Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

mit mond Melanchton egyébként Lutherről, arról a Courrier bölcsen hallgat. Ez a theológus mindenütt dicséri őt, mint a ki evésben, ivásban mértékletes, a ki néha napokig alig vesz magához táplálékot. Különben a reformátor maga is többször kikelt a németek túlságos sok sörivása ellen. Gyakran nyilvánosan is prédikált az iszákosság ellen. 1539 május 10-én tartott beszédében nyiltan kimondotta, hogy népe más nemzetek gúnyjának teszi ki magát a mérték nélkül való ivás által, mely ellen védekezni kell, akárcsak a pestis ellen. A klerikális lap — úgy látszik — mindenáron be akarja bizonyítani azt, a mit a pápai körlevél tartalmazott, hogy a reformátorok istene a hasuk volt. A Courrier-nek nem tetszik Kálvin, mert nem evett, nem ivott, nem tetszik Luther, mert evett ós ivott. Keresztelő Jánosnak azt mondották kortársai, hogy ördöge van, mert nem eszik és nem iszik. Jézus evett és ivott és azt mondották róla, hogy nagy evő és ivó és a bűnösök barátja. — Ki tud eleget tenni az embereknek, különösen akkor, ha azok jóhiszeműségéhez kétség fér?! Claparéde Sándor felolvasása. A genfi múzeumtársaság legutóbbi közgyűlésén Claparéde érdekfeszítő előadást tartott arról a viszonyról, mely a régi magyar református egyház és a genfiek között fennállott. Kálvin idejében a közvetlen érintkezés ugyan még nem volt meg, de megvolt már Béza Tódor korában, a mikor is már több magyar theologus látogatta a genfi főiskolát. Claparéde eddig még nem igen ismert okiratokra támaszkodik. Elmondja, hogy 1570-ben Skaricza Máté és 1596-ban Szenczi Molnár Albert látogatást is tettek Bézánál. Az előbbinek megmutatta Béza Kálvin János sírját a plainpalais-i temetőben, ez utóbbinak a nagy reformátornak szobájában levő sikerült arczképét mutogatta. Azt mondogatta büszkén Molnárnak, hogy Kálvin az ő atyja volt a Krisztusban. Olaszország. A gyónási titok megszegése. A Corriere della Sera híradásából olvassuk, hogy Verdesi Gusztáv római pap kilépett az egyházból és methodista lett. A Secolo egyik levelezőjének kilépése okául a gyónási titok megszegését mondotta. 1908-ban ugyanis meggyónta Bricarelli jezsuita páternek, hogy modernista papok társaságába járt. A páter sürgetésére meg is mondotta neveiket. Ezek: Bonaiutti, egy theologiai szemle igazgatója, Turchi Miklós a Propaganda Fide egyik tanára, Rosso Mario, Piastrelli Lajos és Coppa Ottorino. Bricarelli gyóntató az esetet elmondotta a pápának, a ki a nevezett papokat szigorúan megbüntette. A jezsuita most rágalmazásért feljelentette Verdesi-1 a római törvényszéken. A tárgyalásra Respighi bíborost is megidézték. Papi körökben az eset kínos feltűnést keltett és a már megkezdett tárgyalásokon a papok nagy számban jelennek meg. A jezsuita azt állítja, hogy Verdesi már 1907 óta nem jár hozzá gyónni, hanem Bianchi-Tagliesi-hez. Az esetet elmondotta ugyan néki Verdesi, de nem a gyóntatószékben, hanem magán beszélgetés alkalmával, mire ő azt tanácsolta neki, hogy lelkiismerete megnyugtatására nevezett papokat írásban jelentse föl a pápának. X. Pius és a vallási küzdelmek. Spanyolországban Aguirre toledoi érsek és az egész püspöki kar hivatalosan tiltakozott a kongregácziók ellen hozott törvény ellen. A tiltakozásnak — mint maga a Vatikán is mondja — aligha lesz eredménye, mint nem volt Franczia országban sem a szeparáczió alkalmával. Merry delVal bíboros utasítást adott a toledoi érseknek, hogy mi módon védekezzenek a hit ellenségeivel szemben. Alakítsanak katholikus alapon országos pártot, melynek főczélja a hit védelme legyen. Ennek a pártnak kötelessége lesz arról gondoskodni, hogy a törvényhozás házába minél több hívő képviselő kerüljön be. Ezt különben már XIII. Leó is megkísérelte Spanyolországban, mindjárt uralkodásának kezdetén. Megalakult a madridi „ Unione Cattolica", melyr

egyesület azonban körülbelül 30 éves fönnállás után teljesen megszűnt. — Portugáliában a püspöki kar szintén tiltakozott az egyháznak az államtól való elválasztása ellen. A köztársasági kormány keményen megintette a főpapokat, hogy a népet az új alkotmányforma ellen ne izgassák. A kormány nem engedte meg, hogy a pápai encziklikát kihirdessék, mely az új köztársaság antiklerikális törekvéseit és a szeparácziós törvényt kíméletlenül megbélyegzi. Protestáns theológiai intézetek. Olaszhonban jelenleg három protestáns theológia van: waldens, baptista és methodista. Taglialatela lelkész most azon fáradozik, hogy a három theologia egyesüljön egy intézetben, melynek öt tanára közül 1 árom a waldens egyház tagja lenne, egy methodista és egy baptista. A három waldens tanár szívesen támogatja Taglialatelát terveinek megvalósításában. Fran ezt a ország. A rabbi üldöztetése. Kilencz évvel ezelőtt Tours város egyik nyilvános éttermében az odavaló rabbi, Brauer, disznóhúst evett, még pedig Jóm Kippur idejében. A zsidók ezt csakhamar megtudták az egész hitközségben. Dühökben a rabbit hivatalos ténykedése közben megragadták, ruháit letépték és meztelenül a közeli patakba dobták. Egy hónapra rá megfosztották állásától és a „L'Universel Israélite"-ben közzétették kiközösítését. A rabbi ettől kezdve a legnagyobb nyomorúságnak volt kitéve, mert mindenfelé üldözték. Ramey községben zsinagógát nyitott, de csakhamar ráismertek és a zsidó templomot mindenki kerülte. Brauer most pört indított a toursi hitközség ellen. A „Le Matin" egyik kiküldötte ebből az alkalomból fölkereste a rabbit. Elmondta, hogy igazságtalanul üldözik. Erősíti, hogy az étterem gazdájával írásban is bebizonyítja, hogy ő disznóhúst nem evett. Az is csak ráfogás, hogy ő egy zsidót nem mosott le rituális előírás szerint. Ezt nem is tehette, mert a Loire folyóba fulladt zsidó testén vérfoltok voltak, neki pedig a mózesi törvény értelmében vért nem