Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-15 / 3. szám

letételének kötelezettsége is erre szolgált. Mindazt a sok keserű labdacsot azonban már nem képes egyik másik világosabban látó r. kath. pap szó nélkül lenyelni. Az említett czikk írója igen érdekesen és alaposan is érvel, a mikor a többek közt például a „baj megelőzésé "-ról •szólva így ír: „De — kérdeni — mivel zárjuk el kispapjainkat a vakáczióban, a mikor azzal is ingerlőbb lesz az olvasás, mert tilos? Modernista irat úgy sem juthat be hozzájuk s ha be is jutna, nem bízunk-e a tanárokban, hogy azok meg tudják czáfolni az esetleges nehézségeket? S ha e miatt félteni kellene őket, hitüket, mi lesz, ha kikerülnek? Ennyit várható theológiai eredményeiről. De, hát hogyan lesz az új generáczió a népvezetéssel? Teljes tájékozatlanságban, „sekrestyepoliiikára" szorítkozik, vagy akkor igyekszik összekapkodni az idevágó ismereteket, a mikor úgyis túl lesz halmozva munkával ? Ha máris lármázunk, hogy a fiatalabbak alig érnek rá lelkipásztorkodni az egyesületi élet miatt — a mely különben lelkiismeretbeli kötelesség — talán többet pasztorálhatnak és „cucilistáskodhatnak", ha ezentúl még azt az ismeretet is lelkipásztori gondok között kell megszerezniük, a melyet eddig a szemináriumban elsajátítottak? Pedig a nép elvárja, hogy papja a politikai és egyéb eseményeket s azok szereplőinek nevét is jobban tudja, különben oda a tekintély s tessék ezt megszerezni, ha még a_ legjobb lapok is száműzve vannak a papnevelőkből. Ujabban néhol ugyanis a tekintély elve jutott túlsúlyra nem a szabadossággal, hanem a jellemképző szabadsággal szemben. Hát még ezután mekkora önállósággal jönnek ki űjmiséseink? Ha pedig kíméletlen szigorúsággal végrehajtják — Győrött már végre is hajtották — a rendeletet, a Szent István-Társulat tagjainak vagy felét viszíti, tiltva lévén a tudományos folyóiratok olvasása is; érzékeny veszteséget szenvednek összes kath. lapjaink, sőt be kell szüntetnünk az Egyházirodalmi Iskolákat is. Tengődő, vérszegény lapjainkra kettős csapást mérnénk s a kettő közül nem az volna a könnyebb, hogy a kispapok nem ismerhetvén meg lapjainkat, később se igen fogják megrendelni azokat s ha akarnák, se tudnának választani. Azért a biboros-herczegprimásnak adott elutasító válaszba épen az Anyaszentegyház érdekében talán nem kellene, reménytelenül belenyugodnunk. Kegyes főpásztoraink talán újból és együttesen megkísérelhetnék a szükséges lépéseket, a melyeknek sikere a kath. Magyarországnak igen fontos kérdése. Ha a Szentséges Atya nem követeli meg a gregorián ének általános keresztülvitelit, ha fölfüggeszthette a Ne temere-t, ha meggyőződik róla, hogy nálunk a jelen esetben épen az ártana az Egyháznak, a mi másutt használ neki, lehetetlen, hogy ha vissza nem is vonja, de legalább hallgatólagosan ne dispenzálja Magyarországot. Mert a mi csekélyet nyernénk a kispapnevelés bensősógében a rendelet végrehajtása által, azt többszörösen kárpótolja a pasztoráczió sikere a rendelettel el nem fogott szélesebb látókör és áttekintés által." Igaza van a czikkírónak. De mi haszna? Az Ő egyházában csak hallgatni és engedelmeskedni lehet! Orgonamegrendelés. Harmacz (Gömör- és Kishontmegye) ref. egyháza a temploma részére készítendő 10 szóló és 7 mellékváltozatú csőrendszerű új orgona készítésével Országh Sándor és fia (Rákospalota-Újfalu, Budapest mellett) orgona- ós harmóniumgyáros czéget bízta meg. ISKOLA. Yal 1 ástanár választás. A szarvasi evang. főgimnázium felügyelő-bizottsága egyhangúlag Mendöl Lajos nagyszénási lelkészt választotta meg az intézet vallástanárává. Törvény tanítás. Régi szomorú tapasztalat és igazság az nálunk, hogy a nép csak akkor vesz tudomást egy-egy újabb rendeletről, törvényről, vagy általános (országos) érdekű és érvényű kormányrendeletekről, a mikor annak áthágása, megsértése miatt a hatóság elé kerül és az megbünteti. Igaz, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentegetőzhetik, de a törvényeket alkalmazó, végrehajtó hatóságoknak gondoskodniok kellene arról, hogy az újabb törvényeket a nép megismerje. A Pesti Hirlap terjedelmesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és azt tanácsolja, hogy az újabb törvényeket népies tanfolyamokon kellene a falvakban ismertetni, magyarázni. Ki kell tanítani a népet arra, hogy mi szabad, mi nem; mi válik hasznára, mi van kárára. Sokkal kevesebb lenne ezek után a baj, a kihágások száma, és sokkal jobb lenne maga a közigazgatás is. Különösen a községek elöljáróinak, a falu „eszének" és fejének, a bírónak volna szüksége arra, hogy némi jártasságot szerezzen a törvényekben, azok végrehajtásában. hogy fontos vezetőtisztét e községben eredményesen betölthesse. Írassa meg a kormány hozzáértő gyakorlati közigazgatási szakemberekkel a községi közigazgatás kátéját, azt az országban használatos nyelvekre fordítassa le és rendelje el, hogy minden év január vagy február havában (télen ráér a falusi ember) minden járás székhelyén törvényismertető tanfolyamok tartassanak, a melyekre a községi birák s egy-két esküdt berendelendők. A tanfolyam után mindegyiket el kell látni egy-egy könnyen érthető és kezelhető kézikönyvvel is. Bizony igaza volt annak az indiai hivatalnoknak, a ki egyszer azt mondotta, hogy „minden bolond elítélhet egy gyilkost, a bizonyság rendesen oly világos és egyenes, — de született bírónak kell lennie annak, a ki ítéletet tud hozni két földmíves közt egy fél hold föld birtokáért folytatott kétségbeesett küzdelemben". A falusi biró életében lépten-nyomon előfordulnak olyan apró-cseprőnek látszó, ámde a kisbirtokos nép szempontjából szinte életbevágó dolgok,' a melyeket csak igazi birói bölcseség tud közmegelégedésre eligazítani. A polgári jogok és kötelességek tanításával különben is egy kissé furcsán bánik el az iskola is. Az elemi iskola két felső osztályában még jut rá valamelyes idő, de már a polgári- és egyéb középfokú iskolákban többet hall a tanuló István, László, Kálmán meg Zsigmond királyok törvényeiről, mint a mai állami- és törvényhatósági intézkedésekről. (/v. a.) A kultuszminiszter köszönete. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Thaly István kir. műszaki tanácsos, budapesti lakosnak, ki a dunántúli ref. egyházkerület pápai polgári leányiskolája és tanítóképző-intézeté javára 6000 koronát, továbbá A 'agy Lajos lábodi (Somogy vármegye) ref. esperesnek, Szabó György komáromi lakos, ügyvédnek és dr. Szily János dunaadönyi kir. közjegyzőnek, kik ugyanazon intézet javára egyenkint 1000 koronát, valamint Cziroh János csallóközaranyosi ref. lelkésznek, ki ugyanezen czélra háromszáz koronát adományoztak, köszönetét nyilvánította.