Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-25 / 26. szám

tovább engedni az igehirdetőket. „Maradjanak nálunk és tanítsanak bennünket", — mondogatták az emberek. Egy éltes ember eldicsekedett vele, hogy ha éjjel nem tud aludni, előveszi a bibliát és olvas. Egy nő pedig: „Hogy a plébános fölment-e bűneimtől vagy sem, azzal nem sokat törődöm; engem megszabadít bűneimtől a Krisztus." A kormány és a katonalelkészi állások. A franczia kormány még a repülőversenytéren szerencsétlenül járt Berteauv hadügyminisztersége alatt foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a marokkói hadsereg lelki szükségletéről gondoskodni kell. Miután a szeparáczió értelmében a kormány nem köteles lelkészi állásokról gondoskodni, kimondotta, hogy a vallásfelekezeteket erkölcsileg pártfogolni fogja, ha embereit a katonaság lelki gondozására kiküldi. Utasította a hadügyminisztérium a marokkói hadtest parancsnokát, hogy a lelkészeknek mindenben kezökre járjon és működési helyöket pontosan jelölje meg. A protestáns katonalelkészi bizottság de Pourtalés gróf elnöklete atatt iilést tartott és mindjárt intézkedett is, hogy egy lelkészök Marokkóba induljon új állására. Ez a férfiú Cook-Jalabert, a ki az előtt hittérítő volt Kabyliában. Nagybritannia. Protestáns körmenet Londonban. Az idén nagypénteken dr. Ingram, londoni püspök délután 4 és 5 óra közt nagy körmenetet vezetett a Sz.-Márton templomból hosszú úton át a Sz. Pál-kathedrálisba. A körmenet élén, melyen körülbelül 3000 főre rugó tömeg vett részt, nagy keresztet hordoztak. A középen lépkedett maga Ingram püspök, előtte vitték püspöki pásztorbotját. A hívek zenekíséret mellett passzióiénekeket énekeltek. A járókelők tisztelettel haladtak el a menet mellett. A templomban a püspök röviden arról az újításról beszélt, melyet ő kezdeményezni akar és a melyről eddigelé a protestánsok Angliában nem akartak tudni. A kereszt nyilvános körülhordása a püspök szerint azért szükséges a nagy világvárosban, hogy a hívek vallást tegyenek Jézus Krisztusról és megváltói munkájáról és hogy másokat is Krisztus követésére és bűnbánatra indítsanak. Hallja meg London és a világ, hogy csak a kereszt hoz üdvösséget. A püspök rövid beszéde után a jelenlevők letérdeltek és váltakozó beszéddel, litánia módjára, imádkoztak a városért, a királyért, a nemzetért és az egész világért. Azután a buzgó tömeg szép, régi énekbe fogott, orgonakíséret nélkül. így fejeződött be a nagypénteki ájtatosság. — Ingram püspök ezen romanizáló újítása csak azoknak tetszik, a kik maguk is több dolgot át akarnak vinni a római katholikus czeremóniából. De nagyon sokan elítélték a püspököt az anglikán egyház köreiben. A „Times" nagy napilap élesen kikelt a romanizálás ellen. Egyebek közt így írt: „Nem az rázza föl Londont a közömbösségből, hogy az épületekre keresztet tűzünk ki, vagy hogy a keresztet körmenetek élére állítjuk, hanem a belső magábaszállás, elmélyedés, mely bűntudatra ébreszt. Szemre és fülre való hatások idejöket multák." Magyar reformátusok dicsérete. Az angol kongregáczionolisták legutóbbi londoni ülésén Garvie elnök a genfi reformácziói emlékműről beszólt. 0 is résztvett a jubileumon, mint híveí kiküldötte. Kiemelte, hogy mit köszönhetnek az angol protestánsok Kálvinnak, a ki a reformált keresztyénség legnagyobb szelleme volt. Még azok is nagy hálára vannak kötelezve emléke iránt, a kik az ő theológiai felfogását nem osztják. Garvie azután szemrehányólag hozta föl, hogy az angolok és a skótok aránylag milyen kevés összeget áldoztak a genfi reformácziói, emlékműre, és magasztalólag emlékezett meg a magyarok nagy áldozatkészségéről. Ezen példaadás alapján fölszólította a kongregáczionálistákat és a többi non-konformistákat, hogy nagyobb összegeket gyűjtsenek az emlékmű részére, melynek közepén Kálvin János áll, mint az európai kontinens egyik legnagyobb evangelizátora. Oroszország. Jezsuiták bujkálása. Az 1905-ben tartott római értekezleten a jezsuiták generálisának indítványára elhatározták a jezsuiták, hogy Oroszországba propagandát indítanak. Az oroszországi lengyelek azt jelentették ugyanis, hogy elérkezett az időpont a cselekvésre és hogy a talaj teljesen alkalmas. Egyesek álruhában, mint kereskedők, behatoltak az ország belső részeibe, hogy jelentést tehessenek az állapotokról a jezsuitáknak. Néhány hónap múlva visszatérve, Lembergben tanácskozásra gyűltek össze ós elhatározták, hogy delegátusokat küldenek ki. Moszkvába Werzinski jezsuita pátert küldték, Pétervárra Urbánt. Úrban 1908-ban érkezett az orosz fővárosba és nagy ügyességénél és világismereténél fogva nemsokára a legelőkelőbb társaságokba bejutott és jelentékeny szerepet játszott. A róm. katholikus Katalin-kathedrális papjává lett, az udvari apródok iskolájában hittantanár, jótékonysági egyesületeket alapított és imakönyvet írt. Különösen nagy eredményeket ért el a nők körében. Végre kiderült, hogy ő a jezsuita-rend tagja. Erre hirtelenül eltűnt Pétervárról, visszament Lembergbe a klastromba. A pétervári róm. kath. papok az állítják, hogy nem is sejtették, hogy Urbán jezsuita. Csaknem ugyanazon időben ráismertek Werzinski páterre is, a kit Oroszországból rögtön kiutasítottak. A nála talált iratok alapján megtudta a hatóság, hogy Péterváron és Moszkvában nagy arányú szervezkedéssel dolgoztak a rend emberei és jóbarátai. Iskolákat, intézeteket vezettek. A nyomozás az egész vonalon megindult és sokakat már ki is hallgattak az akna-munkára vonatkozólag. Az egyetemi hallgatók vallásossága és vallástalanság a. 1872 óta Ororszország egyes egyetemein különös figyelemmel kisérik a hallgatók erkölcsi és vallási magatartását. Az utóbbi években a többek közt ezt a kérdést intézik hozzájuk: „Hisz-e Ön személyes IstenbenErre a kérdésre a dorpati egyetemen 830 hallgató közül 40% „nem"-mel felelt, 18% semlegesnek vallotta magát.