Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-15 / 3. szám

A magyar nép minden osztálya igen jól ismeri ezeréves nemzeti történetét. Tudja, mennyi ellenállást kellett leküzdenie, milyen szívósággal kellett harczolnia a századok folyamán. Tudja és mi se felejtjük el soha, hogy ő volt Európa élő védbástyája a törökök betörése ellen. Tudja azt is, hogy mennyi erkölcsi erőt és kincset merített hazája a Kálvin-féle reformáczióból. Tisztelettel is emlegetik nevét Magyarországon, még a protestánsok körén túl is. íme ezek azok a hagyományok és jellemvonások, melyek figyelmünket felköltik és bennünket ahhoz a nagy protestáns, lovagias nemzethez fűznek. A sors véletlen játéka folytán el-elvetődik franczia kantonainkból egy-egy honfitársnőnk a nagy magyar Alföldre. Talán többször is megtörténik ez, mintsem gondolnók. A fiatal utas megáll egyik vagy másik vidéki városban vagy valamely nagyobb faluban, melynek széles utczáit kétfelől akáczfák szegélyezik és házai hófehérre vannak kimeszelve. Milyen más világ ez neki itten, a rengeteg Alföldön, mint ott az Alpok és Jura hegyei között! Milyen messze érzi magát hazájától! De ime, belép most egy ragyogó tisztaságú kis házba, vagy éppen a lelkészlakba, vagy a tanítóhoz és megpillantja a falon függő képen a nagy reformátor ismert arczvonásait. Aztán hallja a házbeliektől, hogy ők „helvét hitvallásnak1

1

. A falu barnabőrű, szép emberei festői öltözetben járnak, méltóságosan lépdelnek és büszkén vallják magukat „kálvinista"-imk. És elmegy honfitársnőnk vasárnap a templomba, s gyönyörűséggel hallja Marót és Béza ősrégi zsoltárait. Es már nem érzi magát olyan száműzöttnek. Érzi, hogy láthatatlan, kedves kötelékek még mindig odafűzik őtet azokhoz, akiket elhagyott. Kis könyvünknek is az a czélja, hogy ezeket a kötelékeket, melyek bennünket a magyar protestánsokkal összekötnek, szorosabbra fűzzük. Meghallgatván azokat a hangokat, melyeket e könyvecske visszhangképen nyújt, bárcsak közelebbi érintkezésbe juthatnánk testvéreinkkel, kikkel egyek vagyunk a hitben, úgy, a mint azt egy ő közülök olyan szépen kifejezte, hogy ..egymás szívében éljünk". Ford. Dr. T. I. KÖNYVISMERTETÉS. Földes Béla: A szoczializmus. Két kötet. A VI. T. A. kiadása. Az előszóban a szerző szabatosan körülírja műve tartalmát. Nem a szoczializmus kimerítő történetét, hanem a szoczialisztikus eszméknek lehetőleg hű, pontos és teljes képét akarja adni. Czélja: ismertetni a szoczialisták gondolkozását, és főleg forgalomba hozni a szoczialista irodalom kincseinek egy részét; a társadalmi fejlődésnek új ösvényeket kijelölő eszméket, melyek az emberi tudás és törekvés örökbecsű hagyatékát fogják képezni, míg a tévedések fölé a történelem a feledés fátyolát fogja borítani. Előszava végén Emerson szavaival ahhoz az emberhez hasonlítja magát a szerző, a ki az igazság utáni vágyból kifolyólag végigjárja a földkerekséget, keresve az embert, a ki megmondhatja neki: mi az igazság? Könyvének olvasóit is ezen jelige szerint kezeli. Végigvezet bennünket eleitől végig a szoczialista eszmék tömkelegén és bemutatja jobbról-balról mindazokat az eszméket, a melyeket összefoglalva szoczializnmsnak nevezünk. Mert hisz' a szoczializmus nagy szinkretizmus. Mi mindent felölelő fogalom ez ! Ebben futnak össze az egymást kereső, az egymással ölelkező vagy egymással ádázul kiizködő nagy eszméi, problémái az emberi létnek. A bevezetésben tájékoztat bennünket a szoczializmus fogalma és lényege felől. Adja rendre a különböző reprezentatív meghatározásokat; ő pedig akként határozza azt meg, hogy a szoczializmus „a társadalom gazdasági szervezetének egy tökéletesebb, a közösséget a mainál teljesebben kifejező, az egyéni versenygazdaságot kizáró alakját fejtegeti". Ez a szoczializmus mint tan. Bevezető czikkében teljes áttekintést nyújt a szoczializmus különböző irányairól is. Ezek csoportonkint: a fantasztikus (utópisztikus) és tudományos; rationalisztikus és fejlődéstörténeti ; békés és forradalmi; arisztokratikus és demokratikus ; általános és gazdasági; teljes és részleges; materialisztikus és ethikai; világi és vallásos; állami és államnélküli; politikai és polgári (társadalmi); doktrinár és empirikus irányzatok. Az osztályozásnál nem a Sombart rendszerét követi, a ki a szoczialisztikus rendszereket két csoportba: a naiv, rationalis, utópisztikus és a történeti, realisztikus csoportokba osztja. Földes két nagy osztályba sorozza az összes rendszereket. Az elsőbe azokat, a melyek az idealizmus, a másodikba azokat, a melyek a materializmus vagy mint ő nevezi: az ökonomizmus álláspontján állnak. A két „könyvre" terjedő első kötetben Marxig vezet bennünket. Csoportosítása tehát: az előmarxisták, Marx és az utána következő irányzatok. Kezdi az ó-koron; reámutat a keresztyénség nagy jelentőségére, az egyházi atyák társadalmi reformokat czélzó tanításaira és intézményeire. Bizonyára lapsus calami az, hogy Ambrozius a szerző szerint niceai püspök volt. Méltányolja a protestantizmus hatását, a mely megmutatta az emberiségnek az igazi Jézust, a „szegény Jézust", szemben a gazdag egyházfejedelmekkel. Hivatkozik Comtera, a ki szerint a szabad bírálat dogmája képezi a jövő századok forradalmi metafizikájának alapját, és hogy az egyéni bírálat elvének a társadalmi rendszerre alkalmazása vezetett az emberek egyenlőségének eszméjéhez. A franczia forradalommal záródó I. könyv után a II. könyv a franczia forradalom utáni korszakot tárgyalja. Itt ismerteti a tulajdonképeni, idealizmus alapján álló rendszereket és pedig kiilön a francziákat és angolokat. Felvonulnak előttünk Saint-Simon és utódai, Proudhonig; Owen és Weitling.