Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

kötött házasságot, egycb vallású menyasszonnyal, illetve vőlegénnyel, megegyezés nélkül. Két ref. vőlegény és 5 menyasszony kötött házasságot felekezetenk vüli menyasszonnyal, illetve vőlegénnyel, megegyezés nélkül. A róm. kath. egyház Magyarországon az 1909. évben a két protestáns egyháztól fent kimutatott hódításain kívül, a görög katholikusokkal kötött házasságoktól eltekintve, kik között a gyermekek vallására vonatkozó megegyezés ki van zárva, az 1581 nem evang. vagy ref., de más vallásuvái kötött vegyesházasságból megegyezés szerint vesztett 101 esetben, de 426 esetben részére biztosíttatott a gyermekek vallása. Nyeresége tehát itt is 325. Vesztesége a gör. keleti egyházzal szemben 66, az unitáriussal szemben 2, az izraelita hitfelekezettel szemben 33- Nyeresége pedig a gör. keletitől 298, az unitáriustól 42, az izraelita hitfelekezettől 85, a felekezeten kívüliektől 1. 221 róm. kath. vőlegény ós 258 menyasszony kötött házasságot izraelita menyaszonnyal, illetve vőlegénnyel. Az előbbinél 43 esetben a r. kath., 10 esetben az izraelita, az utóbbinak 42 esetben a r. kath. ós 23 esetben az izraelita hitfelekezet javára létesült megegyezés. Egy róm. kath. vőlegény és 2 menyasszony kötött házasságot egyéb (örmény) vallású menyasszonnyal, illetve vőlegénnyel, megegyezés nélkül. 5 róm. kath. vőlegény és 6 menyasszony kötött házasságot felekezeten kívüli menyasszonnyal, illetve vőlegénynyel, az utóbbinál egy megegyezés a r. kath. egyház javára. Keresztyének és izraeliták között összesen 646 házasság köttetett, 165 megegyezéssel, melyből 130 a keresztyénség és 35 a zsidóság javára esik. Keresztyének és felekezetenkívüliek között összesen 26 házasság köttetett, egy megegyezéssel a róm. kath. egyház javára. Felekezetenkívüliek és^izraeliták között összesen 24 házasság köttetett, megegyezés nélkül. Homola István. KÜLFÖLD. Az utrechti „Stipendium Bernardinum" jubileuma. Június 21-én és 22-én folyt le az az ünnepély, melyet az utrechti „Stipendium Bernardinum" gondnoksága rendezett e gazdag ösztöndíj alapításának 150 éves évfordulója alkalmából. Az ünnepélyen való részvételre az ösztöndíj gondnoksága meghívta mindazokat, a kik egykor mint a Stipendium Bernardinum élvezői Utrechtben éltek és tanultak. Egy tényt azonban sajnálattal kell megállapítanunk s ez az, hogy, a mint előre is megjósoltuk, az egész ünnepély tisztán a németek ünnepélyévé lett, a mi nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy Németországból 66-an, Magyarországból pedig csak 4-en* jelentek meg * Névszerint Könyves Tóth Kálmán, dr. Nagy Zsigmond és leánya Debreczenböl, Varga Zsigmond Kolozsvárról és e sorok írója Budapestről. Ezen kívül ott volt még Szombathy István ref. lelkész Miskolczról, a ki ha nem is volt soha utrechti diák, mégis eljött kedves nejével megnézni Hollandiát, a mely minden magyar ref. papra nézve csak érdekességgel bírhat. a jubileumi ünnepségre. Általában a németeknek voltgondjuk arra, hogy az egészet német ünneppé tegyék. Az ünnepélyen megjelent a német nagykövet is, a ki a német császár ajándékát: császári kitüntetést és érdemrendet hozott két theologiai professzornak. Nekünk, sajnos, eszünkbe sem jutott ez a figyelmesség, a mely pedig rendkívül jó hatással lett volna Hollandiában. Egy magyarbarát professzor meg is mondta e sorok írójának, hogy ez a figyelmetlenség egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a magyarok iránt a némelyek által úgyis csak kis mértékben érzett rokonszenvet fokozza. Ezenfelül pedig dr. Valetonnak, az ösztöndíj adminisztrátorának, néhány felolvasását is lefordították német nyelvre, hogy iránta való tiszteletüknek ezáltal is kifejezést adjanak. Az ünnepély nem hivatalos része különben már 20-án este kezdődött, a mikor az utrechti németek egyesülete ünnepélyes estélyt rendezett a külföldi vendégek tiszteletére. Ezen a magyarok nem mindnyájan vettek részt, mert egy részök csak késő éjjel érkezett meg Utrechtbe. 21-én volt a tulajdonképeni ünnepélyes ülés az egyetem nagy kupolacsarnokában, szép közönség jelenlétében. Dr. Valeton J. J. P. theol. tanár, a Stipendium Bernardiiiunmak már 30 éven át adminisztrátora mondott legelőször üdvözlő beszédet, természetesen német nyelven. Utána dr. Van Veen S. D. theol. tanár tartott ünnepi beszédet, megemlékezvén az ösztöndíj alapításának történetéről. Ez volt az ünnepély főrésze. Ezután az üdvözlések következtek a régi stipendisták részéről. Német részről beszélt D. Budde a marburgi egyetem jelenlegi rektora, s egy lelkész Frankenthalból, Bemard születési helyéről. Magyar részről Könyves Tóth Kálmán debreczeni lelkész mondott nagyhatású beszédet ós pedig holland nyelven, a mi a jelenlevő hollandoknak különösen azért esett nagyon jól, mert a németek közül egyetlen egy sem tartotta érdemesnek azt, hogy holland nyelven üdvözölje egy holland egyetemi ösztöndíj gondnokságát. Könyves Tóth Kálmán egyéniségének és beszédének hatása még jobban a magyarokra terelte a közönség figyelmét. Mindenki csodálta a 75 éves embert, a ki magas életkora ellenére is vállalkozott arra, hogy négy napi hosszú utazás után meglátogassa még egyszer azt a várost, a hol épen 50 évvel ezelőtt, 1861-ben mint reményteljes ifjú lelkész élt és töltött el két kellemes évet. Az ünnepély végeztével az egész közönség elment Utrecht egyik templomába, a hol Bemard porai pihennek, hogy így is kifejezze tiszteletét a nemeslelkű alapító iránt. Végezetül pedig este 6 órakor ünnepi ebéd volt az Európa szálloda nagytermében, a hol gazdagon terített asztalok mellett a késő éjjeli órákig együtt volt a társaság a felköszöntőknek oly rettentő áradata mellett, hogy az bármely magyar ünnepi ebédnek is becsületére vált volna. Jó az ilyeneket megjegyezni azoknak, a kik min-