Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

szervezéséről szól. Bizony a püspöki munka manapság neliéz szolgálat. A mi kerületeinkben és az evangélikus testvéreknél is ma már majdnem mindenütt ott vannak a püspökök mellett az állandó titkárok, a kik az adminisztráczió terheinek nagy részét leveszik a püspökök vállairól, hogy ezek annál nagyobb energiával végezhessék a közvetlen felügyelet apostoli munkáját. Úgy kell megszervezni nálunk ezt az állást, hogy ez kívánatos legyen ifjabb lelkészeink legkiválóbbjai előtt is és hogy ezek huzamosabb ideig is ott maradjanak ezen a fontos poziczión. Hiszen püspökváltozás esetén ez az állandósított tisztség biztosítja mindenütt az ügyek zökkenés nélküli menetét. Hogy a titkárt az elnökség — recte a püspök — előterjesztésére választja a közgyűlés, ez is helyes. Hiszen bizalmi állás ez és legfeljebb ebből a szempontból lehetne az állandósítás ellen argumentálni. De ha sine studio a legarravalóbb lelkészt állítják be a kerületek, akkor e tekintetben sem forog fenn nehézség. Még két dologról szólok. Az egyik az egyházkerületi bizottságokra vonatkozik. A kerületi közgyűlés prompt és lehető gyors lefolyása jó részben ezeknek működésétől, jelentésétől függ. Külföldi egyházakban, a hol igazi .zswzaí-presbyteri rendszer szerint folyik le az egyház jogi funkcziója, az állandó bizottságok biztosítják ennek gyors és egyöntetű működését. Nem tudom, hogy a következő zsinaton nem emelkednek-e majd hangok a Királyhágón inneni kerületek képviselői részéről az erdélyi igazgató-tanácshoz hasonló orgánum felállítására nézve ? Mert nagy baj az nálunk, hogy még az ugyanazon természetű ügyekre nézve is más-más bizottságok működnek, hogy tudomással sem birnak egymás dolgairól. Hogy csak a legeklatánsabb példát hozzam fel: itt van a ker. tan ügyi-bizottság, illetve ennek szakosztályai. Mind külön-külön üléseznek és jelentenek. Tanulhatnánk itt az egyetemes tanügyibizottság példájából. Minden kerületben kellene lenni egy egységes vezetés, elnökség alatt álló tanügyi-bizottságnak, a melynek szakosztályai együttesen tartanák üléseiket, úgy a hogy ez az egyetemes tanügyi-bizottságnál is történik. Minél kevesebb bizottságot! Mert akkor majd megszűnik, vagy legalább a minimumra redukálódik az egyes ügyeknek egyik bizottságtól a másikba való átsétáltatása, a mi sokszor késedelmet és rendszertelenségeket okoz. A szakelőadók kérdését ez az összevonás nem érinti. A mi a bizottságok előzetes ülésezéseit és jegyzőkönyveiknek, jelentéseiknek előzetes kinyomatását és szétküldését illeti, bizonyára az is helyes intézkedés. Az E, T. B. is akként határozott legutóbbi ülésében, hogy legalább egy hónappal a konventi ülés előtt összejön és jegyzőkönyvét idejében megküldi az érdeklődőknek. Csak legyen szabad megjegyeznem, hogy a mi bizottságaink eddig nagyon hosszú jelentéseket terjesztettek elő. Egy-egy „értesítővel" felér az a jelentés, a mely az egyes tanügyi intézmények részéről a ker. elé jött; innen van, hogy jegyzőkönyveink oly rémségesen megnövekedtek. A középiskoláknál p. o. egy jól megszerkesztett statisztikai táblázat mellett sok minden elmaradhatna. Hiszen ezekre nézve is ott vannak az értesítők, a melyek minden egyháznak elküldetnek. Minél rövidebb, összefoglalóbb jelentéseket! Az ilyeneket aztán el is olvassák, míg a hosszabbtól, úgy a meghallgatást, mint az elolvasást illetőleg, mindenki visszariad. A bizottságok ülésezésével az ügyeknek helyes előkészítésével szorosan összefügg a jegyzőkönyv dolga, a melyről még röviden szólok. Sok panasz volt erre nézve, késedelmes megjelenését, szerkezetét illetőleg. A panasz sok tekintetben jogosulatlan volt, a régi helyzet szülte ügyvitel ís okozója volt a késedelemnek. Megtörtént eddig az, hogy fontos eredeti okmányok mentek a nyomdába, a honnan aztán bizony nem valami épületes állapotban kerültek a levéltárba (?). Hát az egyházkerület új hivatalos helyiségében bizonyára a közgyűlés lefolyása után ott áll majd egy, vagy két írógép és azután a határozatok, a melyek, mint tapasztalásból tudjuk, sokszor sürgősek az a peresekre, vagy "egyes más felekre nézve, mindjárt onnan expediáltatnak és nem kell, mint eddig is történt, a nyomdából kiemelgetni az eredeti okiratokat lemásolás és hitelesítgetés végett, a mi a jegyzőkönyv kinyomását késleltette. A püspöki titkár pragmatikájába bele kell foglalni, hogy a jegyzőkönyv szerkesztésében ő is segédkezni köteles. Szóval ezt a jegyzőkönyvszerkesztést, a határozatok expediálását a rendelkezésünkre álló modern eszközök igénybevételével, a lehető legrövidebb idő alatt kell végrehajtani. Nagy hibája jegyzőkönyvünknek az is, és ez a konventére nézve is megvan, hogy az egytermészetű ügyek nem tárgyaltatnak folytatólagosan a tárgysorozat szigorú betartásával. Összefügg ez azzal, hogy sokszor még az ülések ideje alatt folynak bizottsági ülésezések és a referensek nincsenek készen a kellő időben jelentéseikkel. A 6. § szigorú betartása mellett ez az anomália megszűnik és akkor, midőn a gyűlés is gyorsabb lefolyású lesz, az ügyek majd a kellő logikus sorrendben tárgyaltatnak és foglalnak helyet a jegyzőkönyvben is. Nem egyszer hangzott már fel a vád innen vagy onnan, sokszor külföldiek részéről is, hogy a mi kálvinista egyházunkban a fősúlyt az adminisztráczióra fektetjük ós e mellett sok egyéb dologról megfeledkezünk. Nos, ha az adminisztráczió az előttünk levő tervezet helyes életbeléptetése és alkalmazása folytán lehetőleg szakít az eddigi nehézkességgel, ha a ker. közgyűlés a reformok után gyors lefolyású leend, akkor majd jut idő arra is, hogy összejöveteleink alkalmával több időt szentelhetünk más életbevágó kérdések megbeszélésének; jut idő arra, hogy egy-egy ker. közgyűlés nem a kifáradás, hanem a lelki felüdülés ideje lehet a résztvevőkre nézve. Megemlékezünk nemcsak egyházunknak sokszor kicsinyes bajáról, hanem értekezleteink útján erőt merítünk a magunk részére és irányelveket adunk azoknak is, a kik