Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

tanácsos részéről a protestáns, elsősorban a református tanárok jogos támadására, a miért azok a fejét követelték, akár pedig bizalmatlanság vidéki főiskolai tanárainkkal szemben: mindkettő egyaránt a legteljesebb mértékben tapintatlan, sőt méltatlan eljárás. Ha a r. kath. középiskolákhoz el tudják küldeni a r. kath. egyetemi és főiskolai tanárokat, talán a ref. egyetemi és főiskolai tanárok is megérdemelnék ezt a bizalmat! Mindössze 26 ref. főgimnázium számára kellene kormánybiztost találni. A két egyetem, az áll. főiskolák, az öt ref. theológia, a • négy ref. jogakadémia tanárai közt, meg az érdemesebb, idősebb igazgatók közt csak lehetett volna ebben az évben is 26 kormánybiztost találni! S ha egyik-másik nem fogadhatja is el a megbízatást, a még fennmaradók közt is lehetne másokat találni. Hisz nem kevesebb, mint 25 theológiai tanár, több, mint 30 jogakadémiai és körülbelül tíz bölcsészeti tanárunk van csak a saját főiskoláinkon. Érdemes lesz egyházi hatóságainknak ezt a visszás és önérzetünket valóban erősen sértő állapotot illő formában a kormány tudomására hozni; mert ha így haladunk, nemsokára már — egyetemi hallgatókat fognak iskoláinkba küldeni kormánybiztosokul! Dr. K. 1. ISKOLAÜGY. Ifjúsági és népkönyvtáraink fejlesztéséről. Korunkat a „gyermek százada" névvel jellemzik már sokan, a kik világszerte figyelemmel kisérik azt az aggódó gondoskodást, a mellyel egyház, állam, társadalom és egyesek egyaránt viseltetnek a jövő nemzedékének testi-lelki nevelése iránt. Itt gyermektanulmányi társaságot, ott gyermek-üdülőhelyet, amott meg gyermekkézimunkákból és rajzokból rendezett kiállítást nyitnak meg, a társadalom széles rétegeinek élénk érdeklődése mellett. Nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is milliókra rúg az az összeg, a mit a gyermekek nevelésére, a gyermekek lelkének megismerésére és a szerzett tapasztalatoknak a gyakorlati pedagógiában való értékesítésére fordítunk. A ma nemzedékének az egészséges, meg a testileg vagy szellemileg fejletlen, avagy erkölcsileg fogyatékos apró emberkék iránt való öntudatos gondolkodása igaz örömmel és biztató megnyugvással tölti el az embert. Azzal a megnyugtató tudattal végezzük egyéb munkáinkat, hogy gyermekeink érdekében megteszünk mindent, a mit a mai körülmények közt a raá-ból a jövő-re való gondoskodásra fordíthatunk. A méltányolásra érdemes gondoskodás közt mégis nem egy helyen láthat vizsgáló szemünk nagy hiányokat. Kivált az ifjúság és a nép olvasáskedvónek a helyes kielégítése kíván sürgős tevékenységet. A gyermektanulmányozás, a testileg fejletlen vagy erkölcsileg fogyatékos és kisegítő iskolába való gyengetehetségű gyermekekről való gondoskodásunk méltán sorakozik a nálunk gazdagabb s harmonikusabb közgazdasági, politikai és nemzetiségi viszonyok közt élő nyugati államok munkájához. A Gyermektanulmányi Múzeum felállításával meg egyenesen meg is előztük őket. Bár csak megnyugtató lehetne az a kép is, a melyet az említettek mellett a magyar ifjúság és a magyar nép könyvtárairól és általában olvasmányairól festhetnénk! Itt azonban mérhetetlen távolságban járunk a nyugati országok mögött. Igaz, hogy például a német gyermekek közt is erősen pusztít a pornografikus könyvek és képek által okozott métely. Ámde az ő fejlett könyvtárügyüknél fogva elegendő, ha a romboló irodalom termékeit összeszedik és elégetik. Van elég jó könyv a mindenki által hozzáférhető népkönyvtárakban, onnan bárki is kielégítheti az olvasókedvét. Miránk meg kettős feladat hárul. Küzdenünk kell az egyfelől testet-lelket mételyező detektivtörténetek, sikamlós elbeszélések, meg az izgató képekkel megrakott regények rombolása ellen. Más oldalról meg a jó könyvek terjesztésére, az ifjúsági és népkönyvtáraknak az eddiginél czélirányosabb és gyümölcsözőbb fejlesztésére kellene valamit tennünk. Napról-napra jobban terjed a gonosz könyvek és a mételyező képek által okozott veszedelem. A külföldi könyvtárügy óriási fejlődése mellett a mi könyvtárügyünk alig megy előre. így a rossz könyvek terjednek, a baj elhárítására egyedül alkalmas orvosszer: a könnyen hozzáférhető, ingyenes s jeles könyvekkel felszerelt iskolai és népkönyvtárak meg egészen kezdetleges állapotban tengődnek. Pénzünk nagyon kevés van, a mit könyvkincsre fordíthatnánk. A könyvtárak szekrényeit aztán még ebből a kevéske pénzből is úgy rakjuk meg, hogy a könyvek a legtöbbször csakugyan megérdemlik a jogos kifogásokat és sok esetben az elitélő bírálatot is. A külföldi könyvtárak követésére nem gondolhatunk. Körülményeink számbavevése után csak azt tehetjük, hogy a mai magyar irodalmi termékekből kiválogatjuk azokat a könyveket, a melyek a magyar nép és ifjúság mai értelmi fejlődési fokát még nem haladják felül, s azután csupán egy szempontnak: az erkölcsivel párosult esztétikai színvonalnak szabad még érvényesülnie a válogatásban. Ezeket a könyveket állandó kiállításban kellene bemutatni a nagyközönségnek. A kiválogatott könyvekből aztán egy minta-könyvtárt kellene szerveznünk, a melyben egy olyan könyvtártípust mutatnánk be a közönségnek, a milyent az állam, a megyék, a városok és az iskolaföntartók anyagi ereje elbírna. A mintakönyvtárat olvasócsarnoMal kell összekapcsolni. Ebben az olvasócsarnokban meg a czélszerű berendezés és a helyes könyvtárvezetés révén a mi fejletlen könyvtárberendezésünkre és kezdetleges könyvtárkezelési ügyünkre gyakorolhatnák helyes irányítást. Ezen állandó könyvkiállítás, mintakönyvtár és olvasócsarnok révén nemcsak egy új ifjúsági és egy új népkönyvtárt nyernénk, hanem a könyvek kiválasztásában, a mintaszerű berendezésben