Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-25 / 26. szám

TANS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: AíJni—venni. Balatoni István. — Vezérczikk: Gyülekezeti lap. Dr. K. I. — Könyvis mertetés : S. Szabó József Debreczeni Lelkészi Tár. Keresztesi Samu. — Belföld: Kultuszvita a képviselőházban. — Külföld: Német-, Fran -z^aország, Nagybritannia és Oroszország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovsit. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Adni—venni. v \ \ „Jobb adni, mint mlgi-" Ap. Csel. 20 : 3ö7V A világ; lelkei között igen sok a boldogtalan, elégedetlen, a zúgolódó, panaszkodó. Oka az, hogy mindenki venni akar, mely szó itt nem „árút pénzen szerezni" értelemben veendő, hanem: elfogadni, kapni. Mindenki kapni akar és elfogadni szeretne: pénzt, gazdagságot, vagyont, tiszteltetést, magasra jutást, hatalmat. Mikor látják az emberek, hogy vannak, a kik tényleg kapnak, a külszín által félrevezetve, a keblükben élő „venni"akarás szül elégedetlenséget, irigységet, gyűlölséget — minden gonoszt, a mi csak a sátán országába tartozik! Az elfogadás mögött rejlő indulatokat nem veszik az emberek figyelembe. Megalázkodni az előtt, a kitől, vagy szolgálni annak, a mitől vettek valamit. A teremtés koronájának ékkövei között ez a dísztelen. Jézusnak a megkisértésben a Sátán az egész világot akarta adni. De Jézus nem vette el. Nem a mögötte rejlő szolgálat miatt, hanem mert Jézus gazdagabb volt, mint iz egész világ. 0 adni jött, nem venni, mert az egész világ maga is szegény, az örökélet javaiban és az istenországa kincseiben: a szeretetben, békességben, a jóságban, szelídségben, alázatosságban, hitben.. . Tudta Jézus azt nagyon jól, hogy mindig az áll magasabban, a ki ad. Ha Ő elfogadja a sátántól kinált világot, tüstént leesett az istenfiúi méltóság magaslatáról és alacsonyabbá lett a sátánnál! Mert a kegyelmet nem az gyakorolja, a ki vesz, hanem a ki ad. A ki vesz, elfogad, valamit elveszteni kénytelen, legtöbb esetben önmagát, de a ki ad, az az Isten országának erkölcsi magaslatához emelkedik egy-egy lépcsőfokkal. Jobb tehát adni, mint venni! A tanítványok ezt a parancsolatot vették Jézustól: ingyen vettétek, ingyen adjátok! Hogy mit? Erre a kérdésre feleletet ad Jézus élete : kenyeret a léleknek, italt a léleknek! Mert éhezők, szomjúhozok vagyunk, de éhségünk és szomjúságunk kielégítésére — mily balgák is vagyunk ! — a sátánhoz fordulunk és elvesszük az ő \testi javait és odaadjuk a mi lelki kincseinket! \ Jézus azonban nem eladni gondolta javainkat, ham?m csak adni! Nagy ellentét! Mi álljunk a gazdagság oH; Mién<-k< vei megrakva az Isten országának erkölcsi magaslatin, hogy adhass.vné'riTöv.lelki kincseket! Más érze^^r adhatás, a kegyelV,\n és könyőrület gyakorlásának a jutalma, mint a vevésé,l

>az elfogadásé! E jutalomban akar Jézus részesíteni, ja miért kérdem: vettünk-e Tőle, hogy adhassunk másaknak? Balatoni István. \ \ Gyülekezeti lap. Szomorúan kell tapasztalnunk újabb időkben, hogy az egyház iránti érdeklődés mind gyöngébb és gyöngébb lesz híveink körében. Ezzel karöltve az adakozási kedv is hanyatlóban van, ha az egyházszeretetnek egy-két fényes példája áll is előttünk. Még azelőtt készséggel hordozták a hívek a templom- avagy iskolaépítésből, javításból reájuk háramló fokozottabb terheket, ma valóságos harczokat kell a lelkészeknek a legtöbb helyütt folytatniok, hogy a szükséges pénzt valahonnan előteremtsék ós az egyház régi veteményes kertjeit, iskoláit a hívek államosítási törekvéseitől megmentsék. Templomaink látogatói egyre fogynak. Mind nagyobb és nagyobb lesz azoknak a száma, a kik már a sátoros ünnepeken se keresik föl az Isten házát. Mindenfelé látjuk ezeket az elszomorító jelenségeket, de kiváltkép városi gyülekezeteinkben. Ezekben a baj egyik növelője gyanánt tekinthetjük azt a körül-