleg az Egye­sült-Államok nyugati részéből kapja növendékeit. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents